Szemle

“Gyuri atya áldozat volt ebben a történetben” – Horváth Árpád atya kiállt az elhunyt Snell György mellett

Személyes hangvételű bejegyzésben emlékezett meg a pénteken elhunyt  Snell György atyáról Horváth Árpád jezsuita szerzetes, a Mária utcai Jézus Szíve Templom igazgatója, aki szerint a Bazilika plébánosa maga is áldozata annak az ügynek, amely miatt több támadás is érte az utóbbi időben.

Mint ismert, Snell György vezette azt a plébániát, ahol egy akkor még pappá szentelése előtt álló diakónus molesztált egy 13 éves fiút. Amikor az áldozat valamikor 2003 és 2006 között előbb egy tanárának, majd korábbi iskolája igazgatójának, végül Snell Györgynek is előadta a történteket, utóbbi a Főegyházmegyei Hivatalhoz irányította. Ott Udvardy György helynök meghallgatta, de a fiú nem ment vissza a megbeszélt időpontban írásos nyilatkozatot tenni. Amikor az ügyhöz kapcsolódó zsarolás miatt az áldozat testvére ellen 2008-ban büntetőeljárás indult, a molesztálást is vizsgálták, de elévülés miatt lezárták az eljárást.

Az áldozatról pszichológiai szakvélemény készült, mely szerint trauma érte; Snell ezt olvasva az áldozat szerint „elsírta magát, bocsánatot is kért, hogy nem hitt nekem”. Snell bár elismerte, hogy látta, olvasta a szakvéleményt, bejelentést a Főegyházmegye Hivatalában nem tett, így az érintett pap 2008-2016-ig (laicizálásáig) még pap maradhatott. Miután az áldozat 2015 nyarán hivatalos, jegyzőkönyvezett bejelentést tett a Főegyházmegyei Hivatalnál, egyházi vizsgálat indult, melynek során a molesztálót előbb eltiltották a nyilvános papi működéstől, majd – miután újabb tanúk jelentkeztek – 2016 decemberében a pápa laikusi állapotba helyezte. 2019-ben az áldozat felkereste Snell Györgyöt azzal a céllal, hogy bocsánatkérést csikarjon ki, de a titokban készített hangfelvételen Snell elhárította a felelősséget.

Koronavírusban meghalt Snell György püspök

Horváth Árpád atya is elismeri, hogy a váratlanul elhunyt plébános – akit időközben püspökké szenteltek – hibázhatott az ügyben, azonban szerinte ő is áldozat, akit most gazembernek neveznek, pedig korábban ő fogadta be a nehéz sorsú gyermekeket. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a jezsuita szerzetes nem elbagatellizálja Snell György felelősségét, hanem egy másik oldalról közelíti meg az érzékeny és végtelenül szomorú ügyet. Horváth Árpád hozzászólását változtatás nélkül közöljük:

“Teljesen egyetértünk, hogy ezekben a kérdésekben zéró tolerancia, és kész. Ugyanakkor, nyilván azért posztoltam itt Gyuri atya halála napján, mert személyesen is ismertem. Egyébként nem nagyon ismertem, csak találkoztam vele néhányszor, legutóbb, amikor Krisztus Király vasárnapján a Duna Tv-nek hívtak misézni a Szent István Bazilika kápolnájában.

Gyuri atya ott volt a sekrestyében egész délelőtt, jött-ment, ott sündörgött, kiment, bejött, közben misézet, megszólítható volt. Megszólítható, igazából bárki által. És olyan egyszerűséggel, közvetlen hangvétellel beszélt hozzám az ország egyik legtekintélyesebb templomának a plébánosa, ráadásul püspök, hogy én akkor nagy hálát éreztem, hogy igen, van ilyen az egyházunkban! Ilyen egyszerűen, megszólíthatóan is lehet. Egy igazi lelkipásztor. Sosem akart több lenni.

És akkor hallom, hogy meghalt, Covid19-ben, nagyon gyorsan. És nagyon sajnálom. És azért posztoltam, mert azt akarom hangsúlyozni, hogy Gyuri atya egy nagyszerű ember volt, egy olyan pap és püspök, akire felnézek. Aki példakép számomra. És nem abban természetesen, amiért most te “ártatlannak sem” nevezed. És nem akarom “bagatellizálni” a felelősségét azzal, hogy hát senki sem ártatlan. Viszont áldozatnak is tartom őt ebben a történetben. És szerintem, annak az áldozatnak, akinek most a Helsinki Bizottság és a Partizán YouTube csatorna és a ki tudja kik még futtatják az ügyét, és tapsol mindenki, hogy így kell ezt csinálni, szerintem, nem lehetnek most könnyű napjai neki sem. Gyuri atya halála miatt sem. Mert Gyuri atya nem csak atyja igyekezett lenni, hanem az apja is az apja helyett.

Mert ebben a történetben a molesztáló pap mellett a legnagyobb bűnös, akiről azonban szó sem esik, az nem Gyuri atya, hanem a srác apja. Aki otthagyta a családot, és nem kérdezte meg: “Fiam, te miért jársz négy vasárnapi misére? Miért tanulsz a plébánián? Hol lógsz egész nap?” És nem fogja megköszönni senki Gyuri atyának, hogy befogadta ezeket a kölköket, akikből nagy eséllyel utcagyerekek lettek volna különben, hogy apja igyekezett lenni apja helyett is nagyon sok sérült gyereknek. Egyféle pesti Csaba testvér igazából. Egész életében ezt csinálta. Iskolát is alapított, ha nem tévedek a korábbi állomáshelyén. És akkor megtörténik valami, amit valószínű ő meglett férfi emberként, már inkább a nagyapai szerepbe hajlóan, mint az apaiba, olyasmi történt, amiről azelőtt valószínű nem is hallott. Az ezredfordulón vagyunk, ez a szörnyű történet az egyik legelső, ha nem a legelső, ami előjön.

És Gyuri atya itt nem volt a helyzet magaslatán. Egyszerűen nem tudta elhinni. Látta az apa nélküli, figyelemre, szeretetre kiéhezett gyereket, ki tudja miről tudhatott még egészen olyan fórumoknak köszönhetően, amiről nem nyilatkozhat, mint a bizalmas lelki beszélgetések, gyónások, az egyház gyakran meg van lőve ezek miatt, mert igen, vannak olyan helyzetek, amikor úgy kell tennünk, mintha nem tudnánk róla, és nagyon talpon kell lenni lelkileg és szellemileg, hogy nehogy valami szörnyű felállásba keveredjük bele, amiből nem lehet jól kijönni. Nem tudjuk, Gyuri atya miért lépett és nem lépett meg bizonyos dolgokat. Azt viszont sejtem, hogy ez az érintett fiatalember igazából az apjára haragszik, amikor Gyuri atyát mártogatja. És az apja ellen hadakozik, amikor ment, és igen, zaklatta Gyuri atyát. Többször kísérletet tett rá, hogy tőrbe csalja, hogy még és még és még kérjen tőle bocsánatot, tulajdonképpen, hogy megalázza. És biztos vagyok benne, hogy egy apai ölelésre, megértésre vágyik, amit nem kapott meg gyerekkorában. Gyuri atya elnézést kért tőle, sőt, bocsánatot, és talán egészséges férfiként meg is ölelte, amire az apa nélküli srác vágyott, ki tudja?

A történet egyik odalát haljuk az interjúban, és Gyuri atya már nem fogja elmondani nekünk, hogy mi az, amit meg tudott tenni, és mi az, amit nem, és hogy miért. És Gyuri atya talán nem is bánja annyira, hogy ez a srác rákattant, és úgy próbálja a saját fájdalmát feldolgozni, hogy Gyuri atyát üldözi. És fenyegeti, hogy majd Szent István napján, majd a misén, majd így meg úgy ő kiáll, és követeli, hogy még bocsássanak meg neki… És egy idő után feljelenti. Mert tulajdonképpen zaklatják, fenyegetik, zsarolás is van ebben az ügyben, és ezek a zaklatások évek óta tartanak. A Helsinki Bizottság és a Partizán csatorna ezt a srácot nagyon megérti, segítik, attól tartok lovalják bele a szereplésbe, Gyuri atya pedig tulajdonképpen a gazember. Mindannyian tisztában vagyunk, hogy ez egy nagyon bonyolult történet, és hogy sokszereplős történet, és hogy zéró tolerancia, és én mindezekre nem is térhetek itt ki, csak Gyuri atyára.

Mert Gyuri atya is áldozat ebben a történetben, nem ártatlan. De áldozat.”

Az Egyház nem pedofil!


(Az áldozat történetének rövid összefoglalójának forrása a Wikipédia volt.)

Borítókép - Fotó: MTI

2 hozzászólás

  • Válasz Végh Ákos 2021. 02. 28. 21:09

    Jó napot!
    Olyan jó lenne, ha egyszer valaki nem mentegetni vagy kenegeti akarna, hanem egyszerűen csak annyit mondana, hogy bocsánat, hibáztunk. Napi szinten tapasztalom meg az Egyház képviselőinek kisded játékait. Mélységesen felháborít, és megnehezíti az életünket. Vizet prédikál… Ilyenkor értem meg Luthert.
    Ez a viselkedés tönkreteszi az Örömhírt, és nem marad más, mint a puszta szentségi élet, és a remény, hogy aki ezt kiszolgáltatja, nem rombol túl sokat az emberekben…
    Tisztelettel

  • Válasz Katolikusként Nevelkedett 2021. 03. 01. 12:02

    Véleményem szerint óvatosabban kellene bánni a sajtóra mutogatással: “Partizán YouTube csatorna és a ki tudja kik még futtatják az ügyét, és tapsol mindenki, hogy így kell ezt csinálni”.
    Azért a sajtó foglalkozik az üggyel, mert egyrészt ez a munkájuk, de leginkább azért, mert az összes eddigi nemzetközi példára igaz volt, hogy az egyház eltusolta, elhallgatta ezeket az ügyeket, de minimum nem foglalkozott kellő mélységben ezek rendszerszintű feltárásával, megoldásával egészen addig, amíg ezt a munkát a sajtó el nem kezdte helyettük, kikényszerítve az egyház reagálását.
    Az eddig publikusan elérhető információk alapján ebben az ügyben is erről lehet szó.

    Az egyháznak véleményem szerint sürgősen a nyilvánosság elé kellene állnia, arcokkal, személyi felelősségeket is vállalva, részletesen, teljes mélységében ismertetnie ennek, és az ehhez hasonló ügyeknek az egyházi olvasatát, kronológiáját. Mikor, mit, miért csináltak az ügyek kezelése során, miben hibáztak, hogyan csinálnák ma másképp, milyen protokolok alakultak ki/át ezeknek az ügyeknek a kezelésére.
    Ne a Partizánról tudják meg a hívek, hogy hogyan kezeli az egyház az ilyen eseteket.

    Amíg ez az öszinte szembenézés a témával kapcsolatban nem történik meg, addig az emberekben tömegesen fog ellenérzés, félelem, megvetés keletkezni az egyházzal szemben, és ez nem sajtó hibája.