Az őszinte szerelem napja. Eléggé elcsépeltnek tűnik, hogy ismételten a tiszta szerelem mellett kardoskodom, de Szent Valentin püspök ünnepe jó alkalom arra, hogy újra felhozzam ezt a témát.
Egy szentet ünneplünk a mai napon, aki a 3. század keresztényüldözéseinek idején lett vértanúvá. A hitéért, Krisztus iránti hűségéért vállalta a halált. Ezért is nevezhetnénk a hűség példaképének is. Senki sem tudta elszakítani attól, akit leginkább szeretett. Sőt, a hagyomány szerint még életében csodálatos gyógyulást tudott kiesdekelni az Istentől egy pogány ember számára. Akik pedig látták tettét, mind megtértek, ezért a vértanúság lett az osztályrésze.
Mégis leginkább arról lett ismertté, hogy különös rokonszenvet érzett a szerelmesek iránt. Titokban eskette meg a katonai szolgálatban lévőket menyasszonyaikkal, pedig ez törvényileg is tiltva volt. Hozzá kapcsolódik az a legenda is, hogy keresztényt és pogányt adott össze az oltárnál. Mennyire kár, hogy a plüss–szívek, bonbonok és rózsacsokrok árnyékában éppen az ünnepelt szent erényeiről és a mának szóló üzeneteiről nem beszél senki. Mert milyen az igazi szerelem? Hűséges, kitartó, őszinte, tiszta és megfontolt. Pontosan olyan, amilyen Valentin papi, püspöki hivatása volt Isten iránt. Nem szalmaláng, ideig-óráig tartó, hazug, hanem a sírig tartó.
Ezért imádkozunk ma különösen is a tiszta szerelemért, hogy mindenki, akiben megjelenik az érzés, legyen olyanná, mint Valentin volt. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a szerelem csak a fiatalok kiváltsága.
Tévednek. Minden korosztályban megvan a sajátos varázsa a szerelemnek. Házaspárok között is működnie kell, mert az agyban található dopamin- és norefedrinszint nemtől és korosztálytól függetlenül megemelkedik a szerelmeseknél. Ekkor felpezsdül az ember, komoly dolgok leküzdésére, megtételére képes. Fellángol a másik fél iránt. Ezek a fellángoló lökések tudják kibillenteni az éppen már a megszokás bugyrában csücsülő házaspárt a mindennapok egyhangúságából. De különbséget kell tenni a tini- és a házasságban lévő szerelem között.
A szerelemnek három fázisát tudjuk elkülöníteni: az első, friss szerelmes állapot a kedves megtalálásában, meghódításában segít, a második romantikus állapot segíti elő a pár kapcsolatát, az utódnemzést, és a harmadik, az összetartozás állapota azért kell, hogy a pár közösen nevelje fel az utódot.
De a szerelem magában még nem elég ahhoz, hogy életre szóló kapcsolat váljon belőle. A fokozott dopamintermelés ingerli az agy jutalmazási központját. Ez jó érzés az agynak, ezért többre és többre vágyik. Folyton keresni kell a szerelmed társaságát, különben a stimuláció alábbhagy és megjelenik a hiányérzet. Hasonlóan, mint a kábítószereknél. Viszont az agyad nem tud a végtelenségig ebben az állapotban pörögni a test károsodása nélkül, kb. 18 hónap múlva kezdi visszaszorítani az ingereket és felszáll a köd. De ha a szerelem továbbra is megmarad, akkor elkerülhető a depresszió, az elvonási tünetek sokasága. A kapcsolat pedig a következő fázisba léphet. Már tudatosan kell a szerelmet művelni, irányba állítani a házasság intézménye felé.
Bese Gergő atya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás