„A valódi probléma soha nem a tetteiddel van, hanem a szíveddel.” Az ige sokszor említi, hogy a lényünk központja a szívünk, innen indul ki minden jó és minden rossz is. Az Egy testté blog egyik remek írását szemlézzük.
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.” (Mt 15, 19)
Hajadonként azt gondoltam, hogy a szexuális kísértések és bűnök ellenszere a házasság. Aztán amikor friss feleségként továbbra sem szabadultam tőlük, teljesen tanácstalan lettem. Mégis mi a baj velem?! Akkor értettem meg ezt igazán.
Tévúton járunk, ha csupán a tetteinkre fókuszálunk. Ha csak azzal foglalkozunk, hogy elkerüljük azt, amit bűnnek tartunk.
A gondolat, a tett csak tünet, gyümölcse annak, amilyen a szív.
„A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, a gonosz embert pedig az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt”. (Lk 6, 45.)
Csak azt tudsz előhozni a szívedből, ami benne van. Számomra is ez volt a felismerés: amivel küzdök, az a szívem állapotát jelzi. Azt, hogy ezen a területen nem adtam át a kormányt Istennek. Azt gondoltam, tudom mi a jó, és azt is akartam tenni. Csak nem sikerült. Mert így nem is sikerülhetett.
A szíveden, a bukott természeteden nem segíthet senki más, csak Jézus. Nincs az a módszer, vagy önnevelő program, ami meg tudja változtatni a legmélyebb hajlamaidat. Jézus vére viszont igen. Ő válaszol az őszinte bűnbánatra, a megtört szívet nem veti meg (Zsolt 51,19.) Kézbe vesz, meggyógyít, szabaddá tesz, megújít.
Add át neki a kormányt!
Engedd, hogy megszabadítson! És engedd, hogy vezessen. Ha Ő vezet, nem tévedsz el többet.
Forrás: Egy testté blog – Instagram
hirdetés
1 Komment
“Az ige sokszor említi, hogy a lényünk központja a szívünk, innen indul ki minden jó és minden rossz is.” Az orvosok is ezt gondolták még pár évszázaddal ezelőtt,aztán észre vették,hogy az idegek nem a szívbe hanem a agyba futnak. A szív mint megmaradt jelkép jó,de remélem a lelket is komolyan vesszük.
“amit bűnnek tartunk” Ez már igen,nagyon jó megfogalmazás.Nem bűnről beszél,hanem amit annak tartunk.
“A gondolat, a tett csak tünet, gyümölcse annak, amilyen a szív.” Ok,maradjunk a szívnél,nagyon jól látja az író. Elgondolkodtató,hogy mért nem merjük kimondani,hogy a lelkünk az ami mozgatja világunkat,vajon mért félünk ettől?
“ezen a területen nem adtam át a kormányt Istennek.” Itt siklott félre. Nem bízik Istenben és nem bízik magában sem. Mért? Mert Isten teljes szabadságot adott nekünk,és nem tudja elfogadni Isten bölcs döntését ezért a felelősséget áthárítja Rá.
“A szíveden, a bukott természeteden nem segíthet senki más, csak Jézus.” Elnézést kérek,de ez fanatizmus. Fanatikusan akar függeni Jézustól. Ha pedig függünk valamitől,akkor rabok vagyunk. A helyes gondolkodás az lenne,ha Jézust mint segítséget,alkalmaznánk. Ám nem mer lépni semerre,helyette a felelősséget áthárítja TELJESEN Jézusra,mondván,tessék,ha nem sikerül a te hibád.
“Ha Ő vezet, nem tévedsz el többet.” (pár gondolatot töröltem) Érdekes,hogy mennyire rettegünk az Isten adta teljes szabadságtól. Legszívesebben nem is élnénk,éljen Isten helyettünk.Érdemes elgondolkodnunk azon,hogy azt amit kaptunk,azt mért akarjuk mindenáron vissza adni? Milyen trauma érhette az írót,hogy ennyire fél. Egyáltalán mitől fél? Akinek a szülei megtanították (mutatták,stb),hogy mit jelent a biztonságos kötődés,az el tud és mer távolodni tőlük.Nem fél önálló lenni,mert tuja,hogy a szülei bár nincsenek ott vele,mindig számíthat rájuk. Ez a biztonság érzet ha nincs meg, egy lépést sem mer egyedül megtenni,vagy ha igen,azon jár az esze,hogy mikor tud visszamenni a biztonságot adó helyzetbe. Ez a gondolati minta,észrevétlenül irányít minket. Kétszeresen ver rabláncra,észrevétlenül(gondolkodás) és tettekben (nem merünk cselekedni) Sajnos nem tudjuk,hogy IstenBEN élünk és nem IstenNEL.
Az írónak jó oka lehet,hogy így képzeli.Kívánom ,hogy érezze Isten bizalmát,a hozzá való elszakíthatatlan kötődést,ha ez meglesz,jó érzéssel és gyógyultan mosolyog majd ezen.