Annyiszor tudatosítottam már, hogy sokkal jobb hinni, mint aggódni. És mégis…ha történik bármi, amire nem számítottam, vagy változás jön az életembe, vagy mondjuk nincs toppon az egészségem: az első reakcióm az aggódás. Összeszedtem, milyen ellenszerei lehetnek.
Adj hálát!
Az a helyzet, hogy nem tudsz egyszerre aggódni és hálásnak lenni: próbáld ki! Az, hogy mire fókuszálunk, csak gyakorlás kérdése. Ha épp semmi nem történt a napodban/hetedben, amiért hálát tudsz adni, akkor kezdd el észrevenni azokat a dolgokat, amelyeket eddig természetesnek vettél, de valójában ajándékok.
Emlékezz arra, hogy kicsoda Isten!
Ennek több nagyszerű módja is van. Az egyik a dicsőítés, amely lehetőséget ad, hogy magadról Istenre szegezd a tekinteted. Az is jó emlékekeztető, ha végiggondolod, milyen nehéznek, akár lehetetlennek tűnő helyzetből húzott ki téged. És persze ott van a legnagyobb támaszunk, Isten igéje, amely épp azért is van leírva, hogy újra és újra emlékeztessen az igazságra. Csak egy példa a sok közül: „Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” (Ézs. 26:4.)
Tudatosan tedd le a terheid!
Az aggódásnál sokszor azt vehetjük észre, hogy újra és újra ugyanazok a gondolatok kopogtatnak. Ezek persze nem visznek előre, csak egyre lejjebb húznak. Mit tehetünk, hogy kilépjünk ebből? „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok!” (1Péter 5:7.) Ennyi. Tudatosítsuk, hogy pontosan min aggódunk, és tegyünk le Jézus elé.
Válaszd el, mi múlik rajtad és mi nem
Ha felmerül egy probléma a hétköznapok során, megnézheted, hogy ezzel kapcsolatban mi a te felelősséged és mi nem. Isten nem azt kéri, hogy csak passzívan tűrd a szenvedést, hanem, hogy tedd meg, amit lehet, a többit viszont engedd át az Ő kezébe.
Kapcsold ki az ingerzuhatagot!
Azt vettem észre, hogy a minket körülvevő ingeráradat csak gerjeszti az aggodalmaskodást. Akár a média, akár a közösségi oldalak elsősorban a világra irányítják a figyelmünket és azt hangsúlyozzák, hogy miktől kell félnünk vagy épp miben vagyunk lemaradva mások mögött. Biztos, hogy találhatsz olyan időszakot a napodban, amikor lekapcsolhatod az internetet és vehetsz egy mély levegőt. Jézus a Békesség Fejedelme, csak nézz fel, hogy meglásd: most is ott van veled.
hirdetés
2 hozzászólás
“Az, hogy mire fókuszálunk, csak gyakorlás kérdése.” Jó lenne ha így lenne.Az,hogy mire fókuszálsz,az attól függ,mennyire vagy a tudatalattid hatása alatt. Lehet tudatosan fókuszálni,mint ahogyan a lépteidre is tudsz figyelni,de meddig? Próbáld ki. Ha azt akarjuk,hogy tudattalanul fókuszáljunk jó dolgokra,akkor át kell “huzagolnunk” az agyunkat,érzéseinket,programjainkat.Gyakorlással csak azt éred el,hogy nem egy percig hanem tovább tudsz koncentrálni.(persze ez is haladás,ne nézzük le)
“Emlékezz arra, hogy kicsoda Isten!” Ez akár nagyon rossz tanács is lehet. Mi van akkor,ha valaki a balszerencséit Istennek tulajdonítja? Sőt,egyenesen várja már a büntetést. Nem tudunk emlékezni Istenre,mert fogalmunk sincsen ki Ő. Mindenkinek istenképzete van,általában olyan,amilyen a kötődési mintája,amennyire meg tud bízni valakiben,amennyire tud szeretni és amennyire szerették és az erkölcsről nem is írtam még.Azt lehet mondani,hogy sok isten hívők vagyunk,egy azonos csak,a neve. Minél egészségesebb,érett egy személyiség,annál jobb Istene (istenképe) van.(tuti nem gondoltál erre,pedig csak hallgatnod kell a másikat)
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok!” (1Péter 5:7.) Ennyi.” Hááát,jó lenne,ha ennyi lenne. Először is az én gondom az enyém,rajtam csapódik le és nekem kell kezelnem. Másodszor,a bizalmatlanság olyan hatalmas,hogy még magunknak sem hisszük ezt el,hogy működik. Mert ha bíznánk a gondviselésében,akkor arra figyelnénk,hogy a problémát megoldjuk,már ha meglehet. Mikor kiaggódtuk magunkat,jussunk el a következő lépésig,hogy mi legyen a megoldás,érdemes e aggódnom,segít e vagy károsít az aggódásom? Spirituálisan pakolhatod ahova szeretnéd,de nem szabad elfelejteni,hogy úgy nem oldódnak meg a dolgok.
“Isten nem azt kéri, hogy csak passzívan tűrd a szenvedést, hanem, hogy tedd meg, amit lehet, a többit viszont engedd át az Ő kezébe.” Tudtam én,hisz oly sok jót olvastam már Annától. Itt a lényeg,hogy ne háríts minden dolgot Istenre,mert nem fogja neked megoldani,ezt ráadásul -hacsak nem szeretet a homokba dugni a fejedet -tudod is. Rengeteg tapasztalásod van arról,hogy nem minden oldódik meg,hiába van jelen Isten. És amikor úgy érzed,hogy Isten nem segít,akkor ellököd magadtól,haragszol rá,bizalmatlan leszel felé. Mintha Istennek állandóan olyan kényszere lenne feléd,hogy bizonyítsa a szeretetét,törődését. Innentől már csak egy lépés mikor hol sátánista vagy (ok,ez durva,tehát hol a sátánban hiszel,hogy ellened van),hol pedig keresztény vagy. Éppen ahogy esnek a dolgok. Ilyenkor kell leülnöd és elgondolkodnod arról,amiket írok.Ne felém gyere,találd meg és erősítsd a benned rejlő pozitív istenképet.