Karácsony alkalmából született egy cikk a 24.hu felületén, melynek szerzője az Alaptörvény-módosítás iránt érzett ellenszenvét nemcsak arra vezette vissza, hogy a Szentcsaládot sértegette és Jézust zabigyereknek nevezte, hanem egy kalap alá véve minden egyházi személyt, a hatalom kiszolgálóinak nevezte őket. Köntös László református lelkész egy Facebook-bejegyzésben reagált a vádakra.
Nagy vitát váltott ki a közéletben, amikor az Alaptörvénybe foglalták, hogy az apa férfi és az anya nő. Mint sokan mások, Balavány György, a 24.hu újságírója is azzal érvelt, hogy ez a kereszténység rákényszerítése egy szekuláris társadalomra. Írásában hamar eljutott oda, hogy a Szentcsalád sem volt egy megszokott családmodell:
„Az evangélium nem arról szól, hogy tradicionális családmodell, meg hogy az apa nő, az anya férfi. Nézd: a názáreti úton poroszkál egy zsidó párocska, a lány állapotos. Nincsenek megesketve, nem is lehetnek, csak együtt járnak. Jézus házasságon kívül született, afféle zabigyerek – nesze neked családmodell.”
A cikk végkifejlete pedig az volt, hogy senki sem igazi keresztény, aki szerint a törvényeknek védenie kellene ezeket az értékeket, főleg nem az egyházi vezetői réteg; majd egy tollvonással egy kalap alá vett több száz papot és lelkészt, akik véleménye szerint mind „kitartottjai” az államnak. Köntös László református lelkész, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője egy Facebook-posztban reagált a vádakra.
„Már megint a papok
Ezt bírja írni Balavány Gyögy a 24.hu-n: „De a magyar társadalom nem keresztény, hanem rémült, zavart, útkereső, eltévedt és magára hagyott. Például azért, mert a pásztorok magukat legeltetik, nem a nyájat. Mert ahelyett, hogy az igazságot és a könyörületességet képviselnék, a kedvezményezett egyházak a hatalom szégyentelen kitartottjai lettek.”
hirdetésNem ismerek még egy hivatást/szakmát/ vallást, amelynek ilyen leplezetlen gyűlölettel neki lehetne esni a politikai korrektség kényszerzubbonyában kínlódó világunkban.
Nincs itt árnyaltság, megkülönböztetés. Itt a keresztény/keresztyén egyházak és papjaik („a pásztorok”) egységes, semmirekellő brancs, akik „magukat legeltetik”, gyülekezeteik pedig „szégyentelen kitartottak”.
Szegény egyházak, szegény papok. Túlnyomó többségük gyülekezetük fizikai életben maradásért küzd, merthogy a valaha volt potens egyházfenntartó társadalmi rétegeket sikerül szétverni, de most megtudhatták, hogy „magukat legeltetik”. Földbe döngölték őket, de mégis ők a bűnösök.
Mintha már hallottam volna ezt a szöveget, egész pontosan az ötvenes években.
Vannak még emlékeink, csak hogy Balavány úr megértse, miért olyan felháborító ez az általánosító, summás ítélete. De hát ezt ma – nyilván a szólásszabadság nevében – meg lehet tenni. A keresztény egyházak, a papok nyílt préda: lehet őket az ítélet általános tárgyává tenni. De csak őket. Úgyhogy nem javaslom senkinek sem, hogy ilyen általánosítóan elítélő módon szóljon bármelyik vallásról és papjaikról. Tényleg nem lenne korrekt. De valamely rejtélyes oknál fogva a keresztyénség/kereszténység kivétel. Őket lehet nyíltan gyűlölni, itt nem érvényes a gyűlöletbeszéd tilalma, itt a szólásszabadság elve az érvényes.
Mint ahogyan nem kell beszélni arról sem, hogy ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon.
Valahogy itt az emberjogi retorika megbicsaklik.
Arról nem is beszélve, hogy Balavány úr téved: a magyar keresztény/keresztyén gyülekezetek-egyházközségek önfenntartók. Nem működésre kapnak pénzt, hanem ingatlanjaik gondozására. De úgy látszik, az is baj, ha megszépül egy templom, vagy megújul egy egyházi iskola épülete. Az egyházak nem kitartottak, és a papok a támogatásokat nem magukra költik. Ez hazugság. „Csak” annyi történt, hogy vannak itt bizonyos történelmi előzmények, melyek nyomán sikerült az egyházakat földönfutókká tenni.
Azért azt nem gondoltam volna, hogy gyermekkorom agresszív egyházellenes ideológiája ilyen leplezetlenséggel teret nyer napjainkban is.
Hiába no, csak a miheztartás végett: van itt egy világkép, amely szerint a keresztény/keresztyén egyházak és papjaik bűnbakok mindig lehetnek, de áldozatok sohasem.”
(képünk illusztráció)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás