Hét görögkatoliokus szeminarista összeállt, zenekart alapítottak – és első daluk alapján meglehetősen nagy jövő előtt állnak! Az IKON az év utolsó napján tette közzé “Keresem az arcod” című dalukat, amely egyszerre szól Istenről és a szerelemről.
“Keresem az arcod” címmel jelent meg az IKON zenekar első szerzeménye, amelyet december 31-én tettek közzé. Az igényes hangzású dal a Görögkatolikus Médiaközpontnak köszönhetően szenzációs képi világgal párosult, így egy kimondottan ígéretes kezdés fül- és szemtanúi lehetünk. A zenekar összes tagja görögkatolikus kispap, jelenleg szemináriumban tanulnak, daluk viszont tudatosan szakad el a megszokott egyházi hangzástól.
A zenekarról és a dalról Kapin Jakab, az IKON énekese és gitárosa nyilatkozott a 777-nek:
hirdetés“Nagyon fontos volt, hogy ne “kispapos előadás” legyen ez a klip. Nyilván benne van a hitünk, ugyanakkor világi megközelítésből próbáltuk ezt feldolgozni. A “Keresem az arcod” egyrészt az Isten-keresésről szól, ugyanakkor a szerelem vonala is benne van. Tamás László írta a szöveget, én pedig a zenei alapot raktam össze.
Egy éve alakultunk, de tavaly sok akadályunk volt, ami miatt nem volt lehetőségünk alkotni. Mindannyian szeminaristák vagyunk Nyíregyházán, sok teendőnk van a zenélés mellett. Mivel nagy zenemániásak vagyunk, ezért először a saját szórakoztatásunkra kezdtünk el zenélni, de hamar ráeszméltünk arra, hogy az üzenetünk sok emberhez eljuthat. Szeretnénk a fiatal generáció számára is átadni a hitet, viszont az egyház nyelvén ez nem mindig könnyű feladat.”
A “Keresem az arcod” szövege:
Egy elfelejtett arc,
Sok megvívatlan harc.
Összetört világ,
Melyből egy hang kiált.
Nélküled szenvedtem,
Vad hullámok közt sebzetten.
Aztán megismertelek,
Széllel szálltál a föld felett.
Követve léptedet,
Bekötött szemmel képzelgek.
Villámos éjszakán,
Vagy álmodtam talán.
Keresem az arcod, hogy megláthassam.
Keresem a vízben, tűzben, a fagyban.
Segíts fel ha félek,
Ne hagyj el míg élek!
Mutasd meg, hogy érezzem,
Hogy mindig itt vagy mellettem!
Takarj be ha fázom!
Két vihar közt szétázom!
Ha mégis voltam mostoha,
Azt mondtad nem hagysz el soha.
Hiányodból jéghideg űr
Csendben vár itt legbelül.
Nap mint nap eljöttél hozzám,
Anyámként ápolgattál.
Azóta felnőttem és fáj,
Hogy nem emlékszem rád!
Keresem az arcod, hogy megláthassam.
Keresem a vízben, tűzben, a fagyban.
Segíts fel ha félek,
Ne hagyj el míg élek!
Mutasd meg, hogy érezzem,
Hogy mindig itt vagy mellettem!
Takarj be ha fázom!
Két vihar közt szétázom!
Keresem a hangod a mennydörgésben,
A mosollyal teli szívverésben,
Mi a múltból felkiált:
Őrizd aki eddig voltál!
Mutasd meg, hogy érezzem,
Amit már elfelejtettem.
Ha néha eltévednék,
Szorítsd a kezem úgy mint rég!
Fülembe cseng egy ismerős dallam.
Ami segített mindig a bajban.
Most itt vagyok, kezem nyújtom feléd de te nem vagy itt még!
Keresem az arcod, hogy megláthassam…
Az élet tengerén,
Ha újra látlak én,
Most már, tudom,
Utánad eveznék.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás