2020. 12. 20.

„Ha Isten elhívott valamire, akkor az nem fog egy vagy két év múlva eltűnni.” – református lelkész a pályaválasztásról

Lehet az embernek párhuzamosan több hivatása is? Kitől érdemes tanácsot kérni, ha pályaválasztás előtt állunk? Honnan tudjuk, hogy mire hív minket Isten? A Kettőskereszt podcast rovatunk legújabb témája a hivatás megtalálása. 

„Az elején egyszer sem mentem ki a saját magam pusztájába – mint ahogy Krisztus kiment és negyven napra elvonult, hogy atyám, mi a te terved velem?” – mesélte Bese Gergő atya papi hivatásának megtalálásáról, melyben nagy segítségére volt később egy lelkigyakorlat. „Kellett egy ilyen nagy elvonulás és kellett egy nagy pofon ahhoz, hogy ráébredjek.” 

Bedekovics Péter református lelkész szerint hosszú folyamat volt, mire ráébredt arra, hogy Isten lelkésznek hívja. „Egyszer csak jöttek sorban a jelek. Volt egy ifitábor, pont az érettségi előtti nyáron és esténként a környékről jöttek lelkészek és ők meséltek arról, hogy mit csinálnak.” A lelkészek beszámolói valóságos izgatottsággal töltötték el. Egy reggeli imában dőlt el végképp benne, hogy lelkésznek kell mennie, majd az egyetemi jelentkezés körülményei is – melyekről a podcastban részletesebben mesél – szintén isteni megerősítésként hatottak rá.

Sokan felteszik a kérdést: vajon mi a különbség a hivatás és a pályaválasztás között? Bedekovics Péter szerint attól lesz hivatássá egy foglalkozás, hogy valaki elhívott. „Valaki más azt mondta nekem, hogy én ebben szeretnélek téged látni. Ez a valaki más pedig nem anyám és nem az osztályfőnököm, meg nem a plébánosom, hanem maga Isten.”

Bese Gergő atya nemcsak személyesen megtapasztalta, hogy milyen a hivatáskeresés, hanem tanárként is átéli. Véleménye szerint azokkal a fiatalokkal a legnehezebb, akik nem tudják, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel, inkább a logisztikára vagy a szüleikre bízzák a döntést.

Kisebb vita alakult ki a beszélgetés során arról, vajon lehet-e az embernek párhuzamosan több elhívása. Felmerült az a kérdés is, hogy meddig tart az ember életében egy elhívás? Egy életre, vagy Isten elhív-e belőle minket? Ebben a kérdésben Bese Gergő atya más álláspontot képviselt, mint Bedekovics Péter és a házigazda Martí Zoltán. Gergő atya szerint egy elhívást egy életre kapunk. 

Sokan küzdenek azzal a kérdéssel is, vajon hogyan tudják felismerni a hivatásukat? Bedekovics Péter szerint négy kérdést érdemes megvizsgálni annak, aki ezt el szeretné dönteni: Mi az, amiben jó vagyok? Mi az, amit szívesen csinálok? Mások mit látnak bennem? Isten közvetlenül mondott-e valamit?

Gergő atya szerint nagyon fontos az elvonulás és a hivatás tisztázása. A római katolikus pap azzal sem ért egyet, hogy mindenkinek azonnal tovább kell tanulnia érettségi után. „Egy 18 éves semmitől nem szakad el attól, ha azonnal nem megy el egyetemre, vagy főiskolára.” – mondta a katolikus pap. 

A teljes adást ITT tudjátok meghallgatni. 

Borítókép: Ronstik | Dreamstime.com
777 PODCAST Kettőskereszt
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 12. 20. 22:39

    „Kellett egy ilyen nagy elvonulás és kellett egy nagy pofon ahhoz, hogy ráébredjek.” Ez így van, most tudja de az előző cikkben nem vette ezt észre:”(Jézus)aki egyedül képes megújítani, megváltoztatni az életemet”. Az első idézetben észreveszi önmagát, a másodikban mindent ráruház másra. Mintha rettegnénk attól, hogy a kapott szabad akaratot használjuk.
    „Isten lelkésznek hívja” Itt pedig nem értjük azt a hatalmas szabadságot, amit Isten adott nekünk, azaz azzá válhatunk (bizonyos keretek között) akikké MI akarunk. Isten nem él vissza az adott szavával, nem úgy mint mi.
    „Egyszer csak jöttek sorban a jelek.” Ó azok a jelek! Önmagunkat sem tudjuk tisztán értékelni, nem hogy a jeleket. Azokat vesszük észre amelyekre fogékony a tudat alattink. Agyunkba több tucat információ érkezik egyszerre, ezek közül párat vagyunk képesek tudatosítani és értelmezni, a többit a tudat alattink végzi. Lehet azt mondani, hogy a jeleket elég rossz hatékonysággal vesszük észre.(persze aki nem hallott erről,az azt hiszi, annyi információ éri, amennyit tudatosít)
    „szintén isteni megerősítésként hatottak rá” Én ilyet soha nem mernék kijelenteni, nagyon veszélyessé tud válni, mert előbb utóbb ezzel a kijelentéssel, nemtelen eszközökre/cselekedetekre is hajlandóak leszünk (lásd a vallási terroristát).
    Vajon mért hisszük azt, illetve mért akarjuk magunkat megerősíteni azzal, hogy „isteni megerősítés,Isten hívása” stb. Talán minden pap érezte ezt, de ugye ti is hallottatok az egyházban elkövetett bűnökről, mivel Isten látja a jövőt (mondjátok), akkor szerintem nem hív magához olyan embert aki gyermekeket fog molesztálni.(Figyelj, nem általánosítok,rágalmazok, ezekről te is tudsz)