2020. 11. 27.

Minden a javunkra válik- még akkor is ha nyakunkon a COVID

Mindig nagy örömmel osztunk meg olvasói írásokat – főleg ha azok tartalma tökéletesen illeszkedik az oldalunk stílusához! Kovács Zoltán atya remek bejegyzéssel ajándékozott meg bennünket!

Hol a maszkom? Vajon mit fogtam meg utoljára? Jitsi vagy Zoom? Melyik vitamin a legjobb a vírusok ellen? Mit tegyek, ha hiányzik barátaim ölelése? Talán voltak ezen a bolygón olyan emberek, akik ezeken a kérdéseken elgondolkodtak már korábban is. Az azonban biztos, hogy a COVID járvány kitörése óta ezek a kérdések hétköznapossá váltak.

Minden váratlan helyzet próbára teszi az alkalmazkodó képességünket. A változás bizonytalanságot és még egy sor nem várt érzelmi tünetet okozhat. Az emberiség története azonban a változásról szól. Azok boldogulnak, akik képesek alkalmazkodni egy új helyzethez. Ez igaz nagyban is. A közösségi élet fájóan beszűkült ebben az időszakban, hiszen a szociális távolságtartás kimondott és kimondatlan normáit betartva megszűntek az élő, személyes jelenlétben átélt bibliaórák, imacsoportok és lelkigyakorlatok. A hitünk azonban itt is támpontot nyújt: „Istent szeretőknek minden javukra válik”. (Róm 8,28) Felmerülhet a kérdés: hogyan fog a kapcsolatok hiánya javára válni az egyháznak és neked? Mit tehetsz, hogy valóban javadra váljon a kialakult helyzet? Hogy tudsz győztesen kijönni ebből az időszakból?

1. Szentelődj meg

Annyi mindent nem lehet a járvány miatt. De miért is fókuszáljunk arra, ami nem lehetséges? A legfontosabb, amit Isten vár tőled, lehetséges már ma. Az Úr így szól hozzánk ma is: „Legyetek szentek, amint szent a ti Atyátok.” A szentté válás itt és most, körülményektől függetlenül lehetséges. Isten ebben a pillanatban tudja, hogy hogyan tudja alakítani szíved. Isten ebben a pillanatban látja, hogy milyen lépésekre szeretne téged tanítani. Isten ebben a járványban nagy kegyelmeket készít számodra.

hirdetés

Nagyon hamar előhozza belőled önmagad legjobb verzióját, a te szent verziódat, ha együttműködsz vele.

A megszentelődés egy folyamat, ami megtérésünk óta életünk része. Az Istennel való személyes kapcsolat részeként folytonosan meghalunk a bűnnek, a világnak és a régi embernek, és feltámadunk új emberként Jézus Krisztusban. A megszentelődés azt jelenti, hogy egyre inkább úgy élünk, ahogy a Mesterünk. Magunkra öltjük Őt. A megszentelődés az imádság gyümölcse. Itt tanuljuk meg szeretni Őt és meghallani a hangját. A szentek mindig saját egyéniségükhöz mérten Krisztust öltötték magukra. Boldog az az ember, aki úgy jár itt a földön, ahogy Jézus járt.

Te miben nem hasonlítasz Jézusra? Nincs már itt az idő, hogy változtass magadon? Elképzelhetetlen forgatókönyv vajon az, hogy a szeretet Istene fel szeretné használni számodra a bezártságot, a társaság hiányát, hogy mélyítsd a Vele való kapcsolatodat? Vajon nem arra tanít most Isten, hogy a megtanuld a családodban lelni örömödet és őket még szentebbül szolgálni?

Erősen a szemem előtt lebeg a következő Ige: „Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” (Mt 13,12) Kicsit igazságtalannak hangzik, pedig nem az. Ez Isten logikája. Ő szereti szembetűnővé tenni, hogy ki tartozik hozzá. Megrostálja az embereket. A hűségeseknek ad, a hűtleneket pedig hagyja a saját útjukon. Az a fiatal, akinek volt imaélete, még kap hozzá. De aki csak önmagával törődött, azt most be fogja szippantani a szenvedélyek szürke szemétértékű világa. Ó, sajnos hányan kompenzálnak ezzel! Az a család, ahol volt törődés egymással, ott lehetőség lesz ezt mélyíteni, és még erősebben szeretni. De ahol nem volt, ott mélyülni fognak a szakadékok. Uram, ments meg ettől!

Fontos tehát a megszentelődésben való hűség. Megtérni, istenesebbé válni, szolgáló szívet nyerni. Hogy miért fontos még a jövőre tekintve a megszentelődés?

“A legnehezebb körülmények közepette is végig az Egyház történelmén mindig a szent férfiak és nők voltak a megújulás forrásai és kezdeményezői.” (KEK 828) Ha Istennel időt töltve megérezzük, hogy mit szeretne velünk, akkor Isten felkészít, hogy a megújulás forrásai és kezdeményezői legyünk egy új korszakban. Arra készít fel bennünket, hogy mi legyünk azok a férfiak és nők, akik fordítanak egyet a világon. Egy ilyen kalandból semmiképpen sem érdemes kimaradni.

2. Pörgesd fel egyházközséged/gyülekezeted online közösségi alkalmakkal

Az előző idézet többes számban ír a szentekről. Igen. Nem elég, ha csak egy-egy szent bukkan fel az Egyház tengerének örvénylő hullámai között. Egy csapatra van szükség. Az ősegyház is egy szupercsapat volt, amely mindig megtalálta a változás lehetőségét. Dinamikusan éltek együtt és csodálatos dolgokat vittek végbe. Ha nem hiszed, olvasd el az Apostolok Cselekedeteiben! SPOILER: megosztották vagyonukat, egy szívvel-lélekkel dicsőítették az Istent, szolgáltak a szegények felé. Az Egyházban együtt válunk szentté. Én szentté válok, mert téged szeretlek. Te szentté válsz, mert engem szeretsz. Jézus parancsaiban sokszor szerepel az „egymást” szó. „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” meg ilyenek.

Az online közösségi alkalmak sokakból ellenérzést váltanak ki, mint a koffeinmentes kávé vagy a húsmentes hamburger. Viszont teológiailag semmi kivetni való nincs benne, ugyanis emberi és istenképmási voltunk egyik legfőbb sajátosságát, a kommunikációt gyakorolhatjuk az online alkalmak keretében, még akkor is ha nincsenek a többiek fizikailag jelen. Aki gyakorlott imádkozó annak ez nem jelenthet problémát, hiszen Isten sincs az esetek többségében fizikailag jelen, mégis igen jól el lehet Vele beszélgetni. A lényeg, hogy a szív ott legyen nála, akkor már megy mint a karikacsapás. Az online közösségi alkalmak lehetőséget biztosítanak arra, hogy szíveink a távolból összeérjenek.

Az első hullámban számos nagyon pozitív tapasztalatom volt arról, hogy ahol odaszánják magukat az emberek a szeretetre, ott nincs igazi távolság. Örömteli nosztalgiával gondolok a közös webkamerás szentmisére barátaimmal, ahol szépen kiosztottuk a feladatokat: volt, aki válaszolt, volt aki felolvasott nekünk. Vagy szívesen emlékezem arra a számos heti alkalomra, amikor mélyet tudtunk imádkozni, és figyelni tudtunk egymásra.

Ha vágysz egy ilyen közösségre, ne menj messzire. Gondolj 2-3 emberre, aki társad lehet a hitben és induljatok neki. Beszéljétek meg, hogy miben szeretnétek fejlődni, vagy hogy mi legyen az időkeret és a tartalom. Nagyon ajánlott segítséget kérni a lelkipásztortól, hogy adjon tippeket és ötleteket, és már mehet is. Ha nem volt korábban élő közösséged, akkor most lehet. Induljon veled a változás. Ki tudja? Előfordulhat, hogy a járvány után folytatódni fog az a jó, amit megkezd veletek az Isten.

Legyetek szentek együtt, mert így sokkal jobb!

Ez a két tipp lehet, hogy kevésnek tűnik, de mégis ez maga az élet: Szeretni Istent (szentté válni) és az embereket. Ezt nem veheti el tőlünk a COVID-19. Sem a COVID-20. És semmi más sem itt a földi berkeken belül. Ez legyen a kincsünk! ebben szánjuk oda magunkat! Aki szűken vet, szűken arat, de ha vetünk azt, amit tudunk, akkor Isten meg fogja áldani a termést. #hajrá2020 #vanremény!

Kovács Zoltán

a szerző római katolikus pap, Kisteleken szolgál

Blog
hirdetés

1 Komment

  • Válasz filipánics tibor 2020. 11. 27. 18:53

    “Azok boldogulnak, akik képesek alkalmazkodni egy új helyzethez.” Ha jól tudom a kereszténység Európában hanyatlik,kevés a hívő és kevés a pap is,azaz a fenti idézetet alapul véve,az egyház ott ahol korábban virágzott,most alkalmazkodás híján,romokban hever. Bár vannak újítások,de kívül és nem belül.(ami több okból is szomorú)
    „Istent szeretőknek minden javukra válik” Ez nagyon kirekesztő gondolat. Egyrészt istenszeretőnek kell lenni ahhoz,hogy minden a javunkra váljon,ha nem azok vagyunk,porul járunk (vajon a többi felekezet mit szól ehhez?). Másrészt,ha szeretjük Istent el kell fogadnunk és gyakorolnunk is,hogy MINDEN a javunkra válik,ezt elég nehéz a gyakorlatban véghezvinni.
    “A legfontosabb, amit Isten vár tőled..” De hisz ti is írtátok már:”Isten nem követel tőled semmit,egyszerűen csak minket szeretne.” (Szilágyi Anna 20.11.12) Pontosan így van,Ő Isten és nem egy evilági úr,aki követelésekben/kérésekben éli ki magát.(a követelésnek egy cizellált formája a kérés,meghintve kedvességgel de attól még ugyan az.)
    “egyre inkább úgy élünk, ahogy a Mesterünk” Ha azt hiszed ez lehetséges,akkor nagyon leértékeled A Mestert.Ez lehetetlen,de még a közelébe kerülés is. Azért A Mester tud valamit,amihez mi nagyon,nagyon messze állunk. Talán Keresztes Szent János tudott valamit ,mikor kérdezték tőle,hogy ki Isten,azt válaszolta:”se nem ez,se nem az”. Na ez már tudás!!(legalább tisztában volt vele,hogy mi nem Isten)
    “Megrostálja az embereket” Ó. Mi célból rostálná meg a teremtményeit,akiket egyformán szeret? Mi emberek szeretjük ezt,rostálunk,jóra,rosszra de mért képzeljük,hogy Isten,ugyan olyan mérlegen mér,mint mi és olyan logika alapján?
    “A hűségeseknek ad, a hűtleneket pedig hagyja a saját útjukon.” Ez elég kora gyermekkori emlékű lelki kinyilatkoztatás,mert egy csecsemőnek van szüksége arra,hogy az anyukája hozzá hűséges legyen,mert hisz tőle függ (stb). Istentől annyiban függünk,hogy Ő tart meg minket,de ezen kívül végtelen hatalmat adott a kezünkbe,amit látszólag képtelenek vagyunk használni. Istenhez nem lehet nem hűségesnek lenni,mert Isten nem követel tőlünk semmit.