,,Nem tudom, te hogy vagy vele, de egy olyan időszakban élünk, ahol a magány óriási erővel tudja leteperni az embert. Biztos, hogy szerepet játszik az időjárás, hogy korán sötétedik és nyilván az a tudat sem segít, hogy este 8 után nem lehet sehova menni. Ahogy ráfordulunk az év végére, számomra elég nagy kihívás ellenállni annak, hogy a magány teljesen maga alá temessen”. Az Arrivera blog egy nemrég megjelent, remek írását szemlézzük.
Nagyon sokat segít, hogyha már artikulálni tudod, konkrétan mi is a bajod. Ha az ember csak szomorú, depressziós, de igazából nem is tudja, hogy mi a baja, akkor irtó könnyen találja magát még rosszabb helyzetben. Mert ugye az ember lelke ilyenkor kapaszkodókat keres, gyors enyhülést, és nem biztos, hogy „jó” polchoz nyúl az agyunk.
Első lépésként próbáld meg megfogalmazni, mi a bajod. „Egyedül érzem magam.” „Elrontottam valamit.” „Nem vagyok elég jó.” „Mérges vagyok.” „El vagyok keseredve.”
hirdetésKeresd meg, hogy pontosan mit érzel. Nem baj, ha az egy olyan érzés, amit „egy jó keresztény” sose érezne.
Én még nem találkoztam olyan kereszténnyel amúgy, aki egyiket sem érezte volna még sosem. Ja és aki őszinte keresztény.
Azt se feltételezd, hogyha például már házas vagy, akkor te nem is tudsz magányos lenni. Az ember a legjobbfej férj/feleség és egy rakás gyerek mellett is egyedül tudja érezni magát. Ha nincs még párod, akkor az év vége közeledtével még intenzívebben teríthet le a magány.
Lehetsz nagyon fáradt a sok munkától, a különböző stresszforrásoktól, amik érnek. Ezeket (az érzéseket, a stresszt) valamennyire lehet amúgy csökkenteni az ember életében, de teljesen elkerülni nem lehet.
Nem tudod megspórolni, hogy megtanuld magadban egészségesen feldolgozni ezeket.
Azokat az érzéseket, amelyeket mondjuk a COVID-19 kivált belőlünk: a stresszt, a magányt, a bizonytalanságot, a félelmet, hogy nem mi irányítjuk az életünket.
Valószínűleg valami óriás megfejtést vársz tőlem, valami csodaszert, egy bogyót, amit beveszel és minden varázsütésre megtisztul, bekötöződik, meggyógyul. Sajnos ilyennel nem szolgálhatok. Viszont el tudom mondani, hogy nekem mi segített olyan helyzetben, amikor a magány akkora erővel ütött arcon, hogy konkrétan csak ültem és meredtem magam elé.(…)
Leültem és átgondoltam, hogy pontosan mi a bajom. Mit érzek. És hát félelmet éreztem. Hogy egyedül kell megküzdenem ezzel a helyzettel (épp önkéntes karanténban vagyok). Magányt éreztem. ,,Miért vagyok egyedül?” Mérget és féltékenységet éreztem. ,,Mások miért tudnak olyan jól kapcsolatot építeni COVID-19 idején is?”
Nem túl „keresztényi” gondolatok, igaz? De őszinték. És aztán szépen vállalva magamat, a „gázos” kis érzéseimet, megfogalmaztam mindezt a mennyei Atyámnak. Kértem Jézus vérét, hogy tisztítson meg, és azt is, hogy valahogy vigasztaljon meg. Hogy ne érezzem magam ennyire magányosnak.
Tudtad, hogy a Szent Szellemnek az egyik neve, fő tulajdonsága a „Vigasztaló”? Az eredeti görög szó amúgy azt jelenti, hogy Pártfogó. Ezt mondta Jézus a tanítványoknak, amikor elbúcsúzott tőlük:
Én pedig megkérem az Atyát, és Ő ad nektek egy másik Pártfogót, hogy veletek legyen örökké, a valóság Szellemét… Ti ismeritek, mert mellettetek marad, és bennetek lesz. Nem foglak titeket árván hagyni. (Ján. 14:16-18)
Nem oldódott meg minden problémám. Kívülről a helyzet látszólag ugyanolyan. De a Pártfogóm megvigasztalt.
A teljes cikk elolvasható az Arrivera blog oldalon!
hirdetés
