Blog, Szilágyi Anna

Mi oltja végre a szomjunkat?

Kiszáradt a szám. Nyelni sem bírok, miközben annyira vágyom egy frissítő kortyra. Fogalmam sincs, hol találhatnék vizet. A szomjúság lassan felőröl. Nem tudok másra gondolni. A nyelvem, mint a smirglipapír, a szájpadlásomhoz tapad. Víz, víz, víz – zakatol a fejemben.

Ez a kis belső monológ nemcsak egy sivatagban fogalmazódhat meg bennünk, hanem a mindennapi életünkben is, persze átvitt értelemben. Szomjas korban élünk. Sokszor nem is tudatosul, mire vágyunk, csak azt vesszük észre, hogy igazán semmi nem oltja a szomjunkat, amit kínál a világ. Ingeráradat vesz körül nap mint nap. Információkra, hírekre, visszajelzésekre, lájkokra vadászunk – sokszor meg is kapjuk, de a szomjúság megmarad. Sőt erősödik. Mint amikor alkoholt iszol, amely elvonja a vizet a szervezetedtől.

Akkor tulajdonképpen mire is van szükségünk? Megmondom. Vízre. Méghozzá Élő Vízre.

Jézus azt mondta a samáriai asszonynak: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Ján. 4:13-14.) Ez akkor, a bibliai időkben is így volt, ahogy ma, 2020-ban is így van. Azt gondolom, minden korban mással próbálták oltani a szomjukat az emberek, de egyszer sem sikerült. Csak az a víz oltja a szomjat, amelyet Jézus ad. Amely Belőle fakad és az örök életre vezet.

Nekem ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy találnom kell időt arra – nagyon tudatosan és eltökélten –, hogy letegyem a telefont, az internetet, elengedjem a folyamatos zenehallgatást, a felszínesebb cseteléseket, lecsendesítsem a lelkem. És ha csend van végre bennem, akkor Isten jön és beszél. Lehet, hogy szavak nélkül. Lehet, hogy csak megsimogat vagy átölel. Lehet, hogy eszembe juttat egy igét vagy kéri, hogy olvassam. Nem maga miatt, hanem miattam.

A szomjúság egy jelzés, hogy ki vagy száradva.

Oltani akarja a szomjam – saját magával.

Vele tényleg felfrissülünk vagy épp megnyugszunk, amire szükségünk van. Az is lehet, hogy nem azonnal történik. De kicsit kapcsoljuk ki a modern embert magunkban, aki mindent azonnal akar. Azonnali eredményeket, azonnali megkönnyebbülést. Nem mindig így megy, sőt. Türelem kell. De előbb-utóbb Ő mindig betölt. És csak Rá van szükségünk.

 

 

Borítókép - Fotó: Fizkes | Dreamstime.com
hirdetés

4 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 11. 19. 14:23

    “Sokszor nem is tudatosul, mire vágyunk” Jól gondolod csak ennél távolabb kell menni és nagyon sokszor. Az istenhitünk is legnagyobb részt,nem tudatos,ezért olyan nehéz elszakadni a megszokott gondolkodásmódodtól,mert a felszín alatti érzelmek mozgatják. nem hiszed? Pl.: nagyon sokszor tudod,hogy mi a jó és mégsem azt teszed,na ez a két szint küzdelme benned,sajnos a tudatalattink győz az esetek 90%-ában.
    “aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik” Ez csak fél igazság,amit Jézus elfelejtett tovább gondolni. Ugyanis a víz önmagában kevés,alkalmassá kell váljunk a fogadására is. Sajnos ezzel nem foglalkoznak,csak a vízzel és a kulaccsal. Pedig a lényeg önmagunkban rejlik,azt kell átformálnunk,jobbá tennünk. A legtöbbet akkor tesszük ha a következő generációval foglalkozunk és sajnos azt (ami nagyon nem megy),hogy modernizáljuk magunkat. Ehhez én kevés vagyok,mert tekintély elvűségben szenvedünk.
    ” Isten jön és beszél” Nagyon jó,telefont le lehet tenni,ám a neheze utána jön mert Isten szava olyan mint a víz,és te vagy a szűrő. Csak azt tudod kivenni belőle,amire alkalmassá teszed magad. Itt sem a víz a hibás,hanem a szűrő.
    “Nem maga miatt, hanem miattam.” Annánál ez visszatérő gondolat és elképesztően jó. Nem is sejti,hogy az egyik pillér ez. Azért nem sejti,mert ritkán (de legalább ritkán!!) alkalmazza pedig ez a gondolat mindent átitat. Ha ezt behelyettesítjük,rájöhetünk,hogy az eddigi istenképünk bizony félre ment. Ha pár napig csak ezen gondolkodsz,remélhetőleg a pocsolya kezd tisztulni. Ütköztess és helyettesíts be. A többit rád bízom.

  • Válasz Szilágyi József 2020. 11. 20. 08:32

    “A könyvek többsége olyan, mint az üdítő: egyik fontosabb, mint a másik – de ha kimarad az életedből, nem sokat veszítesz.
    A Biblia olyan, mint a víz. Nemcsak fontos. Létfeltétel.”
    (Szabó Viktor – internetről)

    • Válasz Filipánics Tibor 2020. 11. 21. 22:22

      Hiába létfeltétel a Biblia ha képtelenek vagyunk megérteni. Tedd magad éretté ehhez és akkor a Biblia is éretté tesz téged.

  • Válasz Szilágyi József 2020. 11. 21. 18:13

    “Van olyan szomjúság, nem víz után, amit Isten elégíthet meg csupán.
    Van oly magány, mit nem gyógyít ember, csak Isten, az önzetlen szeretettel, mely mindig ad.
    Őhozzá úgy is mehetek, mint apjához egy szomorú, csalódott gyerek.
    Elfáradt szívre ott vár terített asztal. Új erőre kap, kit Isten megvigasztal.”