Kiszáradt a szám. Nyelni sem bírok, miközben annyira vágyom egy frissítő kortyra. Fogalmam sincs, hol találhatnék vizet. A szomjúság lassan felőröl. Nem tudok másra gondolni. A nyelvem, mint a smirglipapír, a szájpadlásomhoz tapad. Víz, víz, víz – zakatol a fejemben.
Ez a kis belső monológ nemcsak egy sivatagban fogalmazódhat meg bennünk, hanem a mindennapi életünkben is, persze átvitt értelemben. Szomjas korban élünk. Sokszor nem is tudatosul, mire vágyunk, csak azt vesszük észre, hogy igazán semmi nem oltja a szomjunkat, amit kínál a világ. Ingeráradat vesz körül nap mint nap. Információkra, hírekre, visszajelzésekre, lájkokra vadászunk – sokszor meg is kapjuk, de a szomjúság megmarad. Sőt erősödik. Mint amikor alkoholt iszol, amely elvonja a vizet a szervezetedtől.
Akkor tulajdonképpen mire is van szükségünk? Megmondom. Vízre. Méghozzá Élő Vízre.
Jézus azt mondta a samáriai asszonynak: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Ján. 4:13-14.) Ez akkor, a bibliai időkben is így volt, ahogy ma, 2020-ban is így van. Azt gondolom, minden korban mással próbálták oltani a szomjukat az emberek, de egyszer sem sikerült. Csak az a víz oltja a szomjat, amelyet Jézus ad. Amely Belőle fakad és az örök életre vezet.
Nekem ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy találnom kell időt arra – nagyon tudatosan és eltökélten –, hogy letegyem a telefont, az internetet, elengedjem a folyamatos zenehallgatást, a felszínesebb cseteléseket, lecsendesítsem a lelkem. És ha csend van végre bennem, akkor Isten jön és beszél. Lehet, hogy szavak nélkül. Lehet, hogy csak megsimogat vagy átölel. Lehet, hogy eszembe juttat egy igét vagy kéri, hogy olvassam. Nem maga miatt, hanem miattam.
hirdetésA szomjúság egy jelzés, hogy ki vagy száradva.
Oltani akarja a szomjam – saját magával.
Vele tényleg felfrissülünk vagy épp megnyugszunk, amire szükségünk van. Az is lehet, hogy nem azonnal történik. De kicsit kapcsoljuk ki a modern embert magunkban, aki mindent azonnal akar. Azonnali eredményeket, azonnali megkönnyebbülést. Nem mindig így megy, sőt. Türelem kell. De előbb-utóbb Ő mindig betölt. És csak Rá van szükségünk.
hirdetés
