A félénkség csapdája

Azt mondják rólad, hogy introvertált vagy, és ezt te nyugodtan el is fogadtad. „Igen, ez vagyok én, nem szeretek az emberek közelében lenni. Jól is van ez így.” De mi van, ha azt mondom neked, hogy az emberektől való félelem csapdájába estél?

“Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25)

Nagyon sokféleképpen töltekezünk fel. Van, akinek több egyedüllétre van szüksége. Mások viszont akkor töltődnek fel igazán, ha társaságban lehetnek. Az első típusú emberek azonban könnyebben eshetnek abba a hibába, hogy kerülni kezdenek másokat. Talán nehezebben megy nekik a kommunikáció, és ezeknek a nehézségeknek a leküzdése olyan sok energiába kerülne nekik, hogy meg sem próbálkoznak vele. 

Ha be kéne sorolnom magamat valamelyik kategóriába, akkor én is inkább az egyedül töltekezős ember vagyok. Nem az a típus, aki azonnal feloldódik egy új társaságban, vagy olyan szívesen beszélget idegenekkel. Egy-egy rosszabb napon tényleg úgy érzem, igaz rám a fent idézett ige: az emberektől való rettegés csapdájába estem. 

De miért is rossz az, ha valaki félénk? Megemlítek pár szempontot, amelyet érdemes neked is átgondolnod, ha félénk és visszahúzódó vagy, esetleg már úgy érzed, hogy ez az egész hatalmas teherként nehezedik rád. 

Kinek a véleménye van az első helyen?

Először tedd fel magadnak a kérdést: Miért vagy félénk? Mi az, ami visszatart attól, hogy nyitottabb legyél mások felé? Esetleg az, hogy kinevetnek? Kínos szituációba kerülhetsz? Nem fognak szeretni? Ellenségesek lesznek? 

Ha egy szituációban csak arra tudsz gondolni, vajon mások milyennek látnak, akkor téged is megkötöz mások véleménye. Lehet, hogy számodra nem annyira feltűnő, de másokat előrébb helyezel az életedben Istennél. Az emberek megbecsülésére áhítozol Istené helyett, és ez a legrosszabb hely, ahová csak fordulhatsz. Vizsgáld meg magadat: tényleg az emberek véleménye vált a legmeghatározóbbá az életedben?

Ne rejtsd el a lámpásodat

Isten arra hívott minket, hogy hirdessük Jézus halálát és feltámadását. Hogy sóként megízesítsük a világot és lámpásként ragyogjunk a sötétségben. Ez nem egy lehetőség, hanem parancs. Tudom, hogy keményen hangzik, de ha állandóan attól rettegsz, hogy mások mit gondolnak rólad, akkor közben nem teljesíted ezt a küldetésedet. Lehet, hogy a te kedves szavaid, őszinte törődésed az, amire másoknak éppen szükségük van. Esetleg a boltban az eladónak, a kávézóban a pincérnek, vagy az osztályban a legmenőbb gyereknek. Miért tagadnád meg tőlük a segítségnyújtást?

A félénkség az önzőség egy formája

Félénknek lenni a legártalmatlanabb dolog, nem? Ha idáig eljutottál már a cikkben, akkor láthatod, hogy közel sem az. Miközben a félénk embernek minden gondolata önmaga körül forog, elszalasztja a lehetőséget, hogy segítsen másokon. 

A félénkség a sátánnak egy remek trükkje arra, hogy megbénítson minket a cselekvésben. A figyelmünket önmagunkra irányítja, önzővé tesz, és megakadályoz abban, hogy önfeláldozóan szolgáljunk másoknak és hirdessük az evangéliumot. Holott csak arra lenne szükségünk, hogy önmagunkról mindinkább megfeledkezzünk, és csak jelen legyünk a pillanatban, és figyelhessünk a másik emberre, akinek lehet nagy szüksége van ránk. 

Hatalmas szabadságot tud adni, ha leküzdjük az emberektől való rettegést! Mintha egy terhet vennének le a vállunkról. Ne próbáljunk meg megfelelni mindenkinek, egyedül annak, aki tökéletesen szeret és a legjobbat akarja nekünk! Ő segíthet abban, hogy leküzdjük a félelmeinket, hiszen ez nem tőle jön. 

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2 Tim 1,7)

hirdetés