Mostanában nagyon bánt, mikor észreveszem, hogy megint önző voltam. Azt látom, hogy nem vagyok egyedül az önzésemmel – sajnos egy erre berendezkedett, individualista társadalom és kor kellős közepén élünk. Szinte már közhely a reklámszlogen: „Mert megérdemled!”, mégis eszerint gondolkodunk sokszor a mai napig.
Rengetegszer csak használjuk a dolgokat, helyzeteket, sőt az embereket is. Volt már, hogy nem vettem észre, hogy felszállt egy idős bácsi, annyira lefoglalt a saját üzeneteimre való válaszolgatás, hogy nem adtam át a helyem. Ez csak egy példa a sok közül. A szeretteinkkel is borzasztó önzők tudunk lenni.
Addig adunk szeretetet, amíg egyetért velünk a másik.
Ha nézeteltérés van, jön a sértődés, a büszkeség, a keménység. Néha fel-felbukkan Isten szava, hogy „állj meg, gondolkozz, nézz kicsit magadba”! Sőt, a legjobb, ha nemcsak magunkba nézünk, hanem Rá.
Addig tart az önzésünk, amíg eszünkbe nem jut, amíg fel nem fogjuk ismét, hogy Isten mennyire alázatos. Türelmesen várja, hogy beszélgessünk vele. Kész megtisztítani a bűnöktől, de csak ha emellett döntünk. Azért kéri, hogy dicsőítsük Őt, mert tudja, hogy nekünk szükségünk van rá. Neki nincs.
Ha Isten Szentlelke neked is rámutat az önzésre, mint bűnre, menj elé, és valld meg, hogy igaza van. Ő nem azért mutatja meg, hogy elítéljen, hanem azért, hogy felemeljen. Ha odaadod neki az önzésed, eltörli – hiszen a kereszten már elhordozta, legyőzte.
Pontosan ismer téged. Tudja, hogy mikkel küzdesz, miknek örülsz, mitől félsz.
Pontosan látja, miért menekülsz az önzésbe, ahelyett, hogy másokra is jobban figyelnél. Ha valaki ostoroz emiatt, az csak te magad lehetsz, illetve a Sátán, mert Jézus eltörölt minden vádat ellened. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” (Róm. 8:1-2.)
Vele mindig újrakezdheted.
Ha letetted az önmagad körül forgást, emeld fel a fejed, és nézz körül! Rengeteg ember van szükségben, akik csak egy bátorító szóra, egy kis figyelemre, vagy akár valamilyen konkrét segítségre vágynak. Vedd észre, és lépj feléjük, ahogy Jézus is tette! Mindez nem azt jelenti, hogy magadat teljesen háttérbe kell szorítanod. Csupán azt, hogy Istennel járva, az Ő szeretetével betöltekezve rátalálhatsz az egyensúlyra.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás