Szexuális hazugságok

Egy kedves olvasónk levelében bukkantam rá egy nemrég megjelent cikkre, amelynek célja a vallásos – legfőképpen keresztény – szexualitásról alkotott kép aláásása. Az írás hemzseg a kliséktől, az ellentmondásoktól. Igen, még mindig, ennyi év után sem jutott el az emberekhez, hogy milyen gyönyörű az, ahogyan Isten megalkotta a szexualitást és ennek felismerésétől nem kell szorongó pszichiátriai esetekké válnunk.

Azt vettem észre, hogy a lelkiismeret fogalmával nem nagyon tudunk mit kezdeni. „Az úgynevezett rekreációs szex és a pornográf tartalmak fogyasztása azért kelt szorongást a konzervatív szellemben nevelkedett emberekben, mert azzal a gondolattal kell együtt élniük, hogy helytelen, erkölcstelen, amit tesznek.” – olvasható az említett cikkben. Az első és legfontosabb lépés ezek szerint az, hogy számoljunk le a bűntudattal, a lelkiismerettel, mert az kellemetlen. Ezzel az érveléssel azt is mondhatnánk, hogy ha egy gyilkosságot követek el és utána bűntudatom van, akkor nem magával az emberöléssel van probléma, hanem azzal a rendszerrel, amely ezt morálisan elítéli.

A keresztény ember szabadsága viszont éppen azt jelenti, hogy szabadon nemet tud mondani azokra a dolgokra, melyekről pontosan tudja, hogy ártanak neki és Isten törvényeivel szembemennek. Persze tudnom kell, hogy mit miért teszek. A 777 ONLINE legutóbbi beszélgetésében pont a szexualitásról volt szó, melyben beszélgetőpartnerem, Nagyné Végh Csenge elmondta, hogy van alapja ezeknek a kliséknek. Lehet úgy beszélni a szexualitásról, hogy csak parancsolatokat fogalmazunk meg. Kijelentünk, de nem adunk szellemi muníciót hozzá, ez pedig görcsössé és zavarodottá tud tenni bennünket.

hirdetés

Isten törvényei, bár kijelölnek nekünk egy irányt, mint a sín a vonatnak, üzemanyag nélkül nem tudunk rajta haladni. Az üzemanyag az az örömhír felismerése, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ismerjük ezt a mondatot, igaz? Az életünket akkor tudja igazán átformálni, ha számunkra is valósággá válik. Ha rájövünk, ha leesik, hogy ez rólunk is szól. Hogy akármilyen tökéletesnek hisszük magunkat, mégsem vagyunk azok. Tele vagyunk indulattal, haraggal, gúnnyal és gonoszsággal. Nem tudunk szívből szeretni, mindig csak a magunk érdekét nézzük és nem a másokét. Magunktól nem tudunk jók lenni. Magunktól nem tudunk tökéletesen tiszta életet élni, és nem tudunk a szexualitásra sem úgy tekinteni, ahogyan kéne. A keresztények többségében azért kelt feszültséget a szexualitás is, mert látják a sínt maguk előtt, de nem kaptak üzemanyagot.

„Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10,23) Mondja Pál apostol nagyon bölcsen. Mi, „vallási fundamentalisták” – ahogyan a cikk hivatkozik ránk – ezt szeretnénk hangsúlyozni. Isten nem hiába adott törvényeket nekünk, nem hiába határozta meg, hogy mi a bűn. Védelmet ad, megmutatja, hogy mi az, amivel tönkre tudod tenni az életedet és mi az, amivel nem.

Az Isten szeret, és ha én is szeretem Őt, akkor nem akarom megbántani és alázatosan elfogadom, hogy nem én vagyok az úr az életemben. A titok, hogy a helyére kell rakni a dolgokat. Hagyni kell Istennek, hogy elfoglalja az Őt megillető helyet az életemben. Isten végtelenül szeret minket és a javunkat akarja. Nem akar görcsös, szenvedő emberekké tenni minket, hanem meg akar szabadítani a bűn fogságából. Ha kérjük, ha keressük, ha kutatjuk, akkor a mi életünkben is ugyanúgy be tud következni ez a szabadítás ma is. Ez az örömhír.

Harmati Dóra

hirdetés