Blog, Hortobágyi Tibor

Ez a legjobb lelki iránytű

Régen, ha nem tudták az emberek, merre visz a helyes út, az iránytű sokat segített nekik ennek megtalálásában. Manapság már ezt általában GPS-szel oldjuk meg. De vajon mi segíthet minket, ha lelkünkben érzünk bizonytalanságot?

Elindult az ősz, vége a nyárnak – bár az időjárás ezt még nem jelzi –, és kicsit olyan érzésem van, mintha méhkasként felbolydult volna a világunk a járvány körüli bizonytalanság és az ebből fakadó létbizonytalanság miatt. Persze erre mondhatja bárki, hogy már fél éve ez van, azonban szerintem a tavasz kicsit másfajta bizonytalansággal járt. Ott még mindenki lelkes volt, de legalábbis türelmesebb, akkor még talán volt tartaléka az embereknek, azóta sokaknak már munkájuk sincs, és ki tudja, hogy meddig tart a jelenlegi állapot, illetve milyen lesz az életünk a folytatásban.

Ennyi bizonytalanság között könnyen elveszik az ember, ha hagyjuk magunkat, sőt, ha nem, akkor is könnyen ebbe a csapdába eshetünk.

Hiszen a médiában is elsők között szólnak a hírek, cikkek arról, hogy éppen milyen az aktuális járványhelyzet, és ha kilépünk otthonról, akkor is az az első, hogy odafigyelünk az elővigyázatossági szabályok betartására. Tehát nehezen tudunk kiszakadni a bizonytalanságból.

Talán ezért is van az, hogy néha azt érzem, hogy nem tudom merre van a kiút. Pedig szerencsére van egy iránytű, amely nem csupán ilyenkor, hanem mindig segít mindannyiunknak. Csak rajtunk múlik, mikor tekintünk rá. Bő egy hete indult az „Olvasd el az Újszövetséget a 777-tel!” kezdeményezésünk, így még nagyobb „kényszerem van”, hogy ezt az iránytűt a kezembe vegyem. Sajnos pár nap kimaradt, de amikor olvastam, azt éreztem, hogy mindig találok benne olyan gondolatokat, amelyek az aktuális napon irányt mutatnak, és erőt adnak.

Van otthon egy kis igekártyagyűjteményünk, ezt is többször előveszem, húzok belőle, és valahogy mindig találó az az egy gondolat. Talán nem véletlenül…

Pár hete Máté evangéliumából az alábbi idézetet húztam:

„Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20)

Ez számomra egy nagyon biztató mondat, és ha kicsit el is veszek a világ bajaiban, és úgy érzem, nem találom mi az irány, amerre Isten mutat, akkor a Bibliát mindig segítségül hívhatom, hiszen nem véletlenül ez a legjobb lelki iránytűnk…

 

Borítókép - Fotó: Welcomia | Dreamstime.com
hirdetés

2 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 09. 12. 18:17

    “ez a legjobb lelki iránytűnk…” Nagyon érdekes gondolat ám ez. Ugyanis minden ember más más iránytűvel rendelkezik.(bizony,ugye nem is gondoltad volna?) Az,hogy az iránytűnk milyen anyagra érzékeny nagyon sok mindentől függ. A legnagyobb hatással (vagy csapással ?) a szüleinktől függ az érzékenysége. Ezek a pozitív vagy negatív komplexusok befolyásolják a legjobban,hogy mit veszünk észre,mire vagyunk érzékenyek. Ez mind mind változó. Egy dolog viszont változatlan, az pedig Isten. A nehézség abban rejlik,hogy lehetetlen Istent egyformán,komplexusok nélkül látni. Ha lehetséges lenne ez,akkor mindenben egyet értenénk és mindenkinek az istenképe ugyan az lenne. Ugye érted,hogy ebből az következik,hogy a lelki iránytűnk mindig hibás. Ha ez elszomorít,gondolj arra,hogy talán nem hiába lettünk így teremtve. Mivel nem birtoklunk egyforma komplexusokat ezért nem is birtokolhatunk egyforma istenképet sem. Ezért van hát e nagy különbség. Sőt,az iránytűnk folyamatosan változik. Ezért szoktam írni,hogy az istenképed sohasem az Istent jellemzi hanem mindig önmagadat.
    *** Összefoglalva:az Isten mindig változatlan egy,az iránytű pedig annyi ahány ember.(gondoltad volna?) Még a Biblia sem egy,mert fordították.

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 09. 13. 11:35

    “Az Isten igéje a legjobb tükör,azt mutatja meg,milyen vagy valójában,nem pedig azt,milyennek gondolod magad” Ezt nem itt olvastam de szinte ugyan az. Kezdjük a tükörrel,azaz Isten igéjével. A tükör tökéletes,önmagában. Ám a tükörképet nem Isten értelmezi,hanem mi. Mi a lelki gubancainktól függően (komplexus) értelmezzük önmagunkat. Tehát ha azt hisszük,hogy Istentől vagy az igéjétől függünk,tévedünk. Nagyon fontos az is,hogy természetesen nagy részt az igazat látjuk,hisz nem egy keselyűt látunk a tükörben. Ez viszont nagyon megtéveszt bennünket és nem vesszük észre,hogy bizony nem 100 százalékosan látjuk a valódi önmagunkat,holott azt tükrözi vissza a tükör. Ezt keveri mindenki össze,azaz a tükörkép és annak értelmezése mindig más.Mivel ennek nem vagyunk tudatában,nem is tudunk ellene tenni.
    Durva példa: Egy anorexiás,magát kövérnek látja a tükörben. Te akinek nincs ilyen komplexusa,tisztán látod,hogy nem az,ám nem ez számít,hanem amit ő lát és azt mint tényt ,el is fogadja. Így működünk.
    Isten és annak igéje mindig tökéletes.A többit ugye tudod már??