A női identitásom akkor tud igazán kiteljesedni, ha rábízom az életemet arra, aki nővé teremtett.
„Arra születtem, hogy nő legyek. Az a tény, hogy nő vagyok, nem tesz engem másfajta keresztyénné, de az a tény, hogy keresztyén vagyok, másfajta nővé tesz. Ezért elfogadtam Istennek rólam alkotott elképzelését, és egész életem mindenestől felajánlom neki – én aki vagyok, és akivé formálni akar.” Részlet Elisabeth Elliot “Nőnek születtél” című könyvéből.
Elisabeth Elliot élete elképesztő fordulatokkal bővelkedik. Az amerikai hittérítő és író első férjét közös missziós útjuk során Dél-Amerikában meggyilkolta az a törzs, akik közé szolgálni mentek. A megözvegyült Elisabeth még két évig élt kislányával a Huaorani indiánokkal, akiknek nyelvét elsajátította és tanította nekik a Bibliát. A Nőnek születtél című könyvét házasság előtt álló lányának írta nászajándékként.
A fenti idézet egészen megindító számomra, hiszen arra világít rá, hogy az első és legfontosabb identitásunk keresztényként az, hogy Krisztushoz tartozunk – hiába próbálja ezt a világ zaja elfeledtetni velünk. Az életben sokféle szerepünk, identitásunk van. Testvér; diák; tanár; szülő; alkalmazott; főnök; lány; nő; férfi; anya; apa és még sorolhatnánk.
De a legfontosabb számunkra mégiscsak az, hogy keresztények vagyunk, hiszen akkor tudunk igazán kiteljesedni mindegyik szerepünkben.
A női identitásom akkor tud igazán kiteljesedni, ha rábízom az életemet arra, aki nővé teremtett. Eliott nagyon helyesen fordítja meg a felborult sorrendet. „Az a tény, hogy nő vagyok, nem tesz engem másfajta keresztyénné, de az a tény, hogy keresztyén vagyok, másfajta nővé tesz.” – mondja és ez a lényeg.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás