Mindig örülünk a bátorításoknak, visszajelzéseknek, ezúttal egy kedves olvasónktól kaptunk megható levelet és egyúttal három szívből jövő verset is. Ezek közül szemlézzük most a kedvencünket!
Az úton
Volt egy álmom, egyszer rég
Fogtam Jézus kezét
Lángolt a szívem, túlcsordult
Ilyen nagy szeretet sohasem volt.
Legyen így örökké, kértem,
De az álmoknak egyszer vége.
Ébren már, mentem tovább az úton
Göröngyös volt, s én csak töprengtem folyton.
Miért Uram ez a sok buktató?
Mire mész vele, ha elbukom?
A jót akarom, a simát, az egyenest
Hogy megőrizhessem tiszta lelkemet.
Hogyan Uram? Nézd, botladozom
Most már csak azt érzem, távolodom.
Fogd meg a kezem újra, mint régen
Mert teljesen elepedek érted!
S bevillan valami a múltból
Abból a hajdani álomból.
Jézus kezét akkor ketten fogtuk.
Én és egy sebesült…
Én balról, ő jobbról, mint a két lator.
Ó Uram! Hisz én is az vagyok!
Megmártózva sárban és mocsokban
Ezer sebből vérezve, összeomolva.
S Te mégis, tartottál, nagy-nagy szeretettel
Segítettél annak, ki már senkinek sem kellett!
Jézusom, ne hagyj el! Szeress nagyon, kérlek!
Mert nélküled számomra a világnak már vége.
Add, hogy megmaradjunk!
Hiszen Te is ezer sebből vérzel
Miattunk…Értünk…
S ha elbukunk, ki vígasztal téged?
Ki borul lándzsával átdöfött kebledre?
Hogy a szeretetárból vigasztalást nyerjen?
Ó, Uram, oly nagyon szeretlek Téged!
Kell, hogy éljünk, kell, hogy megmaradjunk
Hogy szeretetedre mi is válaszoljunk
S jöjjön el végre az a jobb kor
Mely után milliók sóhajtottak ezredévek során.
S várjuk a Messiást
Ki megjött, de zárt kapukat talált.
Nyisd ki szívemet, Jézusom, s gyúrd át teljesen
Hogy megválthass Engemet egészen
S kérlek, adj jó embereket mellém
Hogy kéz a kézben mehessünk feléd
Egymást segítve, felemelve
Úgy, ahogy Te tetted – s teszed…
Hitben, Reményben és Igaz Szeretetben.
Farkas Margó
Kép: dreamstime.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás