A vallásosság egy olyan bűncselekménynél mint a pedofília nem enyhítő körülmény, hanem súlyosbító tény. A Kaleta-ügy érthetetlen okból lett “keresztény téma”, a vádlott súlyos bűncselekménye mellett a kereszténységet is kínos helyzetbe hozta védekezésével és megnyilatkozásával.
Napok – de most már lassan hetek – óta foglalkoztatja a magyar közéletet a Kaleta-ügy: a korábban Peruban dolgozó diplomata laptopján 19 ezer olyan pornográf képet találtak a hatóságok, amelyen kiskorú fiatalok voltak. A súlyos bűncselekmény végül enyhe büntetésre talált, hiszen felfüggesztett börtönbüntetést és 540 ezer forintos pénzbírságot kapott Kaleta Gábor. Illetve kapott volna, ha elfogadja az ítéletet, de ő annak ellenére is fellebbezett, hogy a bűncselekmény elkövetését maga sem tagadja.
A szomorú és a jó érzésű emberben fájdalmat okozó ügynek még nincsen vége itt, hiszen Kaleta és ügyvédje előbb a bíróságon, majd a médiában is azzal mentegetőzött, hogy a vádlott egyébként mélyen vallásos, hitét gyakorló ember. A helyzethez – és főleg a bűncselekményhez – méltatlan mondat miatt a kereszténységre is rossz fényt vet a történet: egészen hihetetlen, hogy egy olyan embertől kell elhatárolódnunk, akihez nincs is közünk.
Szeretném helyretenni a nyilatkozatot: az hogy valaki egy ilyen történetben felhozza a vallásosságát, az nem hogy enyhítő körülménynek számít, hanem pont ellenkezőleg: súlyosbító tény. Elfogadhatatlan, hogy valaki a hitére hivatkozzon egy ilyen pillanatban, mert erre a lelki iránytűre nem most kellett volna tekinteni, hanem a hosszú évek során, amíg ezeket a felvételeket gyűjtötte, mentette, tárolta, nézegette – és még ki tudja mit csinált vele. Maga Jézus fogalmaz kristálytisztán az egyik példabeszédében: „akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” Nem létezik, hogy egy hitét komolyan vevő ember ilyet tesz: mert nem lehet botlásnak tekinteni azt, hogy valaki pedofil, vagy hogy pedofil tartalmat tárol a laptopján. 19 000 ilyen tartalmat. Ez nem botlás, hanem szakadékba zuhanás.
hirdetésMit éreznek most a keresztények? Keserűséget és jogos felháborodást, hogy valaki összemossa a hitét ezzel a cselekménnyel és ezzel magyarázkodásra kényszeríti azt a 99.9 százalékot, akinek meg sem fordul a fejében, hogy ilyen alattomos dolgokat kövessen el. Mit éreznek a nem hívők? Hogy lám, lehet igaza van a kereszténységet teljesen tudatosan rossz színben feltüntető sajtónak abban, hogy milyen sok pedofil van a köreinkben.
Pedig ez hazugság.
Persze vitathatatlan, hogy mindig lesznek botrányok – és mindig lesznek Júdások. Vészcsengőként szólhat a szívünkben Jézus másik világos üzenete: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket. Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson.”
Nekünk az a feladatunk, hogy Krisztusra figyeljünk, hogy feltegyük azokat a kérdéseket, amelyek belülről kell, hogy tűzként égjenek bennünk: mennyire működik a lelki iránytűnk? Mi az a bűn, amit le kell tennünk, mi az amiben viszont fejlődnünk kell? Hogyan tudnánk hitelesebb képet mutatni a kereszténységről az ismerőseink számára? Hogyan tudnánk jobban szeretni a körülöttünk lévőket?
A jó döntés pedig a bűn helyett az (örök) élet.
Júdás helyett Jézus.
Martí Zoltán
A CitizenGO közössége online petíciót indított azért, hogy a jövőben szigorúbb büntetést kapjanak a pedofilok, az igazságügyi miniszterhez fordulnak azzal a kéréssel, hogy mihamarabb szigorítsanak a gyermekpornográfia büntetési tételein, hatékonyan blokkolják a gyermekpornográf internetes tartalmakat, és lépjenek fel átfogóan a gyermekek szexuális kizsákmányolásával szemben. A kezdeményezéshez ezen a linken lehet csatlakozni.
hirdetés
4 hozzászólás
Szakadékba zuhant, így van. Erre mi keresztények mit csinálunk? Még utánaköpünk egyet, ítélkezünk és háborgunk.
Hány olyan ember van aki feltette magában a kérdést, mi okozhatja, hogy egy ember pedofillá váljék? Most mindenki hirtelen nagyon hibátlan keresztényként készséges azt a bizonyos követ felvenni és rádobni erre az emberre. Vajon hányan vannak most azok között, akik teljes vállszélességgel ítélik el ezt a szerencsétlent, miközben ők maguk néha-néha pornográf anyagokat néznek, vagy akármilyen szexuális perverzitásban élnek akár házasságban, akár házasságon kívül. Csak mert elárulom, azok az emberek akik szexuális tartalmakat néznek ugyanazon a lejtőn ereszkednek lefelé, mígnem elérik ezt a nevezetes “szakadék”-ot, sokan ugyan nem jutnak el ilyen szintekig, de ez teljesen emberfüggő. Elmondások, beszámolók alapján szinte az összes pedofil erős pornófüggőként kezdte. És köztudott tény, hogy keresztények (már azt sem merem mondani: kizárólag férfiak) sokasága néz rendszeresen pornót. Arra akarok rámutatni, hogy lehet itt köpködni a pedofilokat, de hányan hajlandóak a probléma forrásával is foglalkozni, ahelyett hogy a tünetek megjelenése után fujjogjonak?
Ha ilyen erővel és felháborodással küzdenénk a pornó ellen, akkor valószínűleg jóval kevesebb pedofil is lenne. Ha ilyen gyorsan vennénk észre és mutatnánk rá arra, hogy a média és szórakoztató ipar alattomosan nagy szexuális hipnózis alá vonja az embereket, akkor már egy lépéssel előrébb lennénk az ítélkezésnél. A pedofília nem egy olyan dolog, ami egyik pillanatról a másikra megjelenik az embernél. Ez egy hosszú bomlási folyamat következménye az ember szexuális életében. A pedofília ennek az elkorcsosult, és folyamatosan süllyedő erkölcsű világnak a szélsőségesen megjelenő tünete, ugyanúgy mint az egyre több szexuális erőszak. De mi van az érem másik oldalán? Ha az ember ilyenkor nyáron kimegy az utcára a legkirívóbban öltözködő, magukat ringató nőszemélyek tucatját látja. Mikor egy átlagos lány kificcenti magát prostituált “jelmezbe” öltözve, mit gondol magában? Vagy azoknak az alig 10 életévüket betöltött kis qrvának öltözött lánykáknak a szülei mit csinálnak, mikor gyermekeik kint kószálnak így? Nem kell félteni egyik oldalt sem, a feminizmus is szépen hozzájárult ezeknek a szexuális aberrációk ilyen mértékű térnyeréséhez, hogy aztán beálljon a metoo mozgalom mögé és vádoljon bűnösöket és ártatlanokat is.
.
Most gyengébb elméjűeknek biztos az esik le, hogy védem ezt a pedofil politikust, de elárulom: nem! Bűnt(és nem is enyhét) követett el, kapja meg a büntetést érte. Ha a bűnöket rangsorolni kéne, akkor Isten előtt a legksiebb bűn alapján is méltók lennénk a halálra. Jézus nem válogatott mikor magára vette a bűnöket: a legkisebbtől a legfertelmesebbekig mindent magára vett és úgy halt meg, majd támadt fel diadalmaskodva a bűn erején. Ilyen mélyre süllyedt embereket Júdáshoz hasonlítunk, szinte determinálva őket egy kegyetlen végre, holott Júdásnak is ugyanúgy lett volna esélye a bűnbocsánatra, ha az utolsó erejét önmaga megalázására használja, megvallja Jézusnak amit tett, ahelyett hogy a halálba menekül. Nagy erő kellett volna hozzá? Igen, sokkal nagyobb mint azt sokan gondolni mernék. Mi emberek a bűnöket nagyon szépen tudjuk rangsorolni, de Istennél habár vannak súlyosabb bűnök, mégis a legkisebb bűn elég arra, hogy halálra ítéltek legyünk és örökre el legyünk Tőle választva (a szemetet kidobják, a pokol pedig a szemétégető). Veszélyes ez az ítélkezés, mert azt látom, hogy az emberek nem használják a tükröt. Volt ez a papos dolog, hogy felhagyott a cölibátussal, és jöttek a népek nagy fennhangon megmondani helyes volt-e avagy sem. Pedig mindenkinek az lett volna a dolga, hogy csendben maradjon, megvizsgálja magát, vajon ő maga képes lenne-e a cölibátusi életre, mert első sorban ez egy ajéndék (NEM képes rá mindenki), emiatt is mernék rá fogadni, hogy rengeteg cölibátust fogadott pap suttyomban pornót néznek, aztán meg pedofil esetek derülnek ki (“merő véletlen”), vajon miért? Mert egy rendszernek akarnak megfelelni, ahelyett hogy Istennek engedelmeskednének, és első sorban ismernék a Bibliát. Isten sehol sem támasztott olyan feltételt, hogy a papoknak, szolgálóknak ne lehetne házasodni. Persze ez más téma.
Született egy nagyon szép vendégírás itt az oldalon, talán sokan, ha ezt megértenék és átélnék, akkor a bűnök felszínre kerülésekor nem egyből vádaskodnának, hanem a bűnt és az embert különválasztanák. Az embert a Krisztus kegyelme tudja megváltoztatni, az a szeretet amellyel lenyúl a szakadékba, még a pedofilokhoz is. Az más kérdés, hogy az ember megbánja-e, amit tett, avagy sem, ami éppoly kevés helyen hallható fontos üzenet ma az egyházban: MEGBÁNÁS. Reméljük megbánta amit tett és megpróbál megváltozni.
Részben egyetértek a leírtakkal, de láthatóan a hosszú írás kissé egyoldalúan ítéli meg korunkat, azt szodomai szinten tálalva, még a múltat sokkal dicsőségesebben tálalja. Pedig, ha valamit láthatunk a történelemből, akkor az egyértelműen az, hogy az emberiség egy része, márpedig nagyobbik része nem a bibliai utat követte, hanem saját önös vágyainak kielégítését. Hogy kinél e élet megítélése, azt számos vallás más szinten határozza meg.
E mondatom el is érkezik az írás második feléhez, amelyből én már-már kiolvasom az egyház szükségtelenségét is, de legalábbis a katolikus egyházét biztosan, hiszen a cölibátus kérdésében nem a Biblia, hanem az egyházi hagyomány a mérvadó szülessen ez a döntés bármilyen vallási vagy praktikussági indokból is.
Jogos a megbocsájtás igénye, ám ez nem könnyű kérdés. Ez az ember nem egyszerűen pedofil volt hangozzék ez a kijelentés bármilyen visszataszítónak az egyszerű szó okán, mintha ez olyan egyszerűség lenne. Mintha a gyermekabózus bármilyen formáját lehetne rangsorolni. De ne feledjük, ez az ember tevékenyen, éveken keresztül támogatta több száz gyermek abózusát pénzbeli vagy tartalombeli hozzájárulásával a web egy olyan sarkában, ahol ezek a beteg emberek összegyűlnek.
Lehet, hogy az embereknek ezen ügy kapcsán magába kellene nézniük, de én úgy gondolom Isten eszközeit egyetlen földi halandó sem tudja megítélni, nem tudhatjuk, hogy az az ítéletcunami, az a gyalázás nem ennek a jelenleg még csak fehérjehalmazként létező lénynek az emberré válásához vezető út-e.
Egy szó mint száz, jogos igény, hogy ilyen esetben magunkba nézzünk, de azért jogos igény az is, hogy az ilyen, társadalmunkra veszélyes embert – csakúgy mint katolikus egyházbeli elődeink – eltávolítsuk a közösség soraiból első lépésként a gyermekek megvédésében. Ha ezt úgy teszi a társadalom, hogy rácsok mögé zárja, tegye úgy. Ha ezt úgy teszi, hogy egy kolostor falai közé, ahol szavatolt, hogy gyermekkel nem találkozik, tegye úgy.
A megbocsájtás még is elengedhetetlen. Ez emberi ésszel ésszerűtlenség, de mégis az Isteni rend alapja. Írod te is, nehéz. De még mennyire nehéz. Saját erőnkből képtelenek is vagyunk rá. Mondom ezt úgy, hogy talán még nekem is van ezen a területen dolgom… A megbocsájtást viszont nem kerülhetjük ki, ha azt akarjuk, hogy Isten is megbocsájtson nekünk. Egyet értek veled, a pedofília nem akármilyen bűn: bárki, akiről kiderül ez, azt vonják felelősségre, – és szégyenletesnek tartom, hogy ma a kormány egy mérföldkövekkel kisebb bűntettért is hasonló büntetést szab ki. Ezt a részét a dolognak szánalmasnak tartom, és sajnos kérdéseket vet fel a magyar igazságszolgáltatással szemben sok jóérzésű emberben.
Nem egyértelmű hogy tőlem olvastad ki, vagy a saját gondolatod az “egyház szükségtelensége”, mindenesetre ebben a kérdésben egyet értek veled (ha te írod). Ha tőlem olvastad ki, annak örülök, mert ezek szerint átjött. Különbséget tennék az Egyház és egyház között. Arra az egyházra, amely a politikával, a hatalommal összeborul és a történelem folyamán is összefonódott, na arra az “egyházra” soha nem is volt szüksége az embereknek. Ha van valami ami bármikor is gátolta az Istenkeresőket abban, hogy Jézust megismerjék akkor az a vallásos maszlag. Semmilyen formában nem vagyok tagja semmilyen gyülekezetnek, semmilyen egyháznak, semmilyen ideológiai mozgalomnak, így bátran tudnám támadni ma az összes olyan gyülekezetet, felekezetet, irányzatot amelyet a pénz/ a megélhetés/munkahely teremtés mozgat, még sem teszem mert tudom hogy sok igazhitű ember fog kijönni belőlük. Ez a pénz által működtetett “egyház” az összes gyülekezetével/irányzatával együtt be fog olvadni teljesen a rendszerbe. Abba a rendszerbe amely az utolsó idők Istenkövetőinek legnagyobb ellensége lesz, hacsak idejében ki nem futnak belőle. Miért van az, hogy Egyetlen Istent imádunk, és mégis százfelé szakadtunk, gyülekezetagyúak lettünk? A megosztottság nem szükségszerűen a kereszténység része és a kezdetben nem is volt így. Remélhetőleg egyre többen fogják ezt megérteni, és jönnek rá, hogy nem felekezethez/irányzathoz kell tartozniuk, hanem Jézushoz. Mert nincs más út.
Még egy gondolat: azok az emberek akik néznek pornót, ugyanúgy támogatják a nézettséggel/kattintással az emberkereskedelmet, és pedofíliát, mint a cikkben lévő ember. Egyáltalán nem titok ma hogy a nagy pornócégek (mint a MindGeek is) emberkereskedelmet támogató milliárdos nagyvállalatok és a közelmúltban petíciókat is indítottak keresztény körök, hogy szankcionálják őket. Kérdés mire lesz ez elég, és mennyi ideig. Ez rendben van? Pontosan ez a gondolatmenet késztetett arra, hogy a fenti hozzászólásomat megírjam, mert sokan úgy érzem készségesek különválasztani a pornográfiát a pedofíliától, pedig az igazság az hogy olyannyira közel van a két dolog egymáshoz mint Pesthez Buda. Talán nem volt ez mindig így, de a mai pornóvállalatok tesznek róla h így legyen. Ezeket a cégvezetőket mikor fogják majd így megszégyeníteni, ítélkezéshullámmal elárasztani a nyilvánosság előtt, mint teszem azt: ezt a politikust? Míg ők milliók és lehet milliárdok életét teszik tönkre legálisan. Teljesen mindegy, hogy valaki közvetett, vagy közvetlen módon támogat valamit, tudatosan vagy tudattalanul, ha az eredményt nézzük.
Üdvözöllek az újkori Sodomában és Gomorában! Isten áldjon és tartson meg!
Ben
Maga a pormográfia legális volta a bizonyítványa a világnak. Ha valaki például 17, 5 vagy 18, 5 éves mi a különbség . Nem az az új szövetség hogy szabályok mentén haladva felmetve gondoljuk magunkat a mocskosság alól pedig csak a lélek a szellemiség jó útján haladva érezhetnénk igy. Vagy evilág ura az ördög előtt hódolunk ha csak a music television clippjeit nézzük betartott szabályok mellett . Káromlás kisípolva mellbimbó elhomályositva akkor most minden rendben? Mikor a Fenevad és a bálványok vonaglását issza a szemünk. Én már már azt gondolom összehasonlítva az iszlám világot a miénkkel hogy az Apocaipsis ben (jelenések) megjövendölt Krisztus ezeréves királysága már el is múlt akkor volt az amikor még mi is úgy éltünk mint Izmael utódai ma. Az említett királyság annyira konkrét a Szentírásban mint Ádám büne. Semennyire .Mindegyik az EMBER története korszaktól függetlenül. Mert Krisztus akkor “nem itt volt vagy ott volt hamem mint a villámlás mindenhol egyszerre látszott.” De letellt az ezer év eloldoztatott a Sátán