Lassan magához tér Európa a koronavírus-járvány után, amelynek gazdasági következményei még beláthatatlanok. A legkiszolgáltottabb helyzetben a boltok és vendéglátóipari helyek vannak, éppen ezért kulcsfontosságú lesz, hogy az emberek támogassák a helyi termelőket és termékeiket. A Crux római riportja segít nekünk is ráeszmélnünk arra, hogy mennyire fontos lesz a magyar termelők melletti szolidaritás.
A boltok, kávézók és éttermek fertőtlenítésén kívül tömérdek mennyiségű szemét kidobására és komposztálására került sor a koronavírus miatti lezárások következtében, nem csupán Róma történelmi Trastevere negyedében, hanem szerte Olaszországban
„Rengeteg ételt kellett eldobnom. Nem is akarok az értékével számot vetni, olyannyira elkeserítő.” – nyilatkozott a Crux-nak Emiliano Gismondi, a Settecento tulajdonosa, akinek családi hús-és sajtkereskedése a Piazza San Cosimato szabadtéri piacán áll. Az üzletet Emiliano nagyapja nyitotta meg 1921-ben, amely szülei után jelenleg az ő vezetése alatt működik. Unokaöccsével, Danielével szolgálják ki a vásárlókat, akik különféle ínyenc olasz sonkák, szalámik és sajtok (mint például a vízibivaly tejéből készült friss mozzarella) kínálatából válogathatnak.
Habár az olasz karantén megszorításain csak május 4-én enyhítettek, a Gismondi család három héttel korábban munkába állhatott az élelmiszerellátást érintő speciális szabályozások értelmében. A kereskedés három hétig zárva tartott, mialatt a városnak és a piaci árusítóknak sikerült kidolgoznia a távolságtartást lehetővé tevő rendszert és felbérelnie egy felügyelőt, aki az előírások betartását szemmel tartotta. Emiliano háláját fejezte ki a visszatérő vásárlókért – köztük olyanokért is, akikkel évek óta, azaz a környékbeli nagy bevásárlóközpontok megnyitása óta nem találkozott. A katolikus társadalmi tanítás épp az efféle, egyaránt humanitárius és keresztény érékeket hirdeti: a közelünkben levők, a kiskereskedések és a helyi termelők támogatását, a helyzetük enyhítésére és fejlesztésükre irányuló globális törekvéseket.
Brian Henning, a Washington államban található Gonzaga Egyetem filozófia- és környezettudomány professzora szerint „a világjárvány újra tudatosította bennünk, hogy az egyéni döntéseink valójában nem pusztán személyesek, hanem igenis társadalmat érintőek, a közjót befolyásolják.”
„Választásaink, beleértve a vásárlásra vonatkozókat, de éppígy az elhatározást is, hogy eleget teszünk-e -és ha igen, mikor- a karantén követelményeinek és a távolságtartási előírásoknak, viselünk-e védőfelszerelést, közvetetten kihatnak a velünk egy közösségben élőkre” – mondta Henning a Catholic News Service-nek. „Fogjunk össze mindannyian azon óriási közösség tagjaiként, melyet mi, emberek alkotunk, és támogassuk a barátainkat, szomszédjainkat ezekben a nehéz időkben. Építsünk együtt egy olyan társadalmat, amit az igazságosság és a tisztelet jellemez mind legszegényebb fivéreink, mind nővérünk, a Föld iránt.”
Msgr. Marco Gnavi, a Santa Maria in Trastevere bazilika plébánosa szerint Emilio Gismondi a szerencsések egyike a környéken. „Sok a nyugtalanság a jövőt illetően, rengeteg kisebb üzlet sodródott az összeomlás szélére. Ha ezek a boltok, éttermek, kávézók megszűnnek, a munkanélküliség növekedni fog, a negyed pedig elveszti a karakterét. A mi életminőségünk annak függvényében alakul, hogyan viszonyulunk a közelünkben élőkhöz. A jó szomszédság azt jelenti, hogy szolidaritást vállalva cselekszünk.” – fejti ki Gnavi atya, akit saját elmondása szerint lenyűgöz és hálával tölt el, hogy a karantén kezdete óta tucatjával akadtak önkéntesek, akik a körzetükben élelmiszerek szétosztásában segédkeztek szűkölködő társaik javára. A bazilikához tartozó Szent Egyed Közösség közreműködésével a plébániaközség hetente ötszáz élelmiszercsomagot biztosított a rászorulóknak.
Zakir Hossain feleségével tíz éve működteti virágüzletét a Trasteverén. A kicsi üzlethelyiség március elején, a váratlan lezárás idején zsúfolásig tele volt vágott virággal és egyéb növényekkel. Amikor újra kinyithattak, meséli Zakir, „teljesen elhervadt és kiszáradt minden. Az áru nagy részét le kellett selejteznünk”. A férfi becslése szerint vevőik nyolcvan százaléka a környéken él, és annak ellenére, hogy az emberek csak fokozatosan, óvatosan kezdik elhagyni otthonaikat, számol az általuk nyújtott segítséggel, hogy újra talpra állhassanak.
Alessandra Smerilli szalézi nővér és közgazdász, valamint a Vatikánvárosi Állam Pápai Bizottságának pápai konzulense Ferenc pápa „Laudato Si kezdetű, közös otthonunk gondozásáról” szóló enciklikájának arra a részére hivatkozott, melyben a Szentatya XVI. Benedek pápát idézi: „A vásárlás nem pusztán gazdasági tett, hanem mindig erkölcsi cselekvés is”. A nővér így folytatja gondolatmenetét:
„Előfordul, hogy drágább egy helyi kiskereskedésben vagy gazdálkodótól vásárolni. Nem vagyok köteles feleslegesen többet költeni valamire, ámde kötelességem a tiszteletem jussát megfizetni az emberi munkáért és a környezetért. A szolidaritás azt is jelenti, hogy kisegítjük azokat, akiket a COVID-19 járvány a legerősebben érint. Ahhoz a jó példához hasonlóan, ahogy az emberek betartották a szigorú korlátozásokat a maguk, családjuk és különösképp a legveszélyeztetettebbnek számító idősek védelmének érdekében, most az üzleteknek és alkalmazottaiknak kell segítséget nyújtani, hiszen jelenleg leginkább ők szenvednek el veszteségeket.”
A nagy kiterjedésű online vásárlási szolgáltatók elkerülték a kényszerleállást, mitöbb, sok esetben robbanásszerű forgalomnövekedésben volt részük – a szomszédságbeli kisboltok azonban másként jártak” – jegyzi meg a beszélő. „Így hát, ha együttérző lelkülettel akarok élni, most kifejezetten fontos, hogy azoknál vásároljak, akiket a vírus súlyos következményei sújtanak.” Smerilli nővér felteszi a kérdést: „Ráadásul, ha a helyi boltok bezárnak, mi lesz a környékkel? Meglehet, hogy egy személy vételei önmagában kismértékű hatással bírnak a helyzetre, ha azonban sokan teszünk az ügy érdekében, többé nem csak csepp vagyunk a tengerben. Továbbá saját méltóságérzetünket is emeli, ha így cselekszünk, hiszen ugyanakkor a mi előnyünkre is válik, hogy azt mondhatjuk: ahányszor vásárolok valamit, azzal segítek megváltoztatni a világot és egy olyan gazdasági rendszert támogatok, amely tiszteli az emberi személyt, a környezetet – és a körülöttem élők közösségét.”
Forrás: Crux
Fordította: Nagy-M. Kamilla
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás