Tízezren a 777-ért kampány
Vers

Túrmezei Erzsébet – Ha nem teszek semmit sem 

Vannak olyan versek, amelyek a mostani helyzetben teljesen új értelmet nyertek, habár előtte is megdöbbentő és elgondolkodtató alkotások voltak. Ilyen Reményik Sándornak az Üres templomban lévő verse, amely elképesztően aktuális, de akkor mit mondhatnánk Túrmezei Erzsébet költeményére, amelynek már címe is karanténhimnusz gyanús:”Ha nem teszek semmit sem…”! A költőnő kiemelkedő alakja a 20. századi keresztény irodalomnak, evangélikus diakonisszaként a legnehezebb időkben is megvallotta hitét.

Az Evangélikus Élet korábban így méltatta a költőnőt: “Erzsébet nem tört meg akkor sem, hanem írt, és engedelmesen ment tovább, mikor balassagyarmati közösségét el kellett hagynia, kötetei nem jelenhettek meg, versei csak „szamizdatként” terjedtek gépelve, indigóval, titkon küldözgetve. Hite ragyogott bent, lelkében, és fényt árasztott, ahová útja vitte. Felsorolhatatlan, hány helyen fordult meg: ahová csak hívták, ment felolvasni, beszélgetni, vigasztalni, vitte az igét, vitte Krisztust, mert ő lakott a szívében.”

Túrmezei Erzsébet – Ha nem teszek semmit sem 

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

 

Fotó: usnplash

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás