#wifetalk – Így éltem meg a jegyességemet

Folytatódik a #wifetalk! A mai részben a jegyességről kérdeztük három szerkesztőnket.
Milyen tippeket adnának a jegyeseknek? Hogyan lehet a legjobban megélni ezt az időszakot? Számukra mi adott a legtöbbet ebben a pár évben vagy hónapban?

Kunszabó Anna

A jegyesség egyik nagy buktatója szerintem, hogy annyi a gyakorlati teendő az esküvővel, hogy a lelki felkészülés könnyen háttérbe szorul. Akárcsak a nagy nap szervezésével kapcsolatos feladatokat, a belső felkészülés idejét is érdemes előre közösen megbeszélni.

A közös lelkigyakorlatok, egy-egy közös imával töltött meghitt délután, vagy hosszú séta a természetben fontosabb lehet hátralévő életetekre nézve, mint a tökéletes meghívó vagy a világ legfinomabb tortája.

Nagyon inspiráló volt számomra, hogy a férjemmel már az esküvő előtt is sok lelki élményben osztoztunk, az oltár előtt úgy találkoztunk, hogy biztos lehettem benne, vele tényleg mindent meg tudok osztani.

Lábánné Hollai Katalin

A legfontosabb talán, hogy tudatosítsák magukban a párok, hogy az esküvőjük napja nem az életük legfontosabb napja.

Az a nap csak az életük legfontosabb éveinek első napja, és 20. vagy a 100. vagy 3000. ugyanolyan fontos lesz. Természetesen rengeteg szerveznivaló adódik az esküvő kapcsán, ami idegőrlő, stresszes lehet, de nem lehet elkerülni. Nekünk bevált, hogy nem tipikus esküvőszezonban házasodtunk, így mindent jóval egyszerűbb volt lefoglalni, megrendelni, (és jóval többen rá is értek!) Nagyon fontosnak tartom, hogy a teendők között tudjanak a jegyesek szelektálni és elengedni dolgokat. Az esküvő attól lesz szép és tökéletes, mert kimondják a párok az igent Isten színe előtt. A többi mind mellékes, de komolyan!

Kunszabó Eszter

A legfontosabb „tanács”, amit adnék minden jegyesnek, hogy mielőtt bármibe belevágnátok, tisztázzátok le magatokban és együtt is, hogy mik a prioritásaitok, és az egyes döntéseknél ehhez tartsátok magatokat.

Nálam a prioritások közül az első helyen az szerepelt, hogy nehogy elfelejtsem, hogy a nagy nap legeslegfontosabb része, az oltár előtt lesz, tehát erre kell a legtöbbet készülnöm, nem a külsőségekre.

Ezért az esküvőt megelőző fél évben három dologért imádkoztam minden nap. Az első, hogy teljesen jelen tudjak majd lenni, Istennel és Barnával hármasban megélve a házasságkötés csodáját. A második, hogy nehogy elvesszek a felesleges részletekben, amik néha olyan halálosan fontosnak tűnnek, hogy teljesen elvonják a figyelmemet a lényegről. A harmadik imaszándékom pedig az volt, hogy az esküvőig Isten húzzon olyan közel magához, amilyen közel azelőtt még sohasem voltam Hozzá, hogy tisztábban láthassam Őt, amikor az oltár előtt állunk. Úgy érzem Isten nagyon kegyelmes volt hozzám és meghallgatta a kéréseimet, és nem is kívánhattunk volna áldottabb szertartást.

A prioritások tisztázását természetesen a gyakorlati dolgokra, a szervezésre is értem. Rengeteg irányba el lehet indulni egy esküvő szervezésénél, a kérdés mindig az, hogy nektek közösen, mi a legfontosabb szempont? Az, hogy meghitt legyen? Vagy inkább az a cél, hogy a lehető legköltséghatékonyabb legyen? Esetleg az a legfontosabb, hogy minden barátotokat meg tudjátok hívni egy jót bulizni? Itt nincsenek jó vagy rossz válaszok, csak az a fontos, hogy ti pontosan tudjátok, hogy mit szeretnétek. A mi elsődleges célunk a szervezéskor az volt, hogy mindenki ott legyen, akiket szeretünk – család és barátok is – , és hogy ők igazán jól érezzék magukat. Ezért erre fektettük a hangsúlyt a helyszín kiválasztásakor, a programok összerakásakor és az összes apró részletnél.

hirdetés