Nagy ajándék volt, hogy advent első vasárnapjának estéjén kis családommal (hosszú idő után) újra eljutottunk szentségimádásra. A dicsőítő alkalom a 15 hónapos kislányunknak is tetszett, nekünk pedig igazi lelki feltöltődés volt – nagyszerű így kezdeni az adventet!
Plébániánkon havi rendszerességgel van dicsőítő szentségimádás, minden hónap első vasárnapjának estéjén. Régebben egyetlen alkalmat sem hagytunk ki, de amióta nem csak ketten vagyunk, nehezebbé vált, majd sajnos el is maradt a részvételünk.
Advent első vasárnapján különleges lelki ajándékként éltük meg, hogy úgy alakult, a kisgyerekesek számára késői kezdés ellenére útnak tudtunk indulni. Bár végig nem maradhattunk, az oltáriszentség jelenlétében énekelni és imádkozni igazi feltöltődés volt.
Azt hiszem, nem is igazán lehet ennél jobban kezdeni az adventet: napközben szentmise, este a koszorú első gyertyájának meggyújtása, ima a családdal, utána pedig egy lelkes szentségimádás közösségben. Terhek letétele, kérések megfogalmazása, a hála kifejezése.
Ott, Előtte, térdre ereszkedve megélni a pillanatot és megköszönni mindent.
Elkezdeni a várakozás minden évben különleges időszakát és megújulni lélekben. Ez utóbbiról szólnak a következő hetek.
Ui.: Cukiságfaktor: a dalok végén Eszterke (bárhol kószált is éppen a teremben) összetett kézzel hangosan rávágta az áment. Büszke voltam rá. 🙂
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás