Bő két hete kés alá feküdtem, hogy szépen leműtsenek rólam néhány anyajegyet. Ez nálam alapból nem egyszerű dolog, mert hajlamos vagyok már a tűk gondolatától is rosszul lenni, ott meg éppenséggel legalább hatszor döftek belém. De végül nem lett semmi baj. Saját lábamon mentem haza, hogy következzen a gyógyulás időszaka.
Mi köze az anyajegyműtétnek az örömökhöz? Semmi, őszintén semmi, ha csak azt nem számítjuk, hogy most már nem fognak idegesíteni az öltözködésnél. Ez tényleg örömhír, de a lábadozás ideje teli volt apró bosszúságokkal. Annak ellenére, hogy nem fájtak a sebek és teljesen rendben gyógyultak, rádöbbentem, hogy sok apróság van az életemben, amit addig nem értékeltem eléggé. Észre sem vettem, mennyire fontos örömökkel vannak teli a napjaim, melyekért nem is adok hálát. Ilyen a zuhanyzás, amit az első napokan tiltólistára tett az orvosom. Micsoda várakozás volt bennem a közelgő szombat este iránt, amikor végre vehettem egy gyors zuhanyt! Sóvárogva vártam, mikor bonthatom ki ismét a hajam anélkül, hogy beleakadna a varrataimba. Felgyorsítottam volna az időt, hogy gyorsabban gyógyuljak és ne irritálja a varrataimat a kabátom zsebe miközben sétálok. Szerettem volna már nagyokat nevetni anélkül, hogy félnem kellene, hogy meghúzódnak a sebek…
Talán most sokan puffogtok magatokban, hogy „Na, ha ennek az a legnagyobb baja, hogy nem hordhatta kibontva a haját…” De ha most ezen morogsz, akkor nem értetted meg a lényeget. Számomra egészen felértékelődtek a mindennapi apróságok, melyeket eddig észre sem vettem. Tudok örülni a hosszú hajamnak, a remek kabátomnak, a barátaimnak, akik alkalom adtán megnevettetnek, egy remek zuhanyzásnak. Sőt, elkezdtem más apró örömöket is keresni, melyeket eddig teljesen természetesnek vettem és eszembe sem jutott hálásnak lenni miattuk.
Nagy igazság, hogy akkor tudunk igazán örülni valaminek, ha előtte megtapasztaltuk a hiányát. Én ezen kezdtem el kis lépésekben változtatni az életemben.
Tudatosan szeretnék örülni a jó és magától értetődő dolgoknak, még az előtt, hogy elveszíteném őket.
Arra hívlak benneteket, ti is kezdjetek örömkutatásba! Reggel vigyetek magatokkal egy lapot, nyissatok jegyzetet a telefonotokban, ahova a nap folyamán a legapróbb örömteli dolgokat gyűjtitek. Egészen egyszerűekre gondoljatok:
- nem volt mogorva az ellenőr;
- nem hűlt ki a kávé, mire időtök lett rá, hogy megigyátok;
- az ablakba telepedett egy cinke tollászkodni;
- pont volt még 2 tojás otthon a reggeli rántottához;
- még azelőtt észrevetted, hogy elfogyott a hajsampon, mielőtt bevizezted a hajad…
Nektek milyen apróságok okoznak örömet?
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás