Interjú

“A zenén keresztül teszek tanúságot a hitemről” – interjú Boros Misivel

Boros Misi öt évvel ezelőtt tűnt fel a Virtuózok tehetségkutatójában: a még mindig csak 16 éves pécsi zongoraművész nemcsak hihetetlen tehetségével nyűgözte le a nézőket, hanem rendkívüli személyiségével is. Ez pedig azóta sem változott: a hírnév ellenére ugyanolyan  szerény maradt, már-már zavarbaejtően udvarias, lexikális tudása pedig irigylésre méltó. Beszélgetés a komolyzenéről, a magyar zene örökségéről, a mentorról, a hitről – és még Lewis Hamiltonról is!

Még Boros Misi vagy már Boros Mihály?

A legtöbb helyen Misinek hívnak, és ezt kimondottan szeretem is. A név is segít képviselni azt az énemet, amelyet öt évvel ezelőtt a Virtuózokban megmutathattam, illetve külföldön is sokkal könnyebben mondják ki a Misit, mint azt hogy Mihály. Természetesen nem tudom mit hoz a jövő, lehet hogy majd egyszer lesz egy éles váltás, de a Misi a szívemhez nőtt.

hirdetés

Hihetetlen, de már öt év eltelt azóta, hogy indultál a tehetségkutatón, milyenek az emlékeid róla?

Szép emlékek kötnek hozzá, és az elmúlt öt évhez is, főleg, hogy a magyar zene értékeit mutathatom meg idehaza és külföldön is. A Virtuózoknak köszönhetően számos nagyszerű emberrel ismerkedtem meg, közülük is kiemelkedik Bogányi Gergely művész úr, aki a zenei mentorom lett.

A versenynek is köszönhető, hogy külföldön sok fellépésem volt azóta, óriási megtiszteltetés képviselni a hazámat, és Liszt Ferenc vagy Bartók Béla műveit is ezáltal. Ez nagy adomány a számomra.

Mennyire volt nehéz feldolgozni a számodra, hogy egyik pillanatról a másikra egy nemzet ismert meg téged?

Köszönöm, hogy nemzetet mondtál, nem pedig országot: én erdélyi vagyok édesanyám ágáról, aki csíkszentmiklósi. Ott is és más elszakított területen is sokan követték a műsort, és törekszem is arra, hogy a magyarlakta területeken felléphessek.

Mondhatni hogy pici voltam, amikor megismertek engem az emberek: 11 éves voltam akkor, 6. osztályos tanuló. Nem gondolom, hogy mostanra bármilyen okom is lenne nagyképűnek lenni, főleg azért, mert szerintem az a létező legvisszataszítóbb dolog. Szerencsére nem is kellett arra törekednem, hogy ne szálljak el, igyekszem a lehető legnagyobb alázattal a zenéhez viszonyulni. Ebben nagy segítség, hogy kiváló zongoratanárnőm van, Megyimóreczné Schmidt Ildikó, és hála Istennek csodálatos szüleim vannak, akikkel mindent meg tudok beszélni. Rengeteget jelent számomra ez a háttér.

Ha a személyiséged nem is, de az életed hatalmasat változott.

Igen, abszolút pozitív mértékben: a Virtuozók utáni év nagyon kemény volt, akkor nyolcvannál több koncertem volt, ami hatalmas váltást jelentett. Azóta évi negyven van körülbelül, ami kiváló számnak mondható, ehhez jön a szakmai kurzusokon való részvétel az Egyesült Államokban, Európában és persze itthon is. Fontos időszak ez számomra, most kell rengeteget gyakorolnom, de úgy érzem a legjobb úton vagyok a mestereimnek köszönhetően.

Idén te voltál a Katolikus Társadalmi Napok  ifjúsgi védnöke, miért érezted fontosnak, hogy elvállald ezt a felkérést?

Nagyon fontos az életemben a hit: a pécsi székesegyházban kereszteltek meg, ott voltam elsőáldozó és ott is bérmálkoztam. Szerencsére a szüleimnek köszönhetően is ilyen neveltetésben részesültem, de magam is felismertem az értékét. Liszt Ferenc számomra csodálatos példakép, nemcsak zenészként, hanem katolikus emberként is: a műveiben számtalanszor “szembejön” mély vallásossága. Például a világi alkotásai között is, elég ha az Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak, vagy a Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár műveire gondolunk. Hatalmas öröm volt megismerni ezeket a szerzeményeket nekem, ezeknek köszönhetően én is ki tudom fejezni a hitemet. Sokat jelent számomra Liszt Ferenc látásmódja, ő az egyik kedvenc zeneszerzőm, ezek a spirituális művei pedig a legcsodálatosabbak közé valók. 

Teljesen természetes volt számomra, hogy elvállaltam a felkérést, hiszen pécsi vagyok, a szülővárosom adott otthont ennek az eseménynek. Az egyház tanításai a mindennapokban nekem nagyon sokat jelentenek, megtiszteltetés volt ezt képviselni.

Fontos az, hogy elmondjuk az álláspontunkat, kiálljunk az értékeink mellett, örülök hogy ez megadatott nekem. 

A hited kapott többletet a zenétől?

Egyértelműen, elég ha csak Johann Sebastian Bach egyházi zenéire gondolunk, amelyek a legnagyobbak közé tartoznak. A komolyzenében alapkövetelmény ismerni a műveit, a h-moll miséjét is rengetegszer hallottam már. Ezeknek a fantasztikus zeneszerzőknek a hittel kapcsolatos művei szinte imádságok, és mivel naponta 5-6 órát gyakorlok, ezért tulajdonképpen 5 óra imádságot is jelent ez a számomra. Mindig igyekszem olyan műveket választani, amelyekkel teljesen azonosulni tudok, vagy ha ez nem is sikerül – például Brahms esetében – akkor megkeresem azokat a pontokat, amelyekkel valamelyest sikerül. 

A koncerteken megpróbálom a zongora segítségével közvetíteni a számomra fontos értékeket, a személyes hitemet. Nem (csak) a szavakon, hanem a zenén keresztül mutatom be a belső világomat, és teszek tanúságot a hitemről.

Izgulsz a koncertek előtt még?

Természetesen igen, erről tudtam beszélni nagy művészekkel is, akik mind megnyugtattak, hogy ők is mindig izgulnak. Ettől persze még jobban elkezdtem izgulni! Nagy öröm számunkra, hogy izgulhatunk, mert ez nagyon sok pluszt tud hozzáadni egy-egy koncerthez. Érthető is az izgalom, hiszen nemcsak a művet, hanem kicsit saját magunkat is megmutatjuk a közönségnek. A játék közben már inkább a hangzásra figyelek, de előtte ez a drukk nagyon jellemző.

Hogyan látod a komolyzene jövőjét?

Furcsa,hogy ilyen fiatalon ezt mondom, de tényleg azt érzem, hogy nagyon felgyorsult a világ, és ez kihat a művészetekre is. Maga az internet is befolyásolja a zenei világot is. Ahogyan most is tudunk táplálkozni a hihetetlenül gazdag múltunkból, úgy ez a jövő nemzedékének is lehetősége, sőt feladata is lesz. Pau Casals katalán csellóművésztől kérdezték meg a 90. születésnapja környékén, hogy miért gyakorol még mindig ilyen sokat, mire azt mondta, hogy a zene titkait állandóan fel kell fedezni és mindig lehet újat tanulni. Nagy igazság van ebben! Állandóan nyitottnak kell lennünk, és ez a jövőre is igaz!

Ezek szerint a saját jövődet is nyitottan várod, mik a céljaid a közeljövőben?

A legfontosabb, hogy fejlesszem magamat, nap mint nap kell ezen dolgoznom, illetve hogy a megfelelő emberek vegyenek körül, akikkel szakmailag és emberileg is jól megértjük egymást. Bogányi Gergelyre tökéletesen igaz, aki ugyanúgy hívő mint én.

Ez fontos a számodra?

Nagyon fontos nekem, ritka hogy valaki emberileg és szakmailag is szenzációs legyen, de nála tényleg ez a helyzet. A zene nagy igazságait ilyen művészektől lehet megtanulni.

Bogányi Gergely életében fontos szerepet játszott Finnország: te el tudod képzelni, hogy külföldön éljél?

Én is nagyon szeretek utazni, Németországba már most is gyakran járok különböző kurzusokra. Fontosak a külföldi élmények, a tapasztalatszerzés, az ottani benyomások elsajátítása. Édesapám 7-8 évet élt Svájcban még a ‘80-as években, csupa jó dolgot hallottam az országról, volt is szerencsém koncertezni ott, el tudom képzelni hogy egy rövid ideig ott éljek. Ugyanakkor Pécsett is nagyon szeretek élni, nagyszerű helyre születhettem. Most jelenleg éppen ezért nehezebben tudok elképzelni jobbat a szülővárosomnál, nekem mindig az marad a szűk hazám. 

Van időd és lehetőséged feldolgozni azt a rengeteg élményt és hatást, amely ér téged?

Az aznapot szeretném mindig megélni: minden nap sokat gyakorlok, nagyon nagy szükségem van rá. Este és reggel különösen szeretek, a legproduktívabb napszakjaim. Lefekvés előtt igyekszem átgondolni, összegezni, hogy hol is tartok éppen. Szeretek tanulni, nem csak a zenéről, hanem a világról is. Különösen szeretem az irodalmat, édesapám filozófus, édesanyám pedig irodalmár, mind a kettő szoros kapcsolatban van a zenével, elég ha csak Schumannra gondolunk. Ezeket a kapcsolatokat ismernünk kell, mert a zene kinyitja a világot – többek között az irodalom felé. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy beengedtek ezen az ajtón, nem nekem kellett zörgetnem. 

Valahogy mégis ki kell kapcsolódnod, hogyan teszed meg?

Nagyon szeretem a sportot: főleg a focit és a Forma-1-et, utóbbinál Lewis Hamilton rajongója vagyok!

Akkor örülhettél az újabb világbajnoki sikernek!

Örültem, még pár évvel ezelőtt a Magyar Nagydíjon a Virtuózoknak köszönhetően volt lehetőségem beszélgetni vele, életreszóló élmény volt. Hamilton nagyszerű egyénisége a sportnak. A kemény munka és az odaadás meghozza a gyümölcsét, a sportban és a zenében is!

A képre kattintva galéria nyílik!

Martí Zoltán

Fotó: Bodnár Patrícia

2 hozzászólás

  • Válasz Zirkuli Péterné, Zsuzsa----irodalomtanár 2019. 11. 11. 11:21

    Nagyon boldog vagyok, hogy vannak még olyan fiataljaink, akik bátran vállajlák hitüket, nem szédítette meg őket a siker és elismerés! Őszintén gratulálok kedves Misi!

  • Válasz Farkasné Dr.Pintér Orsolya Mária 2019. 12. 08. 08:13

    Istenem,de csodálatos,h.ilyen fiatalok is vannak,akik,tehetségesek,szorgalmasak,alázatosak és mélyen hívők.Egészen biztos,hogy sokat és sokszor hallunk még Misiről a jövőben.Nagyon büsszke vagyok rá,hogy magyar,s a jó Isten kísérje,s áldja meg a továbbiakban is-ahogy eddig.