Blog, Szilágyi Anna

Egy dal arról, hogy Isten szeretete még mindig ugyanaz

Itt az új hónap, és nemsokára az új év is. Néha csak kapkodjuk a fejünket, olyan gyorsan telik az idő, legalábbis a tengernyi program miatt így érezzük. A ma embere gyakran zaklatott – ilyen tempó mellett nem is csoda. De tudod, mi az, ami soha nem változik?

Ami kapaszkodót és stabilitást adhat ebben a cunamiban, amit életnek hívunk? Isten irántad való szeretete. Ez az egyetlen, ami tényleg biztos. Ő a horgonyunk. Néha – főleg, amikor kavarognak bennem az érzések, gondolatok – elképzelem, hogy tényleg egy kősziklán állok. Ha úgy tetszik: magam elé képzelem az igazságot, sőt van, hogy fel is állok hozzá, hogy jobban átéljem. (Egyébként több könyv, cikk, TED-előadás is arról szól, hogy milyen szorosan összefüggenek a belső folyamataink például a testtartással.) De van, hogy az is elég, ha csak végiggondolom. Isten az égész világmindenség teremtője. Ami azt jelenti, hogy kézben tartja az összes csillagot, a hegyeket, a vizeket, az élővilágot, mindent. Pont az én életemet ne tudná megtartani? Hiába a XXI. századi tempó, pörgés, változások, információ-és ingeráradat: Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Mekkora biztonságot ad ez!

Erről szól ez a dicsőítő dal is.

A szövege nem bonyolult, a visszatérő sora arról szól: bár az évszakok változnak, a szereteted megmarad. Ha nagy a káosz körülötted vagy benned, állj meg egy kicsit, hallgasd meg ezt a dalt (vagy egy másikat), lélegezz mélyeket és tudd, hogy kicsoda a te Istened!

 

Kép: pixabay.com

Még nem érkezett hozzászólás