Vicc

Bibliai történetek a magyar slágerek nyelvén

Összegyűtöttünk néhány magyar slágert, melynek egy-egy sora igazán frappánsan passzol egyes bibliai történetekhez. Vigyázat, a cikk nem várt nevetést okozhat, villamoson olvasni veszélyes!

„Nagy esők jönnek és elindulok”
(Republic)

Mi más juthat erről a sorról eszünkbe, mint Noé története, aki bárkát épített, mert Isten kijelentette, hogy jön az özönvíz. Bár a dolog teljesen szürreális volt, a férfi nem kételkedett a szárazság idején.

„Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.”
(EDDA)

Ez, akár  Lót szájából is elhangozhatott, amikor Szodomából kellett menekülnie a pusztulás elől.

„Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ!”
(Illés)

A farizeusok bizonyára valami ilyesmit dünnyögtek a szakállukba, mikor Jézus Isten fiaként azonosította magát. Meg voltak róla győződve, hogy Jézus csak egy ember és nem lehet övé az egész teremtett világ.

„…bolond, aki sír egy lány után,
Én mégis megteszem majd ezután.”
(TNT)

Dávid király szájából igazán stílusos lett volna ez a dal. Tudta ő jól, hogy nem kellene Betsabé után ácsingóznia, de végül mégis elcsábította. Miközben figyelte a fürdő asszonyt és latolgatta, hogy a szívére vagy az eszére hallgasson, akár énekelhette volna ezt a két sort is.

„Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.”
(Bikini)

Kinek a szájából hangzana őszintébben ez a két sor, mint Jónáséból, aki nagyon nem szeretett volna oda menni, ahova Isten küldte. Végül viharon, cethalon keresztül, de mégis arra az útra tért, amire nem akart, és persze nem kísérte senki prófétikus útján.

„Nem csak a húszéveseké a világ!”
(Aradszky László)

Az Ószövetségből ezt szinte bármelyik ősatya énekelhette volna. Kezdve a sort Ábrahámmal, aki 100 évesen nemzette Izsákot, folytatva Noéval, aki 600 évesen építette a bárkát. Mózes 80 év körül járt, mikor Isten megjelent neki az égő csipkebokorban és elhívta, hogy vezesse ki a választott népet Egyiptomból. Nos, valóban nemcsak a húsz éveseké a világ!

„Adj helyet magad mellett”
(Bikini)

Szigorúan csak ezt a sort, de akár Jakab és János is énekelhette volna, mikor anyjuk azt kérte Jézustól, hogy a mennyben majd a jobbján és a balján ülhessenek. Jézus azonban azt válaszolta nekik, nincs hatalma ezt eldönteni, mert azok ülnek majd mellette, akiket az Atya oda szánt.

„Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot”
(Neoton Família)

Kire illene jobban ez a strófa, mint Illésre, aki tüzes szekéren távozott az élők közül? Elizeus bátran énekelhette volna ezt, miközben látta prófétaelődjét elragadni a földről.

„Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon”
(Máté Péter)

Dávid és Jonatán legjobb barátok voltak, de Dávidnak menekülnie kellett, mert Saul királlyal összetűzésbe keveredett. Titkon persze találkoztak többször is, sőt Jonatán segítette Dávidot a menekülésben. Búcsúzóul akár ezt a nosztalgikus dallamot is énekelhették volna egymásnak.

 

Ti milyen példákkal tudnátok még kiegészíteni a sor?

Még nem érkezett hozzászólás