Az elmúlt napokban nem hagynak nyugodni az interneten keringő magyar és lengyel keresztényeket mélyen sértő megnyilatkozások. Jó pár éve érezzük, hogy a liberális gondolkodók, üzletemberek folyamatosan kóstolgatnak minket…
A keresztek eltávolítása, az ünnepeinkre időzített botrányok keltése, a karácsony és húsvét jelentésének elhomályosítása, hangunk elnyomása és szimbólumaink meggyalázása szinte mindennapos akcióikká váltak. Ez utóbbi áll megbotránkozásom középpontjában. A Szent Jobbról és a körmenetről megfogalmazott gyalázatos és sok tízezer jó érzésű hívőnek fájdalmat okozó megnyilvánulás, amiben a pride-al vont párhuzamot a Facebookon megjelent bejegyzésében a baloldali politikus.
Azt gondolnánk, hogy csak nálunk történnek ilyen dolgok, de sajnos tévedünk. A nyár igencsak melegre sikerült Lengyelországban is, hiszen a legnagyobb zarándoklatok idejére időzítették a szervezők az LMBTQ közösségek vonulásait számos nagyvárosban. Provokálásaik, gyalázkodásaik hasonlítanak a hazai barátaik alkotásaihoz, talán ugyanarról a tőről fakadnak a gondolatok… Azonban szívbe markoló volt látni Plockban, ahogyan az egyik demonstráló a Fekete Madonna képén a Szűzanya és a gyermek Jézus glóriáját, az LMBTQ-mozgalom szivárvány színeire festette át. Meggyalázva ezzel a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbólumát.
Ez belefér a szólásszabadságba?
hirdetésBárki, bármikor belerúghat milliókba, csak mert ő másképpen látja a világot?
Meddig maradunk még csendben és hunyászkodunk meg a családjainkat érő legnagyobb támadásokkal szemben? A kérdésre a választ egy fiatal, lengyel fiú, Jakub Baryla adta meg.
Egy keresztet tartva a magasba, szembe fordult a felvonulók tömegével és az őket biztosító rendőri sorfallal. Megelégelte, hogy sokan csak hangban erősek, de a tettek mezejére már nem lépnek. Jakub cselekedete bejárta a világsajtót és megindította az emberek szívét. Sokan könnyek között emlékeztek és vontak párhuzamot a Szolidaritási mozgalom fiatal papjával, Jerzy Popiełuszko atyával, aki magasba emelte a keresztet, mert erőt a küzdelemhez csak Krisztustól kaphatunk. A kommunista rendszer nem is tűrte sokáig a nemzetért mondott szentmiséit, népszerűségét, erős hitét. 1984-ben brutális kegyetlenséggel ölték meg. Úgy látszik az ideológia változott, de az üldözött közösség ugyanaz.
Ma, Szent Királyunk ünnepén újra a Szent István Bazilikához megyünk, hogy államalapítónkra, hazánk fővédőszentjére emlékezzünk. Az augusztusi forróságban több ezer ember tesz tanúságot arról, hogy István döntése nem volt hiábavaló. A pogányságot a kereszténységgel cserélte fel és a pápa felé fordult. Jól döntött, mert 1000 év viszontagságai után is áll a kereszt, áll az ország és gyarapodik a nemzet. A pogányság azonban megújult formában és erőben, ismételten utat tör magának és teret nyer a társadalomban. A mag azonban, ha elhal százszoros termést hoz, kiváló példák erre gazdag történelmünkben keresztény vértanúink, akik nyomdokain bőséges gyarapodás következett be Egyházunk életében. A 21. század hajnalán megérett népünk a modernkori vértanúságra? Elhalunk, hogy bőséges termést hozzunk, hogy megújuljanak közösségeink és Egyházunk új életre támadjon?
A választ csak a Teremtő tudja,
nekünk az a feladatunk, hogy ott tegyük a dolgunkat, ahová küldetésünk szól: a családban, munkahelyen, barátaink között, az oltárszolgálatnál…
De nem mimóza módján, hanem egyenes gerinccel, céltudatosan, hitelesen, tanúságtevő módon, mert: ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.
Bese Gergő atya
Kép: Twitter
Az elmúlt napokban nem hagynak nyugodni az interneten keringő magyar és lengyel keresztényeket mélyen sértő megnyilatkozások. Jó pár éve érezzük, hogy a liberális gondolkodók, üzletemberek folyamatosan kóstolgatnak minket…
A keresztek eltávolítása, az ünnepeinkre időzített botrányok keltése, a karácsony és húsvét jelentésének elhomályosítása, hangunk elnyomása és szimbólumaink meggyalázása szinte mindennapos akcióikká váltak. Ez utóbbi áll megbotránkozásom középpontjában. A Szent Jobbról és a körmenetről megfogalmazott gyalázatos és sok tízezer jó érzésű hívőnek fájdalmat okozó megnyilvánulás, amiben a pride-al vont párhuzamot a Facebookon megjelent bejegyzésében a baloldali politikus.
Azt gondolnánk, hogy csak nálunk történnek ilyen dolgok, de sajnos tévedünk. A nyár igencsak melegre sikerült Lengyelországban is, hiszen a legnagyobb zarándoklatok idejére időzítették a szervezők az LMBTQ közösségek vonulásait számos nagyvárosban. Provokálásaik, gyalázkodásaik hasonlítanak a hazai barátaik alkotásaihoz, talán ugyanarról a tőről fakadnak a gondolatok… Azonban szívbe markoló volt látni Plockban, ahogyan az egyik demonstráló a Fekete Madonna képén a Szűzanya és a gyermek Jézus glóriáját, az LMBTQ-mozgalom szivárvány színeire festette át. Meggyalázva ezzel a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbólumát.
Ez belefér a szólásszabadságba?
Bárki, bármikor belerúghat milliókba, csak mert ő másképpen látja a világot?
Meddig maradunk még csendben és hunyászkodunk meg a családjainkat érő legnagyobb támadásokkal szemben? A kérdésre a választ egy fiatal, lengyel fiú, Jakub Baryla adta meg.
Egy keresztet tartva a magasba, szembe fordult a felvonulók tömegével és az őket biztosító rendőri sorfallal. Megelégelte, hogy sokan csak hangban erősek, de a tettek mezejére már nem lépnek. Jakub cselekedete bejárta a világsajtót és megindította az emberek szívét. Sokan könnyek között emlékeztek és vontak párhuzamot a Szolidaritási mozgalom fiatal papjával, Jerzy Popiełuszko atyával, aki magasba emelte a keresztet, mert erőt a küzdelemhez csak Krisztustól kaphatunk. A kommunista rendszer nem is tűrte sokáig a nemzetért mondott szentmiséit, népszerűségét, erős hitét. 1984-ben brutális kegyetlenséggel ölték meg. Úgy látszik az ideológia változott, de az üldözött közösség ugyanaz.
Ma, Szent Királyunk ünnepén újra a Szent István Bazilikához megyünk, hogy államalapítónkra, hazánk fővédőszentjére emlékezzünk. Az augusztusi forróságban több ezer ember tesz tanúságot arról, hogy István döntése nem volt hiábavaló. A pogányságot a kereszténységgel cserélte fel és a pápa felé fordult. Jól döntött, mert 1000 év viszontagságai után is áll a kereszt, áll az ország és gyarapodik a nemzet. A pogányság azonban megújult formában és erőben, ismételten utat tör magának és teret nyer a társadalomban. A mag azonban, ha elhal százszoros termést hoz, kiváló példák erre gazdag történelmünkben keresztény vértanúink, akik nyomdokain bőséges gyarapodás következett be Egyházunk életében. A 21. század hajnalán megérett népünk a modernkori vértanúságra? Elhalunk, hogy bőséges termést hozzunk, hogy megújuljanak közösségeink és Egyházunk új életre támadjon?
A választ csak a Teremtő tudja,
nekünk az a feladatunk, hogy ott tegyük a dolgunkat, ahová küldetésünk szól: a családban, munkahelyen, barátaink között, az oltárszolgálatnál…
De nem mimóza módján, hanem egyenes gerinccel, céltudatosan, hitelesen, tanúságtevő módon, mert: ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.
Bese Gergő atya
Kép: Twitter
hirdetés
