Az évek előrehaladtával az embernek rá kell jönnie, hogy a szabadidő nem magától értetődő fogalom. Komoly tervezésre van szükség ahhoz, hogy pár hetet lecsípjünk a nyarunkból.
Az egyetem utolsó éveiben már alig vártam, hogy végre dolgozhassak. Tele voltam ötletekkel, kreatív energiával, célokkal. Olyan erőbedobással feszültem neki a munkának, hogy el is felejtettem az utolsó szabad nyaramat kiélvezni a diploma után. Hogy miért? Bűntudatom volt miatta, úgy gondoltam, nekem azonnal munkába kell állnom.
Kezdő munkavállalóként a mai napig bűntudatom van a szabadságaim miatt, és csak arra tudok gondolni, mekkora kiesés is ez nekem, le fogok maradni, sokkal nehezebb lesz visszarázódni a nyaralás után.
hirdetésLassan jutottam el arra a pontra, hogy kicsit elengedjem magamat, és ne akarjak tökéletes lenni, hiszen milyen is a tökéletes munkavállaló? Olyan, aki napi 12 órát dolgozik? Aki mindig mindenre válaszol, még este hétkor is? Valljuk be őszintén, ezt a tempót nem lehet bírni. A kreativitás lassan kifullad, és már csak egy erőlködés, kétségbeesett és szánalmas próbálkozás lesz a végterméke mindennek, amit túlhajtva csinál az ember.
Tervezzük tudatosan a pihenési időt. Legyen meg a napi, a heti, a havi és az éves adagunk belőle. Csak így tudjuk megőrizni a testi és szellemi kiegyensúlyozottságunkat! Olvassunk a tudatosság témájában könyveket, nézzünk videókat. Ne hagyjuk magunkat sodródni, mert akkor könnyen magába tud szippantani minket a megfelelési kényszer! De legfőképpen: ne legyen bűntudatunk azért, mert kicsit feltöltjük a tartalékainkat.
Ha Isten megpihent a hetedik napon, te miért ne tehetnéd ugyanezt?
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás