Szemle

Minden értelmet meghaladó béke

Nem véletlenül említi a Biblia olyan sokszor a hála jelentőségét: ez az egyik legjobb útja annak, hogy Isten békessége beáradjon a szívünkbe, minden körülmény közepette. A Csendes percek Istennel blog írását szemlézzük. 

Itt ülök, és a körülmények ellenére szívem tele van békével. Ez az érzés a harcok, a fájdalmak között nem jön könnyen, állandó ápolást igényel. De a hozzá vezető út nincs elrejtve előlünk.

„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé hálaadással. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,6-7

Imádkozz hálaadással, és Isten békéje megőrzi szívedet és értelmedet Krisztus Jézusban. Milyen csodálatos ígéret, amire támaszkodhatunk!

Isten mintha így szólna hozzád: „A hála kihúzza a baj, a csapás tüskéjét. Ezért tanítottam, hogy adjatok hálát mindenért. Van egy titokzatos eleme ennek a tranzakciónak:

te hálát adsz nekem (érzéseidtől függetlenül), és én örömöt adok neked (körülményeidtől függetlenül).

Ez a lelki – olykor vak – engedelmesség aktusa. Azok számára, akik nem ismernek engem közelről, irracionálisnak, sőt lehetetlennek tűnik a hálaadás szívszorító nehézségekért. Mégis, aki engedelmeskedik nekem ebben, az áldott akkor is, ha a nehézségek nem változnak. A hála megnyitja lelkedet a jelenlétemnek, elmédet az én gondolataimnak. Lehet, hogy semmi nem változott körülötted, a körülmények ugyanazok, s mégis azt érzed, mintha fény gyúlna, ami az én nézőpontomból világítja meg a dolgokat. A Jelenlétemnek ez a Világossága húzza ki a tüskét a bajból.” (Részlet Sarah Young Jesus Calling: Enjoying Peace in His Presence c. könyvéből.)

Vannak napok, amikor nem érzek indíttatást a hálaadásra.

Sírva indul az imádkozásom, panaszkodom, olykor harag van bennem. De aztán gondolataim Isten uralkodó hatalmára fordulnak, figyelmem lassan elterelődik önmagamról és nehézségeimről, s érzem, ahogy az ég felé emelkedik az arcom, ahol békét és reményt találok.

Sajnos, ezek a percek elmúlnak, és tekintetem újra lefelé fordul, lelkem megtelik aggódással, kételkedéssel.

Ilyenkor sokkal gyakrabban kell Mennyei Atyám ölelő karjába futnom,

hogy Nála sírjam ki magam és bátorítást leljek. Ami nem azt jelenti, hogy már nem érzem a fájdalmat – érzem, nagyon erősen – de ugyanakkor azt is érzem, hogy szeretve vagyok, és vigasztal a Teremtő jelenléte.

 

Forrás: Csendes percek Istennel 

Kép: pixabay.com

Még nem érkezett hozzászólás