Ha csak egy szuperképességet kérhetnék, akkor az egészen biztosan az lenne, hogy egy csettintéssel ott legyek, ahol szeretnék…
Mostanában a tömegközlekedés nem könnyíti meg az életem. Van, hogy majdnem annyi idő alatt jutok el az egyetemre otthonról, mint amennyi idő alatt eljutnék repülővel Rómába. Lehet ezen nem sokan szoktak magukban idegeskedni, de nekem igencsak nehéz megemésztenem, hogy a napomból hány óra telik el azzal, hogy csak eljutok az egyik helyről a másikra. Nem meglepő, de az életemben is sokszor vagyok ezzel így… Miért nem tartok már ott? Meddig kell várni? Miért nem jön már az a dolog, aminek már rég itt kéne lennie? Ajj, most miért álltunk meg? És kik ezek az emberek körülöttem? Túl sokan/kevesen vannak….
De valahol ad egy biztonságot, hogy tudom, hogy el fogok jutni A pontból B pontba. Lassan, vagy gyorsan, de meglesz, csak a közte lévő időszak türelempróbáló sokszor. Az életemnek a legvégső pontja az üdvösség. Csak jó sínen kell maradni és megnyugodhatok. Amíg a jó járaton ülök, nagy baj nem lehet. A sofőr, Jézus, tudja, hogy merre kell menni. Csak bíznunk kell Benne. Szerencsére Ő sosem késik.
Bartos Lídia Lelle
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás