Szemle

Isten a nehéz helyzetekben is segít – Erőss Zsolt özvegyének megható gondolatai

Nagyszerű cikket készített a Parokia.hu oldala – amely a Dunamelléki Református Egyházkerület honlapja  – Erőss Zsolt özvegyéről, Sterczer Hildáról. Az írás apropója, hogy Révész Sziliva – aki korábban a 777 vendége is volt – egy interjúkötetet készített “A Hópárduc felesége” címmel, ennek a bemutatóját tartották a napokban.

Erőss Zsolt első magyarként mászta meg a Föld legmagasabb hegyét a Csomolungmát, az erdélyi születésű székely a leghíresebb és legnépszerűbb hegymászóvá vált Magyarországon. Hat évvel ezelőtt azonban a Kancsendzönga megmászása után eltűnt, halálhíre az egész országot megrázta. 

A könyvbemutatón a Parókia beszámolója alapján rengetegszer szóba került Isten, akiről megkapó módon tett tanúságot a Hópárduc özvegye. A legérdekesebb gondolatait szemlézzük Sterczer Hildának, aki maga is hegymászóvá vált Erőss Zsolt mellett.

Jézus-zászló a csúcson

„Emlékezetes volt az első nyolcezres csúcsom, mert negyed vagy fél órával előtte majdnem feladtam. Nem tudom pontosan megmondani, mikor, mert ilyenkor más az időérzékünk is.

Végül mégis felmásztam a csúcsra, Istent dicsőítve.

Más ilyenkor a szponzorok zászlóit viszi magával, én Jézus-zászlót varrattam, hogy kitűzzem a hegyre. 

A Makalu csúcsára nem sikerült feljutnia Hildának, aki ezt is nagyon érdekes szempontból közelíti meg:

„Szintben mérve nagyjából három méterrel a csúcs előtt állhattam meg, távolságban talán harminccal. Csak a saját félelmemmel voltam elfoglalva, és eközben a zsebemben lévő Jézus-zászlóról teljesen megfeledkeztem, ahogyan az Istenhez való fohászkodásról is. Lefelé menet jutott eszembe mindez. Akkor gyorsan lefotóztattam magam a zászlóval, de az nem volt az igazi. A mai napig meghatározó számomra ez az élmény, de ebből is erőt tudok meríteni. Amikor valami miatt azt érzem, hogy nem bírom tovább, és eszembe jut a Makalu, akkor tudatosul bennem, hogy Isten velem van, és lesz elég erőm.”

A gyász  

Erőss Zsolt halálát hatalmas médiafelhajtás övezte, amely miatt az özvegy elvágta magába a gyászt és falakat épített maga köré. Végül egy pasztorálpszichológus segített neki, hogy feldolgozza férjének halálát:

“Ő azt mondta nekem, hogy muszáj lesz az egy évnyi falépítésem után elkezdenem gyászolni. Nagypéntek nélkül nincs Húsvét. Nem csak túlélni kell, hanem megélni a veszteséget, és utána lehetőség nyílik arra is, hogy továbblépjek. […] Közben arra is ráébredtem, hogy Isten nem azért van, hogy minden hajszálamat épségben megőrizze, hanem abban segít, hogy képes legyek továbbmenni a nehéz helyzetekben is. Mert nem kell egyedül küzdenem.”

Sterczer Hilda manapság a Hópárduc Alapítványon keresztül segít másokon:

Egyben voltam biztos: én Isten nélkül nem akarok semmit sem csinálni az életben. Akkor megyek bárhová, ha az a Jézus-zászló ott van a zsebemben – korábban szó szerint, ma már képletesen értve ezt. 

Fotó: MTI/Lokál

Forrás: Parókia

Még nem érkezett hozzászólás