Nagy kérdések

Hogyan hozzunk meg nagy döntéseket a húszas éveinkben?

Életünk fontos része a kockázatvállalás, de ne feledkezzünk meg a megfontoltságról.

Fel kellene mondanom?

Itt nem találok munkát. El kellene költöznöm valahová, ahol jobbak a kilátásaim?

Bárhonnan dolgozhatok, de nehezen találok barátokat. Új városba kellene költöznöm?

Már egy ideje randizok ezzel a személlyel. Össze kellene házasodnunk?

hirdetés

 

A munkánkat, a költözést vagy a kapcsolatainkat érintő nagy döntések meghozatala minden életkorban nehéz. De fiatal felnőttként a döntéshozatal sajátos küzdelmet jelent. Egyrészt, a legtöbben ebben az életkorban még nem igazán vagyunk megállapodva. Úgy hisszük, ahol vagyunk és amit teszünk csupán átmeneti, így lehetőség nyílik az egyre nagyobb szabadságra és rugalmasságra. Ugyanakkor, ez a mozgástér látszólag végtelen lehetőségeket is kínál. Úgy tűnhet, bármit megtehetünk, de a túl sok opció megsemmisítő teher is lehet.  A szabadságunk ellenére a döntések, amelyeket most, a húszas éveinkben hozunk, kétségkívül kihatnak a további életünkre. Legyen szó a karrierünkről vagy a kapcsolatunkról, nem akarjuk örökké bánni a meghozott döntéseinket.

Ehhez még hozzáadódik a kortársaink látszólag máris tökéletes élete: nagyszerű szakmai gyakorlaton vesznek részt, van egy szép lakásuk, menyasszonyuk, és elég jövedelmük, hogy fedezzék a végtelen számú vidám villásreggelit, bórkóstolót és a hétvégi kiruccanásokat a felújított lombházban. Miközben ezt latolgatjuk otthon ülünk és „kiguglizzuk” a  legközelebbi véradás helyét, és imádkozunk, hogy nyitva legyen, hogy kifizethessük a hétvégére esedékes villanyszámlát.

Úgy gondoljuk, „talán ha elköltözöm, vagy találok egy új munkát, vagy egyáltalán lesz munkám, az életem talán kicsit jobban fog hasonlítani az övékhez.”

Úgyhogy elkezdjük fontolgatni a nagy lépés megtételét, vagy belevetjük magunkat az álláskeresésbe. Aztán bevillan, hogy ez a döntés milyen fontos lehet a jövőnk szempontjából. Visszatér a bizonytalanság és a szorongás, ránk tör a beszorultság érzése, vagy készen állunk bármilyen őrült döntésre, csakhogy valami változást hozzon az életünkben.

Ezt szem előtt tartva, íme néhány módszer, amelyek segítségével mérlegelhetjük az opcióinkat a nagy döntések előtt. Ezek alkalmazásához a választási lehetőségeinket le kell szűkítenünk kettőre. Ha több lehetőség közül kell választanunk, szükség lesz némi előzetes munkára, hogy meghatározzuk a két legvonzóbb opciót.

Először, készítsünk egy pro-kontra listát

Írjuk le az összes szempontot, ami a döntés mellett vagy ellen szól. Milyen előnye lehet például annak, ha egy másik országban keresel munkát? Talán alacsonyabbak lennének a megélhetési költségek, több lehetőséged nyílna a szakmai előrelépésre, és vannak unokatestvéreid, akiknél lakhatnál pár hónapig és közelebb lennél a tengerhez is.

Majd sorold fel az összes ellenérvet. Talán rosszul viseled a meleget (vagy a hideget), hiányozna pár munkatársad és távolabb lennél a nővéredtől és az unokahúgaidtól.

Az elkövetkező napok során bővítsük a listát. Írjunk hozza nagy és kicsi dolgokat, majd értékeljük szempontokat. Talán sok ellenérvünk van, de ezek végeredményben jelentéktelenek?

Másodszor, képzeljük bele magunkat mindkét szituációba és fókuszáljunk az érzéseinkre.

Ha az egyik helyzetben látod magad, mit érzel? El tudod képzelni, hogy békére találsz ott? Ez hogyan hasonlítható össze a jelenlegi munkádra és életkörülményeidre vonatkozó érzéseiddel? Ez a gyakorlat megmutatja, hogy jelenleg mennyire vagyunk boldogok vagy boldogtalanok, és rávilágít arra, hogy egy változás milyen eséllyel lesz a segítségünkre.

Harmadszor, vizsgáld meg a biztonságosabb és a kockázatosabb választás eredményeit

Valószínű, hogy egyik opció sokkal inkább a komfortzónánkban mozog, mint a másik. Gondoljuk át, hogy azért akarjuk-e elkerülni az egyik lehetőséget, mert több kihívás elé állít? Majd fontoljuk meg, hogy a kihívás a növekedésünket szolgálja-e vagy csak felmorzsol és maga alá gyűr? Általában, a húszas éveink a megfelelő idő arra, hogy kockáztassunk a fejlődésünk érdekében. Győződjünk meg arról, hogy eléggé óvatosak vagyunk és ne költözzünk, mondjuk, Alabamába, mert a lakótársunk az idegeinkre megy és mert ráuntunk a téli ruhákra.

Végül, vegyük figyelembe az összegyűjtött gyakorlati és érzelmi szempontokat. Mérlegeljük őket és hozzuk meg a döntést. Még akkor is, ha úgy döntünk, hogy nem költözünk, ismerjük be, hogy mi választottuk a maradást. Ez a lépés segít lezárni a folyamatot és újból elköteleződni az életünk mellett, hogy elégedettek legyünk. Ne felejtsük el, hogy bármilyen döntést hozunk, nem dől össze a világ. Bármit teszünk, tanulhatunk belőle.

 

 

Forrás: aleteia.org

Fordította: Zölde Júlia

Még nem érkezett hozzászólás