Félre az akadályokkal!

Ahelyett, hogy úgy tekintünk az utunkba került akadályokra, megpróbáltatásainkra, korlátainkra, mint negatív, rossz dolgokra, talán ideje őket áldásként felfogni. Ha így teszünk, nagyszerű ajándékokká válhatnak. Nem a határok ledöntéséről van szó, hanem hogy elrugaszkodjunk róluk, és lássuk, milyen csodálatos lehetőségeket hozhatnak számunkra.

Az írás eredetileg megjelent a Háromszék oldalon, melyet engedéllyel teljes terjedelmében közlünk.

Egy londoni takarítónő egyedül nevelte a fiát. Szűkösen éldegéltek, kettejükre nem volt elég egy kereset. A fiú otthagyta az iskolát, ő is dolgozni kezdett. Amikor nem kapott munkát, elment katonának a koreai háborúba, a zsold legalább biztos pénzforrást jelentett. A háború befejeztével kora reggeltől sorban állt a többi munkanélkülivel, hogy valahol elhelyezkedhessen. Végül egy színházhoz szegődött el. Igyekezett helytállni, küzdött, hogy minél jobban végezze, amit várnak tőle.

Egyszer a színházi próbán egy díszletajtón át kellett a színpadra lépnie. De az előző jelenet közben egy szék véletlenül pont a szóban forgó ajtó elé került. Nem tudta, mit tegyen, megállt miatta a próba. Akkor a rendező a következő instrukciót adta: „Máskor ne állj le, használd fel az akadályt! Ha drámában játszol, vágd ki az ajtót, hogy a szék odébb repüljön. Ha vígjátékban, akkor nyisd ki lassan, és gyere be ügyetlenkedve a színpadra. A lényeg, hogy használd az akadályt!”

hirdetés

A férfi ezt nagyon megjegyezte. Élete során nem csak a színpadon alkalmazta, gyermekeinek is továbbadta ezt a bölcsességet. Az egykori takarítónő fiát ma Sir Michael Caine néven ismeri a világ. A kétszeres Oscar-díjas színész lovagi címét munkássága elismeréseként kapta meg az angol királynőtől.

Azt hiszem, mindnyájan átéltük már, milyen érzés az, amikor nem várt akadályok hirtelen elállják az utunkat, megakasztják az életünket. Mondjuk, elromlik a hűtőszekrény vagy a porszívó; megint belázasodik a gyermek; ott kell maradni a munkahelyen túlórázni; a hivatalban elkeverednek az irataink; otthon a békésen induló beszélgetésből parázs vita kerekedik – és folytathatnánk a sort.

Ahogy megfigyeltem, az akadályok egyáltalán nem tisztelik rövidebb vagy hosszabb távú terveinket, a szabadságunkat – még az ünnepeinket sem! Egyszerűen az utunkba kerülnek. Lehet, hogy ilyenkor mi is dermedten megállunk. Lehet, hogy sopánkodni kezdünk: ilyen is csak velem történhet meg! De hogyan tovább? Hogy használhatnánk fel az akadályt? Ki az, aki mellettünk áll az akadályok idején?

Körülöttünk vagy bennünk megváltoznak a dolgok, ha készen állunk arra, hogy Isten az életükben jóra használja fel az akadályokat. Mindez biztatás számunkra, hogy a mi életünkben is valóra válhat az ígéret: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik.” (Róma 8:28)

Akármi keresztezi is a terveinket, egy dologban biztosak lehetünk: Isten jó, és akik Őt szeretik, azoknak az életében a legrosszabb is előbb-utóbb jóra fordul. Imameghallgatásként lehet, hogy elveszi utunkból az akadályt, de lehet, hogy ott hagyja, hogy lépcsőként használhassuk azt. Küszködésünk során bizakodóvá formál, vagy morcos, keserű szívünkből hálásat farag.

Ezen a földön a dolgok nem mennek tökéletesen, életünknek mindig lesznek könnyebb és nehezebb szakaszai. De ne legyen a kudarcoké, a csüggedésé az utolsó szó!
A keresztény hitnek ez a veszteségeken és halálon túlmutató reménysége alapvetően megkülönbözteti hitünket minden más vallástól. Mert nem az elmúlásé az utolsó szó, mert Jézus feltámadt, ma is él, bátorítást és vigaszt nyújt a szenvedésben, erőt ad az akadályok leküzdéséhez, a hitben való kitartáshoz.

Forrás: Háromszék

Írta: Kertész Tibor

hirdetés