Interjú

” Az orvos csak kezel, míg a Jóisten gyógyít ” – interjú Dr. Csókay Andrással

Dr. Csókay András idegsebész, szakmájának egyik legelismertebb személye. Szakterülete többek között a koponyasérülések és a mikroérsebészet is. Mégis úgy gondolja, hogy ő csak kezel, Isten pedig gyógyít. Nyitottságának köszönhetően mély és tanulságos interjút készíthettünk vele, tabuk nélkül beszélt múltjáról, kisfia elvesztéséről, hitéről de a 777 olvasóinak is fontos üzenetet fogalmazott meg. Nagyinterjú Dr. Csókay Andrással!

Szívből gratulálok, hiszen nemrég Budapest díszpolgára lett: mit jelent Önnek, hogy a szülővárosa kitüntette?

Az ember mindig elgondolkodik, hogy mivel érdemelhette ki az elismerést, úgy vélem, hogy az evangelizációs tevékenységem az oka a kitüntetésnek: ez számomra egy kijelölt irány, amelyhez komoly lelki erősség kell. 

Az én feladatom az orvostudományt újraevangelizálni. 

Ha a tudományban próbálsz Istenről beszélni, akkor előbb-utóbb egy óriási negligencia vesz körül. De én rendületlenül tanúságot teszek arról, hogy minden tudományos ötletemet – amitől jobban gyógyulnak a betegek – imában kaptam. Ez pedig nem „píszí”, ezt gyakran megtapasztalom. Ezt a díjat tehát a Jóistennek köszönhetem, de a Honvédkórház idegsebészeti munkatársainak is hálás lehetek, mert el tudnak fogadni. Végül is mára nagyjából a tudomány is igazolta a feltámadást, a teremtést és a Biblia igazságait.

A közvetlen kollégái nem tekintenek Önre furcsán a hite miatt?

Óvatosan, de nagyon kedvesen tekintenek rám: mint egy jámbor vallási őrültre, de hát nem vagyok az! (Nevet).  Ez borzasztó dolog: ha te kimondod Jézus nevét a munkahelyeden, akkor furán néznek rád. Nemrég Belgrádban jártam egy konferencián, ahol azt mondtam, hogyaz orvos csak kezel, míg a Jóisten  gyógyít, ezen pedig voltak, akik felháborodtak.

Most is olyan átéléssel beszél a hitéről, amely egészen ritka még keresztény körökben is. Nincsenek soha megingásai?

Dehogynem! A legnagyobb megingásom akkor volt, amikor megtaláltam a 10 éves kisfiamat megfulladva a kerti medencénk húszcentis vizében, aki egy epilepsziás roham keretében szédült oda. De ha arról az alapról indulsz el, hogy Isten jobban szeret téged, a családodat, a gyerekeidet mint te magad, akkor minden tragédia drámává szelídül,

ahol ugyan van katarzis, de a végén felemelkedés van.

A felesége korábban úgy fogalmazott egy előadáson, hogy „eszünk ágában sem volt Istent vádolni a kisfiúnk halála miatt”.

Valóban nem vádoltuk Őt egy pillanatra sem, de iszonyatosan depressziós voltam másfél éven keresztül.

A hite mentette ki ebből?

Abszolút, csak a hitem. És nem a tanult hitem, ez az igazán érdekes! Rengeteg dolgot tudhatunk Istenről, de mégis kell egy szívbéli megtapasztalás: ha ez megtörténik, akkor jössz ki az örvénylő spirálból. Csak az értelem hitével nem tudsz kijönni a mélypontokból. Nagyon sokáig eljutsz, de nem leszel boldog, örömöt sugárzó keresztény.

Sokszor találkozott az élete folyamán a halállal, ám azt hiszem ezt követően mégis teljesen máshogy gondolkodik már róla.

Igen, és azt látom a mai fiatalokon, hogy nem tudnak mit kezdeni a halállal. Én nagyon sokat gyakorlok friss halottak boncolásával: a fiatal tanulók az elején lelkesek, de az első órákat követően már sokan lemorzsolódnak. Ha hinnének a feltámadásban semmi problémájuk nem lenne, de így, hogy sokan nem hisznek benne már baromi sok gondjuk van vele. A keresztények nagy része a lélek halhatatlanságáig eljut, de odáig már nem, hogy egyszer újra egyesül majd a megdicsőült testével. Mert keveset imádkoznak. Én is abba a hibába esek, hogy gyerekeimnek állandóan Istenről beszélek, ahelyett, hogy Istennek beszélnék többet a gyerekeimről.

És ez kontraproduktív lesz, mert azt mondják, hogy „Apa, hagyjál már békén!”.

Nemrég feleségével Marosvásárhelyen jártak, ahol a Házasság Hete keretein belül tartottak előadást: szóba került a házasságuk korábbi válsága is, hogyan tudták megmenteni és újra felépíteni a kapcsolatukat?

A megbocsátás – ez a kulcsszó. Nagyon sokszor azt hisszük, hogy már megbocsátottunk, de ha mélyen magunkba nézünk, akkor azt látjuk, hogy a szívünkben még ott van a harag. Ezért kell sokat imádkozni: borzasztó nehéz, de azért a férjért is kell, aki szemétkedik a feleségével, akivel ráadásul három gyermekük van. Én is pontosan ezt tettem a feleségemmel. Összeszorított foggal, de imádkoznia kell azért a bűnös emberért. Házasságot törni nemcsak harmadik személlyel lehet, hanem alkohollal, munkával, bármilyen függőséggel, még bélyeggyűjtéssel is.

Önmagának nehezebben bocsátott meg, mint a felesége Önnek?

Elképzelhető. Tudni kell megbocsátani magadnak, a másiknak – és Istennek.  Vannak olyan helyzetek, amikor haragszunk Rá, és csak az imával tudjuk ezt feloldani.

Magának és Istennek is megbocsátott a legnehezebb időkben?

Istennek biztosan.  Magamnak nehezebben: gyakran még most is fogom a fejemet, hogy milyen ostoba badarságokat csináltam korábban. Az a borzasztó, hogy az én korábbi életvitelem teljesen átlagosnak számít, ezért kellenek a tanúságtételek. Például, amikor azt hallja valaki, hogy engem mennyire megviselt a kicsapongó életem, lehet hogy magára ismer és elkezd gondolkodni.

Az előadásaiban vagy ebben az interjúban is olyan mélyen kitárulkozik, amely szinte példátlan. Ahogy a kisfia haláláról, vagy a házassága korábbi válságáról beszél, honnan van ereje ahhoz, hogy ennyire megnyíljon?

Az igaz, hogy volt bennem már fiatalkoromban is egy kis feltünési viszketegség, még az újbóli megtérésem előtt. Egyetemistaként a bulikon azon versenyeztünk, hogy ki tud jobban berúgni, a győztes pedig sárga trikót kapott a Tour de France mintájára, és nem tagadhatom, hogy volt pár győzelmem.  A Jóisten pedig azt gondolhatta, hogy „na Andriskám, ha ennyire szerettél kitűnni és sárga trikókat gyűjteni, akkor most gyerünk, megkapod”.  Soha nem voltam jó sem magyar irodalomból, sem nyelvtanból, soha nem tudtam jól előadni. Dadogtam gyerekkoromba, mert balkezes voltam és átszoktattak jobbkezesre.

Isten ajándéka az, hogy tanúságot tudok tenni Róla.

A mély dolgokat pedig nem hagyhatom ki: nevetséges az a tanúságtétel, amelyben nem vagy őszinte. Hogy honnan kellett feltápászkodni, hogy orvosként milyen mélyre jutottam. Volt, hogy abortuszra adtam tanácsot. Nem hazudhatok sem magamnak, sem másnak a múltamról.

Ami a nyitottság mellett nagyon fontos, – és ezt a gondolatot Balczó Andrástól hallottam – hogy ne árulj el több hitet magadról, mint amennyi van benned. Lehet itt szépeket beszélni, de ha a cselekedeteiddel nincsen összhangban, akkor ott nagy baj van.

A 777 olvasóinak jelentős része még egyetemista, pont abban az életkorban vannak, amikor Ön a sárga trikókat gyűjtötte. Mit üzenne nekik, úgyis kérdezhetném, hogy mit üzenne korábbi önmagának?

Vegyünk egy sportpéldát, azt úgyis szeretik a fiatalok: ha nem edzel, akkor kiütnek és véged van. Hiába voltál korábban világbajnok, ha nem edzel, akkor egy kutyaütő is kiüt. A legprofibb hite a kisgyereknek van, azt még a Szentatya sem éri utol. Az az igazán tiszta szívből jövő hit. De miért veszítjük el?

Mert kamaszodunk, gyakran rossz kompromisszumokat kötünk, előkerül a testiség, a szexualitás, amelyet természetesen nem támogathat az egyház. Ezt viszont nem gyónjuk meg, tehát már nem is áldozunk és fokozatosan távolodunk el. És ez odáig vezet, hogy már nem hisszük el Isten végtelen irgalmasságát, és azt mondjuk, hogy inkább elhagyjuk a templomot és maradunk a bűnös élet mellett. Lehet, hogy járok vasárnaponként misére, de csak megszokásból már.

A Jóistent pedig bedobom egy talicskába, és arra tologatom, amerre én jónak látom.

Nekem sok idő kellett, amíg visszatértem a templomba, óriási tekergő volt. Persze a végén elkezd az emberben megszólalni a lelkiismeret, de nem biztos, hogy mindenkinek lesz ereje és bátorsága hazaindulni a disznóólból. 

De jó, hogy ezt szóba hozza: olyan sok embernél hiányzik ez a bátorság, azt mondják, hogy a bűnös életük miatt már nem méltók Isten szeretetére, pedig arra nem is lehet méltóvá válni.

Ebben nagyon igaza van, nem lesz méltó, maximum csak méltóbb. A szabad akaratból kell egy döntést hoznunk, mégpedig jó döntést. Fel kell ismernem, hogy nem vagyok különb, mint a többi ember. Ha mélyen vagy, akkor sem vághatod el a köldökzsinórt. Visszahegesztheted később, de borzasztó időveszteség, nem éri meg, ezt látom a saját példámon is.

Rengeteg – talán nem ennyire mély – interjút adott az utóbbi időben, elsősorban a bangladesi sziámi ikerpár kapcsán. A közös pont az interjúiban, hogy mindig szóba hozza Istent: ez egy tudatos misszió az Ön részéről?

Abszolút tudatos, különben miről beszéljek? De ettől még nem biztos, hogy sikerül a műtét, de az hogy idáig eljutottunk az teljes mértékben az imádságnak köszönhető. A csapat mérhetetlenül erősen vallásos, imádkozó emberekből áll. Ha valamiért sikerül, csak az imádság miatt fog. Ha pedig nem, akkor valamit elszámítottunk. Óriási a halálozási arány ezeknél a műtéteknél, sokat kell imádkoznunk, és még többet számít az a sok ima, amelyet kapunk.

Martí Zoltán

Fotó: Képmás/Emmer László,  Fejér Megyei Hírlap/ Nagy Norbert, 24.hu/Marjai János

 

9 hozzászólás

  • Válasz Szabóné Halász Judit 2019. 04. 09. 19:00

    Köszönet az interjúért! A “gyümölcsnek” időre van szüksége a beéréshez. Csókay dr. életpéldája sem marad termés nélkül! Áldás ő, nem csak a magyar emberek, de az egész világ számára. Szeretettel Judit

  • Válasz Mahál Gyuláné 2019. 04. 10. 01:02

    Isten áldása kísérje minden cselekedetét!

  • Válasz Zénta 2019. 04. 12. 15:08

    Mostanában egyre többször van szerencsém olyan emberekkel találkozni v. kapcsolatba kerülni, akiknél azt érzem, hogy nem a Földröl valók, Őket a Teremtő küldte közénk! Ők a megmentők! Ezt érzem a cikk olvasása után is! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Áldás!

  • Válasz Zarka Milán 2019. 04. 15. 18:20

    Sajnos még mindig túl gyakori az abortusz. elvétve, de látok olyan mélyszegény családokat, ahol csak 1-2 gyerek van. vagy akár 20 éves dolgozó cigánylányt anélkül. Ez probléma. Szülésre fel, magyarok!

  • Válasz BAKO MARGIT 2019. 06. 09. 18:38

    A 20- dik zsoltaral koszontom a dr urat orommel tolt el hogy egy orvos is lehet Isten szereto ember sot masokat is arra tanitani hogy az legyen.Aldja meg a teremto Atya erovel egeszsegel hogy meg sokaig tudjon gyogyitni embereket Isten segitsegevel, es hitre segitni a betegeket.

  • Válasz UdvarinéNóri 2019. 07. 06. 18:16

    Dr Csókai

  • Válasz Nagy Jozsef. 2019. 07. 31. 09:51

    Orvendek,h a Dr.ur.Ilyen oszinten kitarta a lelket. En ereztem,h telyesen oszinten beszel, eleterol.Iyen fogalmazasokat,meg csak Dr.Papp Lajos szivsebeszt,hallottam,h orokke kijelentette,h o,idezem ,,Soha senkit nem gyogyitottam meg,pedig sok ezer embert operaltam meg. Agyogyittast az Isten vegzi el,, Idezetnek vege. Azt az Isteni alazatot,soha eletemben,nem hallottam senkitol,beleertve a papokat is.Bar minden doktor venne at, ezt az ISTENI -alazatot,es az elet megvaltozzna.Tisztelet a kivetelekkel szembe.Adjon Isten az ilyen orvosoknak,hosszu bekes eletet.

  • Válasz Nagy Miklós 2019. 08. 04. 12:13

    Ki meri állítani hogy ma már nincsenek csodák ?!

  • Válasz Egyszerű Néni 2019. 08. 07. 21:56

    Dicsőség Istennek! És hála Önnek tiszteletre méltó Csókay doktor úr,aki a hatalmas tudását keresztényi alázattal Istennek köszöni. Szeretnék még nagy szavakat mondani Önről, de ki vagyok én ,hogy Önt méltassam.Hogy jönnék én ehhez. Tisztelettel megköszönöm, hogy kiáll, és tanuságot tesz a hitéről, ezzel példát mutatva a többi nagy műveltségü társainak. Bárcsak követnék Önt. ISTEN áldását kérem Önre és családjára !