Interjú

„Ha Isten szabályai szerint élek, nyugodt lehetek” – interjú Kulcsár Tiborral

Teherautósofőrből milliárdos, ateistából hívő keresztény. Kulcsár Tibor története egészen rendkívüli, ő mégis teljesen racionálisan látja ezt is, mint ahogy szinte mindent. Hitéről ritkán beszél a nyilvánosság előtt, hamarosan azonban keresztény vállalkozóknak tart előadást. Beszélgetés az ország egyik legsikeresebb vállalkozójával pénzről, sikerről, boldogságról – és természetesen Istenről.

„Az első millióm” – gyakran kérdezik erről a sikeres üzletembereket, és én is ezzel indítanám. Hogyan lett Önből milliomos?

Őszintén szólva ez a kérdés akkor igazán izgalmas, ha valaki trükközve szerezte meg ezt a pénzt. Ha becsületes munkával sikerül megkeresni az első milliót, az már általában kevésbé érdekfeszítő. Nálam ez úgy történt, hogy eladtam egy szoftvert 30 ezer forintért, majd így tettem még eggyel, aztán egy tucattal, és végül elértem az egymillió forintot.   Van olyan is, aki hirtelen „leakaszt” egymilliót, de nálam nem ez történt: szoftvereket árultam, és szépen gyűlt a bevételem.

hirdetés

Itt akkor el is lőném az egyik legfontosabb kérdést: lehet valakiből úgy multimilliomos, hogy talpig becsületesen viszi végig a vállalkozását?

Abszolút, és erről a Biblia is szól. A Példabeszédek könyvében olvashatjuk:  „A hirtelen harácsolt vagyon semmivé lesz, aki szép lassan gyűjtöget, az gazdag lesz.” A meggazdagodás az matematika, két dolgot kell hozzá kiszámolnom: hogy egy darab terméknél mekkora a haszon, illetve hogy mennyit szeretnék keresni. Ennek alapján pedig egyértelmű, hogy mennyit kell eladni az adott termékből. Nem bonyolult dolog ez, nincsen ebben semmi varázslat.

De ha ilyen egyszerű, akkor miért nem gazdagok az emberek?

Azért, mert az emberek lusták. Nincsen kedvük beletenni a kellő energiát és munkát.

Ilyen egyszerű lenne?

Igen, ilyen egyszerű. Bill Gates hogyan lett gazdag? Három év alatt eladott több millió „Office”-t. Steve Jobs eladott százmillió Apple-t, és ezt így még sorolhatnám tovább. Minden gazdag ember fogott egy terméket, amelyet szeretett, és elkezdte fejleszteni. Ők beletették a kellő energiát, míg a lusta ember nem hajlandó arra, hogy X millió terméket fejlesszen és eladjon. Helyette inkább megpróbál trükközni, hogy hamarabb érje el a célját, így akar spórolni a munkával.

Mennyire volt fontos Önnek, hogy amit elad, az a társadalom számára értékes legyen? Mert el lehet adni százmillió példányt olyan termékből is, amely romboló…

Utóbbi kijelentésével én nem értek egyet, szerintem szinte minden termék értékes, talán tíz darab van, amelyik nem, például a kábítószer vagy a dohány. De ha szoftvert árulok, akkor nem teszem jobbá a világot? A termékek 99,9 százaléka jobbá teszi a világot. Ez az ing, amelyet most visel, ezt valaki elkészítette: nem tette jobbá a világot? Önnek nem teszi szebbé a napját, hogy egy elegáns inget visel? Én szerintem a gazdagok elsöprő többsége tisztességes termékkel lesz gazdag.

Ha már az ingemet hozza fel példának: ez egy 3-4 ezer forintos ing, amelyet könnyen lehet, hogy egy pakisztáni gyermek készített el, nem a legjobb a körülmények között. Nem lehet, hogy a szegény sorsúakat kihasználva lesznek még pénzesebbek a gazdagok?

Nem, ez egy dogma: az a pakisztáni gyerek, aki az ingét készítette 1 centért, az tisztességes munkát végzett, aki a családjának ezáltal enni tudott adni. Amerikában, vagy Nyugat-Európában pedig mi magyarok számítunk szegényeknek: az embernek mindig a saját környezete alapján kell eldöntenie, hogy gazdag vagy szegény. Lehet, hogy Németországban ezt az inget 100 dollárért készítette volna valaki el, de ő is ugyanúgy csak egy tál ételt tudna adni a családjának ebből a pénzből.

Ismert mondás, hogy a pénz nem boldogít. Osztja?

Ez hülyeség – már bocsánat. Ennek a mondatnak nincsen értelme: ha a gyerekeimnek veszek egy szép ruhát vagy cipőt, az miért ne boldogítana? Ez ugyanolyan, minthogy „a kivétel erősíti a szabályt”. Miért kell ilyen közhelyeket használni, csak azért, hogy ne azzal foglalkozzak, hogy én miért vagyok lusta és miért nem vagyok hajlandó dolgozni?

Talán szerencsésebb lenne úgy fogalmazni, hogy „a pénz önmagába véve nem boldogít”. Nyilván ismer a környezetében olyan milliárdosokat, akiknek hatalmas a vagyonuk, de mégsem csattannak ki az örömtől…

Persze, mint hogy láttam olyan embert is, akinek van bármilyen más tárgya, és mégsem boldog.  Nekem az a problémám ezzel a mondattal, hogy ezzel azt sugalljuk az embereknek, hogy ne keressenek pénzt, mert a boldogság más felé van. Miért baj az, ha azt mondjuk, hogy ha gazdag vagy, akkor jobbak az életkörülményeid? Személyes véleményem szerint boldogít.

Okozott Önnek valaha lelkiismeret-furdalást a vagyona? Fel kellett dolgoznia, hogy gazdag?

Ez egy nagyon jó kérdés. Ha az ember tisztességesen gazdagszik meg, akkor nem kell feldolgoznia azt. A fiaim tinédzserkorúak és növésben vannak. Biztos ismeri az érzést, amikor tizenévesen hirtelen megnő, és emiatt a lábai is fájnak.  De ha az ember lassan, fokozatosan nő, akkor nem fog semmije se fájni. Nyilván amikor valaki nagyon szegény, és kap valahonnan egymilliárd forintot, akkor azt nehéz feldolgozni.

Nézzük meg mit tanít Isten: adakozz a szegényeknek.

Ha te betartod Isten igéjét, akkor nincs mit lelkileg feldolgozni. Én is természetesen fizetem a tizedet, ezért nem kell, hogy lelkiismeret-furdalást okozzon a vagyonom, amikor elmegyek egy hajléktalan mellett.

Köszönöm, hogy ezt a szituációt szóba hozta: Ön a magyarországi Ferrari-klub alelnöke, tehát joggal feltételezem, hogy minimum egy Ferrarija van. Tényleg nem rossz érzés megállni egy pénzt kéregető hajléktalan mellett a pirosnál?

Nem tölt el rossz érzéssel. Én voltam szegény, voltam gazdag. Remélem Isten vigyázni fog rám, és ha neki köszönhetem vagyonomat, akkor meg is fogja tartani. Minden ember küldetéssel jön a földre, amelyet Isten ad nekünk. Hogy miért ad ennyire különböző küldetéseket, azt nem tudhatjuk. Én a Bill Gates-hez képest egy csóró ember vagyok, és lehet, hogy több százmillióan vannak, akik szegényebbek mint az Ön által említett hajléktalan. Főleg úgy, ha adok neki például egy kis aprót.

Sok példaképem van, de a törvényeket és a szabályokat Istentől veszem. Minden embert tisztelek, mindenkinek elfogadom az útját, de ha Isten szabályai szerint élek, akkor nyugodt békében vagyok.

A neveltetésének köszönheti a hitét, vagy később talált Istenre?

Később, én 23 éves koromig ateista voltam, ekkor találkoztam Istennel.  Korábban is több könyvet olvastam Istenről, és az a fal, amit én felhúztam kezdett kicsit repedezni.  Huszonhárom-huszonnégy éves lehettem tehát, amikor az általam nagyon szeretett keresztapámat egy súlyos betegség támadta meg és kórházba került.  Mondták, hogy menjek be hozzá és búcsúzzak el tőle, mert éjszaka meg fog halni. Meglátogattam, és tényleg elbúcsúztam tőle, majd kimentem a kórház épülete elé és ezt mondtam: „Isten, ha te tényleg létezel, akkor mentsd meg a keresztapámat, és én hinni fogok Benned.”  És a keresztapám életben maradt.

Hogyan fogadta a környezete a megtérését?

Nyilvánvalóan én ezt nem jelentettem be mindenkinek másnap. A hitemről sokáig nem beszéltem, de folyamatosan mélyítettem, könyveket olvastam. Igazából a feleségemnek köszönhetem a nagy lökést, ő tanít engem, immáron húsz éve.

Ha jól tudom, akkor nagyon ritkán beszél a hitéről – talán ez az egyik első interjú, ahol ez megtörténik, illetve az Országos Keresztény Vállalkozói Konferencián fog hamarosan előadást tartani. Miért érezte úgy, hogy most jött el a pillanat?

Eddig is beszéltem róla, igaz, hogy valóban nem gyakran. De előfordult, hogy egy konferencián a beszédemet azzal kezdtem, hogy az „igazság szabaddá tesz benneteket.” Az igaz, hogy én magamtól nem jelentkezek, hogy beszéljek a hitemről, a konferenciára is Sipos Zoltán meghívására megyek. De ha kérdezték, akkor bátran vállaltam a hitemet, és a jövőben is így fogom tenni.

Nem vagyok az a fajta, aki a nagy szavak embere, inkább a példámmal tudok segíteni másoknak.

A beszélgetés alatt egy nagyon racionális embernek ismertem meg. Mennyire nehéz Önnek a hitről beszélni?

Valóban az vagyok. Szerintem a hit is racionalitás, én nem Isten-hívőnek, hanem Isten-tudónak szoktam magamat nevezni. Vannak Istennek törvényei, ha betartod őket, akkor támogat, ha nem, akkor valamilyen mértékben megbüntet. Az Isten hitemben a szeretet van jelen, de nem misztifikálom túl.

Azt hiszem Önre szabták azt a mondatot, hogy „segíts magadon, Isten is megsegít”…

Igen, ez így van.

Mennyire kerül szóba a hite a munkahelyén? Tudják a kollégái, hogy keresztény?

Mondjuk úgy, hogy nem titkolom, de nem terjesztem, pláne nem teszem kötelezővé. A jó ateistát nem zavarja az én hitem: nekem nagyon sok ateista barátom van.

Említette korábban, hogy Isten mindenkinek egyénre szabott küldetést ad: hogyan gondol vissza az eddigi életére, úgyis fogalmazhatnám, hogy az eddigi küldetésére?

Élveztem minden pillanatát! 1985-ben találkoztam a számítógéppel úgy igazából, és én azt látom, hogy ennek az útnak minden pillanatát élvezni tudtam.

Hálás ezért Istennek?

Hogyne! De ha Isten parancsai szerint járunk, akkor közben nem úgy kell gondolkodnunk, hogy „na Istenem, most akkor hadd adjak vissza ezért hálából bármit”. Neki erre nincsen szüksége. Az embereket pedig próbálom tanítani, például a Kulcsár Akadémián fiatal vállalkozókat. Úgy érzem, hogy azért engedte Isten, hogy ilyen sikeres legyek, hogy ezzel hitelessé váljak azok előtt, akiket tanítok. A cégem csak egy eszköz volt Isten számára, gyakran így érzem.

Abban az élethelyzetben van, hogyha holnap úgy döntene, visszavonul és befejezi a munkát, akkor Ön és az egész családja évtizedekig nagyon magas életszínvonalon tudna élni. Ennek fényében honnan nyeri a mindennapi motivációját a munkához?

Az élet szeretete motivál: ez lehet munka, vagy egy olyan beszélgetés, mint ez a mostani, vagy akár egy golfparti. Nem vagyok zseni, mint amilyen Mozart volt, akit az alkotásai motiváltak egész élete során, én ezt nem mondhatom el magamról.

Az életnek a szeretete kell, hogy erőt adjon a mindennapok során!

Fotó: Origo

Martí Zoltán

Még nem érkezett hozzászólás