Szemle

Ezt tanácsolja II. János Pál, hogy sikeres legyen a nagyböjtöd

A nagyböjt a spirituális megújulás ideje. Évszázadok óta az a szokás, hogy „feladunk” valamit, „felhagyunk” valamivel a Húsvétra való felkészülés 40 napja alatt. Ez gyakran abból áll, hogy tartózkodunk a csokoládéevéstől vagy a televízió nézésétől. Szent II. János Pál pápának azonban más elképzelése volt arról, hogy miről is kellene lemondanunk.

Pápaként kiadott első nagyböjti üzenetében, 1979-ben, ezeket írta: „A dolgokról való lemondás nem csak azt jelenti, hogy feladjuk azt, amire nincs szükségünk. Néha azt is jelenti, hogy fel kell adnunk azt is, amire szükségünk van, mint az özvegyasszony az Evangéliumban, aki tudta, hogy az, amit ő odaad, azt valójában már ajándékként kapta Istentől.”

Más szóval, nemes tett, hogy feláldozunk olyan dolgokat az életünkből, amelyek nem nélkülözhetetlenek, de az is fontos, hogy adjunk fel olyan dolgokat is, amelyekre szükségünk van, és adjuk oda azoknak, akik nálunk kétségbeesettebb helyzetben vannak.

A lengyel pápa 1980-ban kibővítette ezt az elgondolást, elmagyarázva, hogy „Az igazi osztozkodás, amely egy találkozás másokkal, segít abban, hogy megszabaduljunk azoktól a kötelékektől, amelyek minket szolgaságba döntenek. Ezáltal a többiekre, mint fivéreinkre és nővéreinkre tekintünk, ami lehetővé teszi számunkra, hogy újra felfedezzük, hogy ugyanannak az Atyának a gyermekei vagyunk, ’Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei’ (Római 8,17), akitől romolhatatlan gazdagságunk származik.”

hirdetés

Szent II. János Pál pápa lehetőségként tekintett a nagyböjtre, hogy a keresztény jótékonyságban kiüresítsük önmagunkat, és jót cselekedjünk a társadalom legsebezhetőbb tagjaival.

1981-ben megerősítette ezt az üzenetet: „A nagyböjt az igazság ideje, amely, mint a jó szamaritánus esetében, megállásra késztet, hogy felismerjük testvéreinket, és időnket és vagyonunkat az ő szolgálatukba helyezzük. A jó szamaritánus az Egyház! A jó szamaritánus minden férfi és nő! Elhívatás szerint! Kötelesség szerint! A jó szamaritánus jótékony életet él… Vizsgáljuk meg magunkat nyíltan, őszintén és egyszerűen. A testvéreink ott vannak a szegények, a betegek, a számkivetettek és az idősek között.

Milyen szeretettel rendelkezünk? Milyen igazsággal?”

Ahogy felkészülünk a nagyböjtre, mérlegeljük, hogyan szolgálhatnánk felebarátainkat. Ne csak a ’szükségtelen’ dolgokról mondjunk le, hanem olyan dolgokról is, amelyek alapvető fontosságúak, felismerve a köztünk élő embertársaink gyötrelmeit.

Fordította: Ward Henrietta

Forrás: Aleteia

 

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás