Miért nem kezdeményeznek a férfiak? – tette fel ezt a költői kérdést nekem egy barátnőm. Miért nincsen önbizalmuk azoknak sem, akikért titokban minden lány epekedik?
Nem tudok belemászni senkinek sem a fejébe, de van néhány dolog, amit fiúknak és lányoknak egyaránt meg kéne fontolnia, mert az ismerkedés kultúrája kezd egyre egészségtelenebbé válni.
Rengeteg szingli barátnőm és barátom erősít meg azokban a dolgokban, melyeket én is első kézből tapasztaltam meg. Először is: mindenki a másikat szidja. A lányok azt hajtogatják, hogy sehol egy megfelelő fiú, és aki az is lenne, nem kezdeményez. A fiúk is a megfelelő lányok hiányáról panaszkodnak (holott rengeteg fantasztikus, gyönyörű, egyedülálló, keresztény lányt ismerek). Miért nem találkoznak ezek az emberek? Miért vagyunk tele sebekkel, amiket egymásnak okoztunk? Miért olyan nehéz az ismerkedés?
Elmondom, hogy az én véleményem szerint hol rontjuk el a dolgot.
A nő válogat: eldöntheti, hogy vagy bátorít egy adott férfit a közeledésre, vagy finoman jelzi, hogy nem érdemes próbálkoznia nála. Azt hisszük, hogy ez egy nagyon tehetetlen és passzív állapot, holott hatalmas felelősség és hatalom van a kezünkben!
Hölgyeim: mi mind felelősek vagyunk abban, hogy életre szóló, lassan gyógyuló sebeket okozunk-e a másiknak, vagy nem!
Hogy miért nem kezdeményeznek a férfiak? Lehet, hogy sokuknak már elegük van a folytonos, és nem egyértelműen jelzett elutasításból. Ebben sajnos sokan hibásak vagyunk, én sem tartom magamat kivételnek. Persze, nem gondolom, hogy a puszta gonoszság vezérel minket abban, ha nem akarjuk nyíltan megmondani valakinek, hogy nem érdeklődünk iránta, lehet, hogy csak a konfliktust szeretnénk elkerülni, reménykedve abban, hogy finom jelzéseinket talán megérti majd az illető. De a finom jelzés nem elég, egyértelműnek és kedvesnek kell lennünk, a kölcsönös szeretet és tisztelet jegyében. Gondolj csak fiú rokonaidra. Te örülnél neki, ha más lányok játszadozása szétcincálná az önbizalmukat?
Gyakran megesik az is, hogy fogalmunk sincs mit szeretnénk az adott embertől, és csak élvezzük a ránk irányuló figyelmet, „játszadozunk” a másikkal és az érzéseivel. Bátorítjuk, de valójában a szívünk mélyén (és ezt nem biztos, hogy belátjuk) sosem akarunk tőle többet barátságnál. Élvezzük a szeretetét, a figyelmét, és beszámolhatunk róla a barátnőinknek. (Mert nincs is rosszabb annál, mint amikor nem történik semmi párkapcsolati fronton, és nincs egy ember, akiről pletykálhatnánk, ugye?)
Nos, ez a legnagyobb csapda, amibe csak besétálhatunk! Figyelmen kívül hagyni egy érző ember lelki világát csak azért, hogy történjen valami: puszta gonoszság. Azt hisszük, hogy ebben a világban csak akkor lehetünk boldogok, népszerűek, sikeresek, ha van valakink, éppen ezért is tudunk belecsúszni az ilyen szituációkba. Holott, ha szem előtt tartanánk azt, hogy a szerelemben és a házasságban önfeláldozó, egymásért élő szeretettel kell szeretnünk a másikat, akkor megvilágosodna előttünk, hogy ez nem az. A másik nem azért van, hogy engem boldoggá tegyen, hogy elűzze az unalmamat. Én élek azért, hogy a szerelmemet boldoggá tegyem. Ez az isteni szeretet – agapé – ami önfeláldozó szeretet. Ebbe nem fér bele az, hogy a saját igényeimet a másikénál előrébb helyezem.
Legközelebb, ha egy fiú közeledik hozzád, tedd fel magadnak a kérdést: boldoggá akarom tenni ezt az embert, vagy csak azért beszélek vele, hogy ő boldoggá tegyen engem? Nagy különbség.
Mózes első könyvében olvashatjuk, hogy a férfi elhagyja anyját és apját, és keres magának feleséget. Talán az elutasítástól való félelem, vagy a már meglévő rossz tapasztalatok miatt, de én úgy látom, hogy kevés férfi kezdeményez egyértelműen. Beszélgetünk, meg nem is, ismerkedünk, meg nem is, sokszor olyan kusza szituációkba keverjük magunkat, melyeket hónapokig húzunk, és nem is egyértelmű, hogy a férfi romantikus kapcsolatot szeretne, vagy pusztán barátkozik és közvetlen. Ha félsz az elutasítástól, akkor ez az ige neked szól: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)
Istenben erő van, szeretet és józanság. Ő ad erőt ahhoz, hogy elviseljük az adott pillanatban nehéznek tűnő visszautasítást, szeretetet a másik iránt, hogy ne haragudjunk rá emiatt, és józanságot, hogy belássuk: valószínűleg ez a lány nem illik hozzánk. Az elutasítástól nem kell tartani, hiszen nem lehet mindenki tökéletes hozzánk. Hát nem sokkal jobb, ha időben kiderül, és nyugodt szívvel tovább tudunk lépni és keresgélni? Nem sokkal jobb azzal a tudattal lefeküdni, hogy te megpróbáltad, mint azon emészteni magadat, hogy már megint meghátráltál? Ez az élet több területére igaz, és lányoknak is érdemes megszívlelni. Ne féljetek a sikertelenségtől, ne féljetek a kudarcoktól, hiszen sokkal erősebben és több bölcsességgel tudtok kijönni belőlük! Meg fogtok lepődni, hogy Istenben mennyi erő van, és mennyit ad ebből az erőből. Épít, és formál, és ha Ő van a szemünk előtt, ha látjuk az Ő hatalmas terveit, akkor a kis sikertelenségek nem veszik el a kedvünket.
Írjuk újra az ismerkedés szabályait! Legyünk egyértelműek, egyenesek, korrektek, és mindenekelőtt szeretetteljesek. Tiszteljük a másikban az embert, azt, aki ugyanolyan szeretetre vágyik mint mi. A rossz tapasztalatokat pedig ne rójuk fel a másik nem hibájaként, hanem legyünk mi azok, akik elsőként kilépnek a játszmák útvesztőjéből.
hirdetés
