2019. 01. 11.

Ostoba lájkvadászat, avagy ne alázd meg a gyermeked!

A várandósság végéhez közeledve már minden gondolatom a baba körül forgott. Nagy boldogságomban és növekvő türelmetlenségem legyőzésére babás videók, képek nézegetésével ütöttem el az időt.  Ennek érdekében az Instagram-on is követni kezdtem minden cuki csecsemős oldalt, amit végül vissza is vontam, mert nem bírtam elviselni a sok ostoba videót.

A posztok között megtalálható minden, a felhízlalt, Michelin baba kinézetű csecsemőtől kezdve, az édesapa katonai nadrágjának oldalzsebéből kilógó újszülöttön, és az otthon megrendezett családi videón át – amelyen a gyerek lerúgja alvó édesanyát az ágyról – odáig, hogy az egyedül hagyott (?!) pelenkás gyermek a fejénél fogva fennakad az erkély rácsain, ahonnan épp lemászni készült. A dühöm folyamatosan nőtt, és végül egy olyan videónál telt be a pohár, ahol a kapaszkodni igyekvő bébi, a neki háttal ülő, telefonozó édesanyja hajába csimpaszkodva próbálja felhúzni magát, aki erre válaszul hátranyúl, és gyermeke haját kezdi el húzni, annyira, hogy az abbahagyja előbbi tevékenységét, és a fájdalomforrás felé nyúl. A kommentek egytől-egyik pozitív hangvételűek, gratulálnak a maminak okos nevelési módszeréért, és ígérik, maguk is alkalmazni fogják.

Mielőtt még azt gondolná az ember, hogy ez csak néhány felkapott Insta-videó, de az életben ilyet senki nem csinál, épp a napokban voltam tanúja egy hasonló esetnek. Egy ruhaüzlet kasszájához álltunk sorba férjemmel, amikor az előttünk álló apuka rászólt a 3-4 év körüli fiára, hogy tegye vissza a polcról leemelt játékot, amíg szépen mondja. Mivel a fiú nem tett eleget a kérésének, a férfi belemarkolt a gyermek hajába és azzal a lendülettel fordította a polc irányába, ezzel kényszerítve őt a helyes cselekedet elvégzésére.  Az ilyen nevelési módszerekkel lehet a legkönnyebben megalázni a gyermeket, lerombolni az önbecsülését.

hirdetés

Amióta a kislányom megszületett, minden nap azon munkálkodom, hogy boldog élete legyen, ebbe beletartozik az, hogy egészséges keretek között próbálom megóvni minden fájdalomtól, igyekszem egészségesen táplálni, lelkileg is gazdagítani, az ő szintjéhez igazodva, nem hogy még én okozzak neki szándékosan testi/lelki fájdalmat.  Azt gondolhatná az ember, hogy ez anyai ösztön, de ilyen tartalmakat látva elbizonytalanodok ezt illetően.

Instamamiknak üzenem: a gyermeked nem a tulajdonod, nem egy vicces tárgy, amivel bármit megtehetsz, sem a magad, sem mások szórakoztatására! Ne alázd meg őt emberi mivoltában, mondván, úgysem érzékel belőle semmit! A gyermek Isten csodálatos ajándéka, gyönyörködj benne, és oszd meg másokkal, hogy ők is gyönyörködhessenek, de ne csinálj belőle cirkuszi majmot! 

Faragó Renáta

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Blog Faragó Renáta
hirdetés

5 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2019. 01. 11. 18:32

    „A gyermek Isten csodálatos ajándéka,” Nem csak a gyermek,a fa,az étel,a nap,a …minden annak tekinthető ha így fogjuk fel.Elfelejtjük,hogy a számunkra rossz dolgok is „Isten ajándéka”.Ezt már nem így fogjuk fel.Ezért mindig kényünkre kedvünkre „kapjuk” az ajándékot.Igazából Isten nem ajándékozgat de ami számunkra jó vagy hasznos arra szeretünk úgy tekinteni mint Isten ajándékára ami rossz azt pedig a sors,gonosz és manókra fogjuk.Más szóval,nem azt nézzük ki adta hanem amit adott.Így értékelünk mi.
    Nem vesszük észre,hogy sokszor mennyire változik a megítélése az ajándéknak.Egyszer jó,majd ez idővel rosszra fordul.Ilyenkor mi történik „Isten ajándékával?”Talán nem is voltajándék,csak annak látszott? Fordítva ugyan ez,valami sorscsapásnak indul és jó lesz belőle,az rögtön ajándékká változik.Érdekesen gondolkodunk,igaz?
    (persze simán tévedhetek is de én így látom)

  • Válasz Zsanett 2019. 01. 13. 11:17

    Kedves Renáta!
    Ön mivel próbálta volna rávenni a gyerekét, hogy tegye vissza a játékot?

    • Válasz Ullrich Bea 2019. 01. 22. 09:55

      Bármilyen hihetetlen, több olyan megoldás is létezik, amelynek során nem „kell” megtépni a gyereket. Pl. ha a kérésre (a cikkben leírt mondat egyébként nem az volt, hanem egy elég durva utasítás, – már amennyiben úgy hangzott el, ahogy a cikkben olvasható- , na jó, apának rossz napja volt, feszült volt, úh. ezzel még különösebb gond nem lett volna) nem reagál, egyszerűen kiveszem a kezéből a játékot és viszateszem. És bevállalom a hisztit nyilvános helyen. Fapofa, fül befog (mmint a körülállók megjegyzéseire), előbb-utóbb kint leszünk az üzletből és vége lesz. Négy gyerekem van, nem a partvonalról okoskodom.

  • Válasz Orosz Richárd 2019. 01. 14. 13:35

    Van igazsága a posztírónak, de én inkább azt érzékelem, hogy a szülők túlzott engedékyenysége és a gyerek túlzott védelme a külső behatásoktól sokkal nagyobb probléma manapság, mint a jutalmazás és büntetés helyesen megválasztott módjával és arányával történő nevelés.
    A szélsőségek egyik iránya sem jó.

    • Válasz Zsanett 2019. 01. 16. 08:39

      Önnek igaza van, sőt tovább mennék. Csernus Imre pszichiáter szerint a mai gyermekeket úgy nevelik, hogy a szüleiket a szolgáiknak tartják, magukat pedig az atyaúristennek.