Hitéről és a jótékonykodás fontosságáról beszélt Mező Misi, a Magna Cum Laude énekese a “Sztárportré” című televíziós műsorban. Az értékes beszélgetés során – amely még februárban készült – szóba került az is, hogy zenésztársai sokáig attól féltek, hogy a színpadon fog téríteni a népszerű énekes.
“A rákoscsabai baptista gyülekezetnek – ahova én is járok – van egy missziója, amellyel karácsony előtt adományokat gyűjtünk. Van egy bevásárlóközpont Maglódon, oda kivonulunk és tartós élelmiszert gyűjtünk. Azt vettük észre, hogyha ott vagyok és osztom én is a szórólapokat, amelyen az szerepel: hátrányos helyzetű családoknak gyűjtünk -, akkor valahogy mindig több gyűlik össze. Talán arról lehet szó, hogy velem kötik össze a kezdeményezést, és így biztosítottnak látják, hogy célba ér a kezdeményezés.
Pár évvel ezelőtt Gyergyószentmiklóson jártunk a Magna Cum Laudéval, ahol a polgármester úr bemutatta a települést és a környező nevezetességeket. Ahogy jöttünk vissza a túráról láttuk, hogy az út szélén pici gyerekek dolgozgattak. A kertet rakták rendbe, kapáltak, talicskát toltak. Megkérdeztem a polgármester urat, hogy ez milyen hely? A polgármester úr pedig bemutatta: ez volt a Szent Anna Gyermekotthon, amely Böjte Csaba testvér alá tartozik. Olyan megindító volt az egész, hogy ott helyben mondtam: én is szeretnék segíteni. Felvettük a kapcsolatot az otthon igazgatójával, aki küldött is egy listát, mi pedig megérkeztünk hozzájuk egy 24 tonnás kamionnal. Olyan jó érzés volt, hogy adsz valamit önzetlenül, aminek örülnek a gyerekek: és ők azzal tudták meghálálni, hogy egy nagyon rossz gitárral elénekeltek két dalt. Leírhatatlan érzés.”
hirdetés
Az énekes ezt követően a hitéről is mesélt:
“Magam módján mindig hittem Istenben, gondoltam, hogy létezik, és hogy a létezésünket Neki köszönhetjük. De leginkább a saját magam elszántságának, kitartásának gondoltam, hogy elértem valamit. Két fajta ember létezik: akinek egy mélypont kell az életében, hogy felismerje és elismerje Isten létezését és odaforduljon hozzá, a másik pedig érzi, hogy valami hiányzik az életéből, és felismeri a szükségét, hogy Istent keresse.
Én előbbi voltam, édesanyám halála egy mélypont volt az életemben.
Nem sokkal ezután ismertem meg Szenczy Sándort, a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjét: ő egy olyan kapaszkodó volt nekem, az élete, ahogy viszonyul Istenhez, hogy azt gondoltam én ebbe a körbe szeretnék tartozni, így szeretnék élni.
Megváltozott az életem, az értékrendem, amit korábban fontosnak tartottam már egyáltalán nem volt az. Másra helyeződött a hangsúly, más értékek a fontosak, ez jót tett nekem is és a családomnak is. Ez a változás mindannyiunk életében egy pozitív hozadék. Volt a zenekar részéről egy félsz, amikor bejelentettem hogy megtért ember lettem: féltek, hogy a közönség el fog pártolni tőlünk. De semmilyen felhördülés nem volt, a zenésztársaim pedig lehet attól féltek, hogy minden szám után tartok egy istentiszteletet a színpadon. Természetesen nem így történt, a színpad az a zenéről szól – igaz már más lelkülettel vagyok ott, másról szól a zenélés – de ott nem térítek. Annak is megvan a helye.”
Fotó: hir6.hu
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás