2018. 11. 29.

#csakegygondolat – Várni tudni kell

“… aki benne hisz, az nem fut” (Ézs 28,16 – Károli ford.)

A hívő siet megtartani az Úr parancsolatait, de nem jellemzi a türelmetlen futás, a kapkodás és a beteges versengés.

Nem fut el semmi elől, mert nem lesz úrrá rajta a pánikkeltő félelem. Amikor mások ide-oda menekülnek, mintha megzavarodtak volna, a hívő tud csendes, nyugodt és határozott maradni, mert csak így tud majd bölcsen cselekedni a próbatétel órájában.

Nem sietteti az ígéretek beteljesedését, nem kívánja, hogy minden kérése most azonnal teljesüljön; kivárja az Istentől rendelt időt. Vannak, akik elkeseredetten igyekeznek “ma” megszerezni a “verebet”, mert Isten ígéretét holnapi “túzoknak” tartják, ami valószínűleg nem is lesz az övék. A hívők azonban tudnak várni.

hirdetés

A hívő nem megy bele elsietve semmiféle jogtalan vagy kétes vállalkozásba. A hitetlen emberben benne van a cselekvési láz, de ezzel gyakran saját romlását segíti elő. A hit nem hamarkodik el semmit, soha nem kényszerül bánatosan visszafordulni  a helytelen útról, amelyen meggondolatlanul túl sokáig ment el.

Hát én hogy vagyok ezzel? Ha hívő vagyok, megtartom-e a hívőhöz illő magatartást, és Istennel járom-e utamat? Csendesedj el, felzaklatott lelkem! Nyugodj meg az Úrban, várj rá türelmesen, és kezdj el most mindjárt engedelmeskedni neki!

 

C.H. Spurgeon

#csakegygondolat
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 11. 29. 11:48

    Üdv!
    “A hívő siet megtartani az Úr parancsolatait,” Hát igen,egy érettebb ember ezt úgy hívná,hogy AJÁNLÁS. Ésszel fel nem foghatom,hogyan egyeztethetitek össze a szabad akaratot a parancsal.Erre mondja valaki,hogy van szemük de nem látnak.
    (többi részhez pedig) Sajnos nagyon kevesen vagytok akik észreveszitek magatokat.Észreveszitek,hogy mit miért csináltok.A legtöbb esetben ezek mondvacsinált okok és képlékenyek.Arra hajlik amerre szeretnétek.
    Addig még elmenne,hogy a hívő türelmes (de ritkán az) de mikor összekeveritek Istent magatokkal az szánalmas.
    Pl:Türelmes vagyok,mert hiszek Istenben,ez jó. Isten ad nekem türelmet,ez rossz.Tényleg ilyen nehéz észrevenni,hogy Istent mikor hagyjuk belépni magunkhoz?(mikor érezzük Őt?Pontosabban,mikor hangolódunk rá?)
    Az Isten nem attól létezik,hogy kijelentjük a létezését,látjuk,értjük és tapasztaljuk és felfogjuk a mi éretlen gyerekes módján.
    Túl sok mindent képzelünk magunkról és ez megjelenik mindenhol.