Ezen a hosszú hétvégén ünnepeljük a pünkösdöt, a Szentlélek eljövetelét. Karácsony és húsvét mellett kissé elhanyagolt ünnep, nincs körülötte annyi felhajtás, mint az előbbi két ünnep körül. Ugyanakkor, aki Krisztus születését és feltámadását is az ünnep mélységében üli meg, annak a pünkösd is kiemelkedő ünnep, hiszen ekkor érkezett a világba a Vigasztaló.
Régebben féltem a száraz lelki időszakoktól. Bár utólag általában láttam a mélypontok értelmét, de ez a hullámvölgyek közben előre nem vigasztalt. Aztán ahogy egyre több, hosszabb-rövidebb lelki szárazságon voltam túl, rá kellett jönnöm, hogy a lényegen nem változtat, hogy éppen tüzes vagy száraz időszakot élek-e meg. El is mondom, hogy miért gondolom így!
Isten megismeréséhez imádkozni kell, nap mint nap! Ezt tudjuk. De azt is tudjuk, hogy az imaidő eltöltése valódi kínszenvedés tud lenni olykor. Néha egyszerűen képtelenek vagyunk koncentrálni, máskor Isten jelenlétének a legkisebb jelét sem érzékeljük, vagy monotonnak és megszokottnak érezzük a szavainkat. De sokszor el se jutunk addig, hogy nekiüljünk imádkozni, mert – valljuk be – nincs hozzá kedvünk. Nos, igen, ezeket mi is mind megtapasztaltuk, de hiszünk abban, hogy nem az imádságról való lemondás, hanem a folyamatos küzdelem és kitartás a fejlődés útja!
És hogy mi hogyan harcolunk a tartalmas és gyümölcsöző imáért? A #imatipp nevű rovatunk pontosan erről fog szólni! Ebben a sorozatban rövid bejegyzésekben fogjuk megosztani veletek azokat a tippeket, módszereket, tapasztalatokat, amik a mi mindennapos imaéletünket megkönnyítik. Reméljük az itt olvasottak a Ti imaidőtöket is gazdagabbá, személyesebbé és meghittebbé teszik majd! Lássuk is az első részt!