Riport

Szoros emberfogás – II. János Pál és a kommunista országok titkosszolgálatai

Azzal, hogy 1978. október 16-án Karol Wojtylát megválasztották Róma püspökének, egészen új „politikai helyzet” állt be, ugyanis lengyelként olyan valaki lett Szent Péter utóda, aki a vasfüggönyön túlról származott, felkavarva az állóvizet a szovjet blokkon belül is. II. János Pál pápává választásának negyvenedik évfordulója alkalmából a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a lengyel Instytut Pamieci Narodowej szervezett konferenciát a Parlamentben, ahol külön szekcióban foglalkoztak ennek politikai oldalával is.

A történelmi keretek

Az 1961-től 1989-ig meglévő Berlini fal volt az egyik szimbóluma annak a kelet-nyugati megosztottságnak, amit az Egyesült Államok és a Szovjetunió dominált. Ebben a kettős helyzetben kellett valahogy a keresztény egyházaknak helytállni a keleti blokkon belül és a kommunista országokban, persze korlátok közé szorítva, sok helyen erős elnyomásban. 1978. október 16-án hatalmas meglepetésre lengyel pápát választottak meg a Vatikánban, aminek hatalmas jelentősége volt, mert ezzel Lengyelország, tágabb értelemben pedig a szocialista országok több figyelmet kaptak egyházi szempontból is.

Szent II. János Pál szerepe már püspökként is kiemelkedő volt azzal, hogy rendkívül értékes és komoly munkát végzett a fiatalok pasztorálásában, és ha kellett, felemelte a szavát a kommunizmus ellen, amivel sikerült kivívnia az akkori lengyel felsővezetés ellenszenvét. Ha figyelembe vesszük, hogy 1980-ban szakszervezetként megalakult a Szolidaritás (lengyelül Solidarność) szocialista rendszerrel szembeni mozgalma, akkor az is jól látható, hogy ez komoly veszélyt jelentett a kommunizmus ideológiájára, ráadásul ekkor Karol Wojtyla már pápaként tudta támogatni a mozgalmat.

hirdetés

A kommunista országok viszonya II. János Pálhoz

A Szolidaritás mozgalom térnyerése rövid időn belül felvetette a szovjet intervenció kérdését, ami már megtörtént azelőtt 1968-ban Prágában és 1956-ban Budapesten is. A konferencián Dr. Lukasz Kaminski, a wroclawi egyetem tanára II. János Pál és politika kapcsán arról is beszélt, hogy a pápa,

ha szükség volt rá, beleszólt a világon zajló politikai ügyekbe, amit a béke és a kereszténység érdekében tett. Erre volt példa az 1981-1982-es eset is, amikor levélben szólította fel Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet pártfőtitkárt, hogy tartózkodjon egy esetleges lengyelországi beavatkozástól és tartsa szem előtt az emberek érdekét.

II. János Pál pápa Ronald Reagen amerikai elnökkel (Fotó: Wikicommons)

Az, hogy ez mennyiben befolyásolta Brezsnyev döntését, nehéz megmondani, különösen egy olyan retrográd nézeteket valló pártfőtitkárról, mint amilyen Leonyid Iljics volt. Az azonban biztos, hogy ez a levél is fontos szerepet játszott a döntésben és a mozgalom ügyét a szovjetek Wojciech Jaruzelski tábornokra bízták. (A be nem avatkozásban szerepet játszott továbbá az is, hogy az afganisztáni műveletek mellett a szovjeteknek kockázatos lett volna Lengyelországba is bevonulni.

A szovjet titkosszolgálatok már az 1978-as pápaválasztást is figyelemmel kísérték, ugyanis ilyen esetben szerették volna tudni, hogy kik az esélyesek, milyen irányultsággal, világlátással bírnak és mennyire jelenthet ez problémát a keleti blokk számára.

A szereposztásról annyit el kell mondani, hogy a keleti blokk országainak intenzív szovjetizálása után alapvetően Moszkva adta azokat az utasításokat, amelyek alapján a szatellit államok kialakították a titkosszolgálati struktúrát, az ún. „vonalakat”, ami egy adott területet fedett le (például a „klerikális reakció” elleni fellépés, vagy a nyugati országok elleni hírszerző és elhárító tevékenység területei).

II. János Pál vonatkozásában a szovjetek alapvetően a Moszkva-Varsó-Budapest trióra építették az információszerző tevékenységet, amiben Lengyelország szerepe egyértelmű, Magyarország pedig azért kapott helyet, mert az ezirányú releváns lengyel források 10 százalékát a „magyar elvtársak” szolgáltatták, ami egy idő után 2 százalékra csökkent. Ez azt mutatja, hogy egyrészről a későbbiekben csökkent a lengyel és magyar állambiztonsági szolgálatok egymás felé tanúsított bizalma és idővel, az 1980-as években megváltoztak az irányvonalak is a struktúrán belül.

A konferencián Dr. Wladyslaw Bulhak, a lengyel Nemzeti Emlékezet Bizottságának (IPN) varsói munkatársa prezentációjában a fentiek mellett beszélt arról is, hogy a hozzáférhető archív anyagok alapján a kommunista állambiztonsági szolgálatok nagy érdeklődést mutattak Szent II. János Pál békepolitikája, a keleti irányú politikája (Ostpolitik) és a lengyel egyházi lobbi tevékenysége iránt, valamint, hogy milyen támogatást kapnak a keleti blokkban a földalatti egyházak és mit tud erről különösen Varsó? A történelmi realitást alapul véve ki lehet jelenteni, hogy a Szovjetunió valós fenyegetést látott II. János Pálban, aminek bizonyítéka az ellene elkövetett merénylet is.

A bolgár és szovjet szál a merényletben

Michal Skwara, szintén az IPN munkatársa alapos ügyészi vizsgálat alapján már előadásának elején kijelentette, hogy a merényletet egyértelműen a kommunista országok tervelték ki, azon belül is az ötlet a KGB-től származott, amit feltehetően a legfelsőbb szinteken is jóvá kellett hagyni.

A Szovjetunió és Bulgária mellett Törökország került be a képbe, mint harmadik résztvevő, azonban itt nem a török államról, hanem elsősorban az alvilágról van szó, ugyanis a törökök már 1952-ben csatlakoztak a nyugati katonai szövetséghez, a NATO-hoz, így az országban létező alvilági körökből került ki a későbbi merénylő, Mehmet Ali Ağca is. A szovjetek részéről – Michal Skwara elmondása szerint – Szergej Ivanov Antonov koordinálta a merényletet, Krum fedőnév alatt, szorosan együttműködve a bolgár felderítéssel. Ezt Oroszország és Bulgária mind a mai napig tagadja, azonban az egykori német állambiztonsági szolgálat, a Stasi dokumentumai és elmondott tanúvallomások alapján kijelenthető, hogy létezett ez a közvetlen kapcsolat, amire csak 1990-es évek után derülhetett fény.

Mehmet Ali Ağca (fotó: EPA)

A merénylet körülményei mind a pápa, mind az elkövetők szempontjából fontos. Miután Ali Ağca rálőtt a pápára, nem sokkal később őt is és Szergej I. Antonovot is letartóztatják, és olasz részről megkezdődött a hosszan tartó nyomozás, amit a szovjetek igyekeztek minden létező módon szabotálni, az olaszokat lehallgatni és végül elkaszálni az ügyet. Ez megnehezítette a vizsgálatot, de a dezinformációs kampány ellenére sikerült az olaszoknak egyre több információhoz jutniuk, ami által meg tudták cáfolni például azt is, hogy Ali Ağcának köze lett volna a török Szürke Farkasok nevű szélsőjobboldali szervezethez.

Ezzel szemben kiderült, hogy őt alapvetően a török alvilágból rekrutálták, és a merényletre való kiképzése már 1980-ban (!) folyt Teheránban, Iránban, a KGB „jóvoltából”.

A konferencián elhangzott egy rendkívül érdekes kijelentés is, miszerint II. János Pált azért érte a hasán a lövés, mert előtte felemelt egy kisgyermeket, aki miatt így felsőteste és feje takarásban lehetett, ezért Ali Ağca lejjebb célzott és így adott le négy lövést a pápára. Az ezt megelőző napokban az elkövető és társai, akik szintén segítséget nyújtottak a fegyver beszerzésében, a Szent Péter téren alaposan előkészítették a tervet, amit május 13-án hajtottak végre.

A Szent II. János Pál ellen elkövetett merényletben közvetlenül a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottsága (a KGB), a római bolgár külképviselet és katonai attasé, valamint a török alvilág vett részt. A merénylet előtt szoros együttműködés folyt az utóbbi és a bolgár titkosszolgálat között, utána pedig a nyomok eltakarításában és a dezinformációs kampányban a szovjetek, a bolgárok és a Kelet-német állambiztonsági szervek vettek részt.

II. János Pál pápa szerepe a fentiek tekintetében rendkívül megosztónak bizonyult az akkori történelmi keretek között és az, amit eddig tudunk, korántsem biztos, hogy fedi a teljes valóságot, viszont mindenképpen betekintést enged az ellene elkövetett merénylet hátterébe. Történelmi jelentősége pedig azért is megkérdőjelezhetetlen, mert ő maga ugyan nem hirdetett direkt harcot a kommunizmus ellen, hanem ezzel szemben az evangélium örömhírét tovább adva igyekezett odafordulni a hívekhez a vasfüggönyön túl is.

DB

 

A cikk a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottsága által október 12-én szervezett konferencián elhangzottak alapján jött létre.

Borítókép: II. János Pál pápa Wojciech Jaruzelskivel, későbbi lengyel elnökkel (credit: UPI Photo)

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás