Tág értelemben mindent csodának nevezhetünk, ami csodálkozást vált ki. Szűkebb értelemben azonban már olyan eseményről beszélünk, melyet Istennek a természet rendjét fölfüggesztő beavatkozása hoz létre.
Az Ószövetség sokszor említi Isten csodás tetteit, de a héber nyelvben nincs szó a csoda filozófiai és teológiai megnevezésére. Isten inkább csak jelét adja erejének vagy népe iránti elkötelezettségének. Ilyen jel pl. az Egyiptomból való kivezetés és az azt kísérő jelenségek sora (Kiv 7,3-5) – írja a Magyar Katolikus Lexikon.
De mik a fő jellemzői ezeknek a jeleknek/csodáknak?
hirdetés1. A csodák szokatlanok. Félelemmel vegyes tiszteletet és csodálatot keltenek. Egy égő csipkebokor és a vízen járás képessége nem mindennapi eset.
2. A csodákat Isten ujjának is nevezik. Ez feltételezi, hogy létezik egy Isten, aki az univerzumot teremtette.
3. A csodák Istent tükrözik. Mivel Isten jó, a csodák a jóságot támogatják.
4. A csodák gyakran Isten igazságát bizonyítják, Isten egy szolgája által (Zsid 2,4). Ennélfogva a csodák megmutatják a valódi prófétákat.
5. A csodák megtétele mindig valamilyen meghatározott céllal történik. Dicsőíti Istent, és ugyanakkor bizonyítja a létezését.
Forrás: Híd magazin, Magyar Katolikus Lexikon
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás