2018. 07. 26.

Fesztiválszezon – kételyek és kérdések

Egy fenékkel nehéz két lovat megülni, néhányan azonban mégis megpróbálják és ennél is kevesebbeknek sikerül. Hogyan lehet – egyáltalán lehet-e – Istennek tetsző módon fesztiválozni?

Röviden választ adva erre a kérdésre, nem könnyű.

Kinek ne lenne ismerős az a szerep, amiben a csoport legjózanabb tagjaként éberen őrködik a barátai felett, mert próbál megfelelni a saját elvárásainak és közben igyekszik jól is érezni magát. Igazából ebben is van móka, mert rendkívül tanulságos így végigcsinálni egy fesztivált, de azért érezzük, hogy ez mégsem az igazi. 

Érdemes feltenni a kérdést, hogy egyáltalán miért megyünk fesztiválra? Azért, mert jó fellépők, koncertek lesznek? Rendben van. Mert jó lesz a társaság és élményekkel gazdagodhatsz? Ez is. Azért mert nem akarsz kimaradni valamiből vagy egyszerűen el akarod ütni a nyári magányt? Ez már kevésbé van rendben. Esetleg szórakozni akarsz, tehát a szónak a szorosan vett értelmében szét akarsz csúszni? Érthető, de ez sincs rendben.

A saját döntéseink mögött meghúzódó motivációk és késztetések azok, amiket ha megvizsgálunk, észrevesszük, hogy mit miért csinálunk. Egy nyári fesztiválszezonban teljesen jogosan merül fel az igény a szórakozásra és ezzel nincsen baj. A baj ott kezdődik, ha a saját unalmunkat, vagy a magányt szeretnénk betölteni valami erős impulzussal, ahol megélhetjük a közösségi élményt.

Egy fesztivál valóban nem az a hely, ahol istenélményre számíthatsz, ezért érdemes elhatározni, mi az ami szerinted belefér és mi az ami már túllép egy határt. Lányok esetében kicsit magasabban van a mérce, mert ha egy fiú csapja szét magát, az szintén csúnyán néz ki, viszont a méltósága kevésbé csorbul, ráadásul kisebb az esélye, hogy veszélybe kerül. Egy lány esetében a kockázat mindig nagyobb, de ez a vita messzire vezetne.

A saját élmények és a tapasztalat azt mondatja, hogy egy fesztiválon nincs arany középút. Nem fogod tudni teljesen átadni magad az élménynek, mert rágörcsölsz, hogy most vajon bűnt követsz-e el vagy sem. Az viszont nincs kizárva, hogy így is jó élményeid lesznek, de az igazán nagy buli, a katartikus koncertélmény szinte ki van zárva. A másik oldalról nézve, ha kicsit jobban elengeded magad, akkor tényleg lesz mit mesélni az unokáknak. Itt nem totális megborulásról van szó, de némi bűntudatod azért valószínű, hogy lesz, mert példának okáért csúnyán beszéltél, összeakadtál egy olyan lánnyal/fiúval, akinek a nevét sem tudtad, vagy kicsit sokat ittál és ez elég kínos táncmozdulatokban manifesztálódott közvetlenül a színpad előtt az első sorban. 

Itt most egy kicsit ezekhez az emberekhez szeretnék szólni azért, mert “jó keresztényekként” – legalábbis a koncert előttig ezt gondoltuk magunkról – képesek vagyunk hosszan tartó önmarcangolásba kezdeni. Ez egy természetes válaszreakció, amelyet a lelkiismeretünk vált ki és egyben görbe tükröt mutat az előző estéről. Ha viszont elkezdjük saját magunkat emészteni és évődni azon, hogy mi történt, csak többet ártunk vele, mert kinyújtjuk a lelki regenerálódás idejét. Ilyenkor a legjobb amit tehetünk, hogy elmegyünk egy paphoz, lelkészhez és elmondjuk, meggyónjuk azt, amit csináltunk és némi útmutatást kérve levonjuk a következtetéseket, valamint magunk mögött hagyjuk a bűntudatot.

Csak azért, mert valaki keresztény, még nem kell messziről elkerülnie a fesztiválokat. Azonban érdemes olyat választani, ami légkörét tekintve kicsit barátságosabb. Tipikusan ilyenek a kisebb fesztiválok, ahol a koncertek mellett érdekes kulturális, és egyéb programok vannak.

Nem utolsó sorban pedig ha valaki kihívást keres és erre érez elhívást, evangelizálni a fesztiválokon is lehet, bár nem kevés tapasztalat is szükségeltetik.

Fotó: Exit Festival (Skiddle)

Blog
hirdetés

3 hozzászólás

  • Válasz Veronika 2018. 07. 27. 10:39

    Keresztényként és fesztiválózóként is írom, hogy ez a cikk nem teljesen igaz, vagy nagyon szubjektív. A szerző talán nem tud önfeledten szórakozni, kikapcsolódni egy fesztiválon… érdekes, nekünk sikerül… megiszunk 1-1 pálinkát, iszunk fröccsöt, de nem kell magad részegre inni. Ha egy zenekar jó, akkor bármilyen alkohol nélkül is nagyon jól érzi magát az ember – tapasztalat! Koncert közben, amikor van egy jó dal, és jó rá táncolni, sokszor eszembe jut az Isten. Ő örül, ha vidám táncoló embereket lát. Tegnap épp egy Auróra és Hétköznapi csalódások közötti szünetben beszélgettünk Pál apostolról, és Jézusról. Egy fesztivál éppen jó helyszín az evangelizálásra. Keresztényként lehetünk éppen olyan szórakozó fiatalok. Jézus is ivott bort, akkor mi is ihatunk, de a mértéket minden különösebb belső feszültség nélkül is tudni kellene.
    Kedves cikkíró, tudom ajánlani, hogy ismerkedj meg a Szólj be a papnak “mozgalommal”. 😉 Érdemes!

  • Válasz Dávid 2018. 07. 31. 10:02

    Csatlakozom az előttem szólóhoz, a Közös Pont tagjaként én is hasonlóan megéltem Isten jelenlétét egy fesztiválon, koncertekkel, sörözéssel, tánccal együtt, és igazán sok emberrel sikerült mély beszélgetést folytatni hitről, Jézusról. Ugyancsak én is tiszta szívvel ajánlom a cikk írójának, hogy látogasson el egy ilyenre, rendkívül gazdagító, feltöltő nekünk is, és az általunk elért embereknek is.

  • Válasz Éva 1974 2018. 08. 02. 15:31

    Tisztelt Cikkíró,
    mint 4 gyermekes anya három lánnyal (12-8-7 évesek) megdöbbent ez a “lány esetében mindig nagyobb a kockázat” hozzáállás. Mégis milyen kockázat? Az ittas vezetés okozta 25 év alatti halálos baleseteknél férfi 80%, nő 20% az arány. A detoxikálóban öntudatlan állapotig italozók aránya kb. ugyanez. Ha kimondatlanul a nem kívánt terhességre mint kockázatra gondolsz, azaz védekezzen a nő, hisz ő húzhatja a rövidebbet, egy férfi pedig felelősség nélkül szórhatja a magjait ahová akarja, arra én az alábbiakra tanítom a lányaimat: gyermekem, szabad vagy, azt tedd, amit Te is szeretnél, ha veled tennének. Ha mégis terhes lennél, mert hát általában az idősebb fiúk-férfiak keresik a naiv, tapasztalatlan lányokat, nem baj. Anyád fölnevelt 4 gyereket, még 1-2 belefér. De egy biztos, én a legmagasabb szintig el fogok menni, hogy DNS vizsgálat alapján kártérítést fizessen az “APA” 18 évre, jó precedens ügy lesz. És ha neki nincs, majd a szülei, akik ilyenre tanították, hogy fiam, nálad nincs terhességi kockázat, te NYUGODTAN szórakozhatsz. Remélem, csak idő kérdése, hogy az ujjlenyomat mellé majd a DNS is odakerül. Egy fesztivál arról szól, hogy együtt vagyok olyanokkal, akikkel egy hullámhosszon érzem magam. Egy koncert, egy jó értelemben vett tömegpszichózis. Ez nem mindig jön össze, de ha igen, arra 20 év múlva is libabőrösen emlékszik az ember, mert egy olyan flow élmény volt. És nem fogom szó nélkül hagyni, hogy ilyen patriarcha hozzáállással félelmet keltsenek a mai tizen-huszonéves lányokban, hogy ők görcsöljenek amíg a pasik önfeledten szórakozhatnak.