Fesztiválszezon – kételyek és kérdések

Egy fenékkel nehéz két lovat megülni, néhányan azonban mégis megpróbálják és ennél is kevesebbeknek sikerül. Hogyan lehet – egyáltalán lehet-e – Istennek tetsző módon fesztiválozni?

Röviden választ adva erre a kérdésre, nem könnyű.

Kinek ne lenne ismerős az a szerep, amiben a csoport legjózanabb tagjaként éberen őrködik a barátai felett, mert próbál megfelelni a saját elvárásainak és közben igyekszik jól is érezni magát. Igazából ebben is van móka, mert rendkívül tanulságos így végigcsinálni egy fesztivált, de azért érezzük, hogy ez mégsem az igazi. 

Érdemes feltenni a kérdést, hogy egyáltalán miért megyünk fesztiválra? Azért, mert jó fellépők, koncertek lesznek? Rendben van. Mert jó lesz a társaság és élményekkel gazdagodhatsz? Ez is. Azért mert nem akarsz kimaradni valamiből vagy egyszerűen el akarod ütni a nyári magányt? Ez már kevésbé van rendben. Esetleg szórakozni akarsz, tehát a szónak a szorosan vett értelmében szét akarsz csúszni? Érthető, de ez sincs rendben.

hirdetés

A saját döntéseink mögött meghúzódó motivációk és késztetések azok, amiket ha megvizsgálunk, észrevesszük, hogy mit miért csinálunk. Egy nyári fesztiválszezonban teljesen jogosan merül fel az igény a szórakozásra és ezzel nincsen baj. A baj ott kezdődik, ha a saját unalmunkat, vagy a magányt szeretnénk betölteni valami erős impulzussal, ahol megélhetjük a közösségi élményt.

Egy fesztivál valóban nem az a hely, ahol istenélményre számíthatsz, ezért érdemes elhatározni, mi az ami szerinted belefér és mi az ami már túllép egy határt. Lányok esetében kicsit magasabban van a mérce, mert ha egy fiú csapja szét magát, az szintén csúnyán néz ki, viszont a méltósága kevésbé csorbul, ráadásul kisebb az esélye, hogy veszélybe kerül. Egy lány esetében a kockázat mindig nagyobb, de ez a vita messzire vezetne.

A saját élmények és a tapasztalat azt mondatja, hogy egy fesztiválon nincs arany középút. Nem fogod tudni teljesen átadni magad az élménynek, mert rágörcsölsz, hogy most vajon bűnt követsz-e el vagy sem. Az viszont nincs kizárva, hogy így is jó élményeid lesznek, de az igazán nagy buli, a katartikus koncertélmény szinte ki van zárva. A másik oldalról nézve, ha kicsit jobban elengeded magad, akkor tényleg lesz mit mesélni az unokáknak. Itt nem totális megborulásról van szó, de némi bűntudatod azért valószínű, hogy lesz, mert példának okáért csúnyán beszéltél, összeakadtál egy olyan lánnyal/fiúval, akinek a nevét sem tudtad, vagy kicsit sokat ittál és ez elég kínos táncmozdulatokban manifesztálódott közvetlenül a színpad előtt az első sorban. 

Itt most egy kicsit ezekhez az emberekhez szeretnék szólni azért, mert “jó keresztényekként” – legalábbis a koncert előttig ezt gondoltuk magunkról – képesek vagyunk hosszan tartó önmarcangolásba kezdeni. Ez egy természetes válaszreakció, amelyet a lelkiismeretünk vált ki és egyben görbe tükröt mutat az előző estéről. Ha viszont elkezdjük saját magunkat emészteni és évődni azon, hogy mi történt, csak többet ártunk vele, mert kinyújtjuk a lelki regenerálódás idejét. Ilyenkor a legjobb amit tehetünk, hogy elmegyünk egy paphoz, lelkészhez és elmondjuk, meggyónjuk azt, amit csináltunk és némi útmutatást kérve levonjuk a következtetéseket, valamint magunk mögött hagyjuk a bűntudatot.

Csak azért, mert valaki keresztény, még nem kell messziről elkerülnie a fesztiválokat. Azonban érdemes olyat választani, ami légkörét tekintve kicsit barátságosabb. Tipikusan ilyenek a kisebb fesztiválok, ahol a koncertek mellett érdekes kulturális, és egyéb programok vannak.

Nem utolsó sorban pedig ha valaki kihívást keres és erre érez elhívást, evangelizálni a fesztiválokon is lehet, bár nem kevés tapasztalat is szükségeltetik.

Fotó: Exit Festival (Skiddle)

hirdetés