Most akkor az nyer, aki többet imádkozik?

A 777 aktívan követi a keresztény labdarúgók tanúságtételeit, amelyeket a világbajnokság alatt a pályán, vagy a közösségi médiában tesznek. De vajon miért beszélnek ilyen sokan Istenről, Jézusról a mérkőzések után? Miért vetnek ilyen sokan kereszteket, miért adnak hálát égre nyújtott kézzel. Istent lehet befolyásolni?

Valóságos kommentháború tört ki a 777 Facebook-oldalán az elmúlt napokban, miután több keresztény futballista Istennel kapcsolatos gondolatát, mérkőzés utáni tanúságtételét megosztottuk. Sportújságíróként, a világbajnokságot közvetítő M4 Sport szerkesztőjeként, de mindenekelőtt keresztényként írom ezt a bejegyzést. Úgy tapasztaltam, hogy az olvasók egy része – kisebbsége –  félreérti a labdarúgók gesztusait, gondolatait.

Nem Isten dönti el, hogy ki nyeri a világbajnokságot

A legnagyobb félreértés a hitüket megvalló focistákkal kapcsolatban, hogy ők azért adnak hálát Istennek, mert a segítségével legyőzték az ellenfelet. Döbbenten tapasztalom, hogy tényleg vannak olyanok, akik szerint mi keresztények úgy gondoljuk, hogy Isten egy patikamérleg előtt ül, és méregeti, hogy melyik csapat imádkozott szebben és jobban, majd pedig megnyom egy gombot és az egyik csapat öngólt lő. Isten nem madzagon huzigálja a játékosokat aszerint, hogy ki keresztény, ki imádkozott többet, kinek a tanúságtételét szemlézte a 777.

hirdetés

Sőt, Isten pontosan ugyanannyira szereti az ateista focistát, mint a naponta háromszor imádkozót: mert mindkettőt Ő teremtette, végtelen szeretettel.

Ahogy egy híres pap mondta: lehet, hogy te nem hiszel Istenben, de Ő hisz benned. 

De akkor vajon miért imádkozik a futballista a mérkőzés után?

Egyrészt azért, mert egy Isten-hívő ember örömmel és szívesen tesz tanúságot arról, hogy hite szerint Valaki megteremtette őt. Így született meg a 777 is: bennünk volt a vágy, hogy beszéljünk a hitünkről és Isten szeretetéről. Ahogy megvallja hitét egy egyetemista, egy kétkezű munkás, egy tudós, egy zenész, ugyanúgy megvallja egy labdarúgó is. Ez egy fantasztikus belső késztetés, amelyet talán csak a szerelemhez tud hasonlítani az ember: egyszerűen szeretnéd körbekiabálni a világot.

Másrészt Isten saját képmására teremtette az embert, éppen ezért csodálatra méltó tehetséggel áldotta meg. Ráadásul miután minden teremtménye teljesen egyedi és utánozhatatlan, –  jó, az ikrek kaptak egy élő tükörképet – ezért mindenkinek más tehetséget adott. Mi férfiak például általában rajongunk a futballért, és óriási lelkesedéssel rúgjuk a bőrt: de csak nagyon kevesen lesznek azok, akikből profi labdarúgó válik. Még kevesebben mondhatják el, hogy annyira tehetségesek, hogy egy világbajnokságon hazájukat képviselhetik. Felfoghatatlanul nagy dolog ez, szó szerint Istennek hála: ő neki köszönhető az a tehetség ugyanis, amit aztán őrült nagy szorgalommal megkoronáz a sportoló. Nagyszerű titok ez, és ha valaki megérzi, hogy ez a tehetség Istentől származik, akkor természetes, hogy szinte mindenhol hálát ad neki: a földre rogyó, imádkozó labdarúgó is így tesz!

Hálát ad Istennek, nem csak a győzelemért, hanem azért, amiért létezik, amiért szereti őt, amiért tehetséget kapott Tőle.

És ezért ad hálát a vesztes hívő labdarúgó is, mert Isten létezése nem attól függ, hogy veszít vagy nyer a csapat. Érdemes megnézni ezt a képet:

Romelu Lukaku piros mezben két gólt lőtt, míg a panamai csapat sima háromgólos vereséget szenvedett. Ugye nem merül fel senkiben sem, hogy a panamai játékos éppen azért ad hálát, mert lemosták a pályáról a csapatát? Sokkal inkább arról van szó, hogy szereti – imádja – Istent, hálát ad az életéért, a gondviselésért. A labdarúgók is pontosan tudják, hogy Isten nem egy automata, ahova virtuális pénzként bedobod a fohászt, az imát, majd pedig kijön a győzelem. Ha így lenne, akkor valószínűleg Panama nyerte volna ezt a világbajnokságot, a csapat, amelyik azért is hálát tudott adni, hogy szerepelhetett a világ legnagyobb futballeseményén, és megszerezte első gólját.

Sokkal inkább tanulnunk kellene azoktól a labdarúgóktól, akik komolyan veszik az evangéliumi üzenetet, és magától értetődő módon beszélnek Istenről, adnak hálát azért, amit elértek az életben. Mert nem Isten cselez, nem ő lövi a gólokat, nem ő szerel, nem őt tapsolja több millió ember. De ha Ő nem lenne, ezek mind nem történnének meg!

Adjunk hálát érte mi is! 

hirdetés