2018. 02. 23.

Mi is tesszük, a gyerekeink is teszik, de íme, hogyan változtathatjuk meg

Szólunk egymáshoz, de nem mindegy, hogy hogyan. Akár szándékosan, akár véletlenül, de olykor mindannyiunk követ el kommunikációs hibákat. Erre hívta fel a figyelmet Ferenc pápa nem is olyan régen, amikor a kommunikáció bűneiről beszélt.

A harag  néha olyan dolgokat mondat velünk, amiket nem gondoltunk komolyan és később megbánunk, és nem vagyunk igazságosak amikor másokról  beszélünk. Ahelyett, hogy megbeszélnénk ezeket a problémákat, dührohamokkal tarkított könyörtelen szóáradatba foglaljuk egymást bárki előtt, aki csak végighallgat.

Nemrégiben Ferenc pápa az egyik interjúban megnevezte a kommunikáció bűneit. Beszédében különösen kitért arra, hogyan kommunikál a média, de a tanulság mindnyájunkra vonatkozik. A pápa szerint három fő hibát követünk el a kommunikálásban és a hozzá való viszonyunkban életünk során:

Félretájékoztatás

Ez nem kimondottan hazugság. A tények csupán egyoldalú bemutatása, és minden más, kapcsolódó információ mellőzése.  Ez voltaképpen hamisabb dolog mint maga a hazugság, mivel sokkal könnyebb igazolni. Tudom, hogy tiszta lelkiismerettel beszélhetek másokkal úgy, hogy a saját tetteim elfogadhatóak és igazoltak legyenek, de mindez csupán azért lehetséges, mert sok minden mást kihagytam.

Valójában csak a történet felét közlöm. A végén a félretájékoztatás ugyanúgy elferdíti az igazságot mint a hazugság.

Például, amikor gyerek voltam, boldogan újságoltam, hogy a testvérem elrontotta a legómat, de a saját javamat keresve kihagytam azt a részletet, hogy azért tette ezt, mert én éppen hasba rúgtam. A félrevezetés helyett, beszéljünk inkább világosan és teljesen őszintén. Megalázó lehet felvállalni a mi részünket egy kezdődő konfliktusban, de hosszútávon az igazság teljes beismerése a kommunikáció sokkal egészségesebb fázisához vezet.

Rágalmazás

A rágalmazás egy másik ember tetteinek szenzációszerű leírása vagy a szavainak és az indítékainak a felnagyítása. Kísért a rágalmazás, mivel tompítja a saját reakciónk súlyát, de támadja az érzéseket, és súlyosabb esetben rávesz arra, hogy másokat embertelen módon kezeljünk, olyan ellenségként, akikkel nem léphetünk szövetségre.

A rágalmazás helyett a pontosság, a precizitás magasabb szintjéhez tarthatnánk magunkat amikor másokról beszélünk. Voltaképpen mit is mondott az a bizonyos személy? Szavainak és tetteinek milyen pozitív indítékát emelhetem ki leginkább? Amennyiben a Ferenc pápa által megnevezett „gondosan mérlegelt és tiszta szavak” –hoz tartjuk magunkat amikor másokról beszélünk, akkor a kommunikációs csatornák nyitva maradnak.

Becsületsértés, lejáratás

A lejáratás az a szokás amikor előtérbe hozzák az idejétmúlt tévedéseket és a régi hibákat. Valakit lejáratnak, amikor ok nélkül felemlegetik a tévedéseit. Talán mindez igaz arról a személyről, de ennek a szóvá tétele szükségtelen és sértő. Valahányszor ez történik, a saját bűntudatomat enyhítem és a magam kényelmét keresem, de nem helyénvaló folyton a régi bűnöket emlegetni egy vita megnyerése érdekében.

Mások lejáratása helyett, tegyük szokássá azt, hogy építően beszélünk róluk. A cinikusság elkerülése végett, egyetlen szabályt kell felállítani. Valahányszor szóba jön egy személy egy beszélgetés kapcsán, válaszként csakis valami pozitív dolgot mondhatunk az illetőről. Idővel ez a szabály szokássá válik, és egyre könnyebben megy. A legmeglepőbb eredmény az, hogy amint a kommunikációs szokások megváltoznak, pozitívabb lesz az emberekről alkotott képünk is.

 

Fordította: Deák G. Melinda

Kép: AFP, via nyugat.hu

Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás