A várakozás ajándéka

Szilágyi Anna vendégírónk a várakozás ajándékáról oszt meg veletek néhány nagyon fontos gondolatot!

Úgy vettem észre, hogy a türelmetlenség évszázadát éljük. Pontosan tudom, hogy ez alól én sem vagyok kivétel. A keresőprogram századmásodpercek alatt milliónyi találatot tár elém, a mirelit pizzához nem én gyúrom a tésztát és vaskos szótárakat sem kell kinyitnom már, ha nem értek egy idegennyelvű kifejezést. Na és persze ott a Messenger. „Te jó ég, miért nem válaszol? Már vagy egy órája írtam neki! Láttam, hogy látta, akkor meg mi van már?” Pár száz évvel ezelőtt heteket, akár hónapokat vártak az emberek egy levél megérkezésére. Ma pedig annyira hozzászoktunk, hogy mindent azonnal megkapunk, hogy mélységesen felháborít minket, ha valamit mégsem. Ilyen a párkapcsolat is.

Ahogy már többen is írtak a témáról a 777-en, én is azok táborát erősítem, akik bár nagyon vágynak a szerelemre, megtanulják élvezni az egyedüllétet is. Hiába látjuk már az ezredik ismerősünket, hogy eljegyezték vagy esküvője volt, mi várunk Istenre és az Ő időzítésére. Ő nem kapkod.

hirdetés

Ha belegondolsz, miért is kapkodna, mikor egy életre szóló kapcsolatot készít elő két szívben egyszerre.

A várakozás alatt pedig olyan munkát tud végezni bennünk, amellyel egy sokkal erősebb, mélyebb és valóságosabb szerelemben lesz részünk.

Én is sokáig hajlamos voltam elhinni, amit a világ, a média, az amerikai romantikus vígjátékok sugallnak, – vagy inkább igyekeznek belénk döngölni – hogy akkor vagy igazán értékes, ha van párkapcsolatod. Ettől válnak nagyon sokan görcsössé és eljutnak oda, hogy szinte mindegy, ki, csak legyen valakijük. Még akkor is, ha legbelül érzik, hogy ez nem szerelem… ennél többnek kell lennie. De arra valahogy nem kapunk mintát a társadalomtól, hogy egyedül lenni is lehet jó.

Pedig önmagadban is elképesztően értékes vagy! Szeretheted annyira Jézust és rajta keresztül egyre jobban önmagad is, hogy nem menekülsz kapcsolatokba. Ez persze folyamat, mint annyi minden más az életben. De megéri. Ahogy várakozol, megtanulod igazán Istenbe vetni a bizalmad, tudva, hogy ő gondoskodik és egy másodpercre sem feledkezett meg rólad. Igen, vannak nehezebb időszakok. Mikor annyira nincs látható jele, hogy Isten dolgozik az életedben, hogy kezdesz újra kételkedni benne. De aztán mindig megmutatja a kegyelmét.

Tudom, mikor egy párkapcsolatban élő mondja, hogy ne légy türelmetlen, csak bízz Isten időzítésében, attól könnyű falramászni. „Könnyen beszélsz!” – gondolod magadban vagy épp ordítod, mert már eleged van. De mivel én egyedülállóként mondom ezt, talán jobban elhiszitek, mert ugyanazokon megyek át.

Tegyük fel, hogy éhes vagy. Úgy látod, körülötted sok-sok jóllakott ember van, akik – feltehetően, a Facebook-képeik és a #mutimiteszel bejegyzéseik alapján – boldogok. Persze, hogy még éhesebb leszel! A társadalom azt mondja: figyelj, rengeteg mirelitpizza van a boltban, gyorsan tudsz szerezni egyet, bedobod a sütőbe és 10 perc alatt kész. De tegyük fel, te nem a gyorsan megszerezhetőre, hanem a minőségre vágysz. Egy igazi vékonytésztájú, friss paradicsommal és bazsalikommal, sok sajttal elkészített, isteni pizzára egy étteremben. Pontosan tudod, hogy a szakács híres arról, hogy a legjobbat készíti számodra, és mindig tudja, mire van szükséged igazán. Bízol benne és bár nem látod a konyhai munkálatokat, ahogy gyúr és nyújt és finomabbnál finomabb alapanyagokkal szórja meg a tésztát, ott maradsz az étteremben és nem szaladsz el mégis mirelitért. Az eddigi munkái alapján annyira profinak tartod a szakácsot, hogy maradsz. Hidd el, megérkezik, amit kértél! Én legalábbis még egyszer sem maradtam hoppon egy prémium étteremben.

Addig is, sok dolgot tehetsz, hogy felkészülj. Először is, a férfi/nő, akire vársz, – talán sokkoló lesz – nem pizza. És most nem a molekuláris összetételről beszélek, hanem arról, hogy bizony neki is lesznek vágyai, szükségletei, sőt hibái is. Tehát amíg nem vagytok együtt, gyakorolhatod, hogyan tudsz egyre teljesebben szeretni, elfogadni másokat. Annyiszor halljuk ezt, de vajon tényleg meg is próbáljuk?

Ebben nekem sokat segített, hogy tudatosítottam: nemcsak kapni szeretnék a kapcsolatban, hanem adni is.

Összeírhatod azokat a dolgokat, amelyeket adhatsz majd a társadnak – meg fogsz lepődni, mennyi mindent! Többek között odafigyelést, megértést, bátorítást, a lelkesedésed, a világlátásod és persze önmagad, ahogy vagy. A reklámok, a fogyasztói társadalom folyton arra irányítja a figyelmed, hogy neked mi KELL a boldogsághoz, de olyan jó perspektívát váltani!

Azt is tanítja Isten, hogy ne a jövendőbelimtől várjam, hogy boldoggá tegyen. Egy embernek sem a feladata, hogy a boldogságunk forrása legyen! Hány házasság fut zátonyra azért, mert mindkét fél csak arra használja a másikat, hogy betöltse a szeretethiányát… Holott ezt a nagyon mély vágyunkat, hogy valaki tökéletes szeretettel szeressen, mindenestül, mindig, csakis Isten tudja megadni. Ő maga a szeretet, persze, hogy képes rá! És ha Jézus van a szívemben és a majdani férjem szívében is az első helyen, akkor megint csak sokkal egészségesebb párkapcsolat vár ránk, hiszen nem függünk rossz értelemben egymástól, hanem egyenrangú társak vagyunk.

Mindezek miatt ki merem jelenteni: a várakozás ajándék, amiért hálát adok Istennek.

Ahogy előre hálát adok a társamért is, mert tudom, hogy a leginkább hozzám illő embert fogom megtalálni – érettebben, szilárdabb jellemként, mintha siettem volna.

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” / Fil 4,6-7/

Szilágyi Anna

Fotó: gingerberries.wordpress.com

hirdetés