Blog

Szingli vagyok. Ez most baj?

Amióta az eszemet tudom az a legnagyobb álmom, hogy egyszer majd feleség és anya legyek. A barátaim nagy része kapcsolatban van, jegyes, házas, babát várnak, vagy épp már meg is született a csöppség. 21 éves vagyok (a barátaim is a húszas éveik elején járnak) és néha már úgy érzem, hogy lekéstem. 21 évesen. Na álljunk meg egy pillanatra!

A világ, ami körülvesz, kivétel nélkül mindenhol azt sugallja számomra, hogy akkor vagyok értékes ember, ha megtaláltam a „másik felem”. Ezzel találkozom a facebookon, a filmekben, a médiában, és hát ez van, de a barátaim és a családom körében is. Nem értem mért kell mindig azt a kérdést hallgatnom, hogy „és a lovaggal mi a helyzet?”. Sőt, egyszer, amikor egy ismerősünkről megtudtuk, hogy 50 évesen házasodik, „megnyugtattak” hogy akkor még számomra is van remény…

De nekem tényleg reménykednem kell? Tényleg sóvárogva kell várnom minden nap a szőkehercegre? Tééééényleg erre pazaroljam az erőmet?

Tudom, hogy Isten szeret. Tudom, hogy Benne bízhatok. És! Tudom, hogy a legjobbat (!) tartogatja számomra. Szóval már csak egy kérdésem van: miért aggódjak?? A Szentírás szerint: „ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja” (Mt 6,33-34).

Szóval azt már tudjuk, hogy aggódnunk nem kell. Ami persze nem passzivitást jelent, nem kell átesni a ló túloldalára.

Engem személy szerint nagyon fáraszt már a párkapcsolat téma. Persze, hogy nagyon fontos, de tényleg csak ennyi az élet? Keserves párkeresés, majd csodálatos megtalálás és boldogan élünk, amíg meg nem halunk? Egyrészt ez nem így működik, másrészt meg: na ne már, az élet ennél jóval izgibb! Eszem ágában sincs a szingliség élharcosa lenni, hiszen mint fentebb is írtam, számomra a karrier azt jelenti, hogy a tőlem telhető legjobb feleség és anya legyek. Ameddig pedig ez nem következik be, élem az életemet. Annyi felfedezni- és megélnivaló van, és még magamban is van jópár dolog ami felfedezésre vár. Szeretem az életemet, csodálatos barátaim vannak, és még olyan sok mindenért lehetek hálás, hogy nincs idő a kesergésre!

Van egy pár dolog, amit eldöntöttem, amelyeknek alapja ez az ige: „erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé” (Péld 31,25). Tehát:

Én önmagamban is egy értékes ember vagyok, akinek nincs szüksége arra, hogy egy másik embertől várja a kiteljesedését és a boldogságát (ennek mondjuk az első számú oka az, hogy ezt Istenben kell megtalálni, amiről már korábban írtunk is nektek).
Nem vagyok hajlandó úgy élni az életemet, és ezzel számos csodás pillanatot eltékozolni, hogy egy fiú után koslatok. A női létemhez hozzátartozik a méltóság, ami az én véleményem szerint kizárja azt, hogy egy másik embertársam után ácsingózzam.
Nem aszerint határozom meg, hogy én ki vagyok, hogy milyennek kéne lennem, hogy végre férjet találjak magamnak, (vagy épp a kiszemeltemhez milyen feleség passzolna szerintem) hanem csakis Isten szemén keresztül tekintek magamra.
Azt az időt, amit aggódásra fordítanék, inkább azzal töltöm, hogy imádkozom és böjtölök a jövendőbeli férjemért és családomért.
Tehát kedves Hölgyeim és Uraim, vegyünk erőt magunkon, és másszunk ki a kesergés és sóvárgás mocsarából, álljunk talpra, tekintsünk Jézusra, és éljük meg az öröm teljességét, amire a mi drága Teremtőnk hívott el minket!

Végezetül pedig: ha párkapcsolatban élünk, akkor sem a párunknak kell majd az első helyen állnia, hanem Jézusnak. Miért tennénk most másképp?

Bartos Lídia Lelle

 

Kép: flickr.com – Chris Ford

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

2 hozzászólás

  • Válasz Mónika 2017. 04. 07. 15:14

    “A világ, ami körülvesz, kivétel nélkül mindenhol azt sugallja számomra, hogy akkor vagyok értékes ember, ha megtaláltam a „másik felem”. Ezzel találkozom a facebookon, a filmekben, a médiában, és hát ez van, de a barátaim és a családom körében is. ”

    Nem mindenhol sugallja azt, figyelj jobban! Mássz ki a facebookból, és ne csak olyan filmeket nézz, amik nyakon vannak öntve egy nagy vödör mázzal, és a tévében-rádióban se csak ilyesféle műsorokat fogyassz!

    Nézd meg, hogy akik szerint meg kellene találnod a másik feledet, hány másik felet félredobtak már! Ne állj be közéjük a sorba!

    „„Ki az anyám s kik a rokonaim?” … „Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát…”

    A többiek nem mérvadók! 🙂

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 09. 28. 09:42

    Üdv!
    “Tudom, hogy (Isten) a legjobbat (!) tartogatja számomra.” Gondolom mindenki számára is.Itt megállok és körülnézek,biztos?Ez ami zajlik Isten terve?Ez lenne jó mindenkinek?Isten minek néz engem,Marionett bábunak?Biztosak vagyunk abban,hogy ami velünk zajlik az Isten”tartogatása” és nem a mi cselekedeteink következménye?Hm!
    “Én önmagamban is egy értékes ember vagyok” Így van,értékes de nem egész!Mint ahogy önmagában egy tetőcserép is értékes,de akkor lesz egész,ha rákerül a tetőre.
    “Istenben kell megtalálni” (a boldogságot.) Istentől indul minden és ugyan úgy halad visszafelé is.Azaz a boldogságot magunkban kell megtalálni és utána a rajtunk kívüli dolgokban.Persze itt az önmagam és az Isten nagyon közel van,annyira,hogy a legtöbben nem is látják a különbséget.(akkor most reagáljunk Mónikára)
    A világ körülöttünk sok mindent sugall,csak azt vesszük észre amire energiát(figyelmet) fordítunk.Bele kell nyugodnunk abba,hogy nem minden érdekel bennünk.
    Lehet,hogy nem mindenki követendő (mérvadó) de minden hatással van ránk.Olyan ez mint a gravitáció,minden hatás megmozgat,eltérít,kölcsönhatásba kerül veled.A te világnézeted szerint döntöd el,hogy melyik kategória lesz,mérvadó vagy nem mérvadó.(és ez távolról sem jelenti azt,hogy jó vagy rossz)
    Végre más is írt ide,nahát!!!!