Vajon létezik-e tökéletesség? Erre a kérdésre keresi a választ vendégszerzőnk, Szilágyi Anna!
Sokáig voltam maximalista, a szó nyomasztó értelmében. Tökéletes vizsgaeredményekre, tökéletes külsőre és tökéletes kapcsolatokra vágytam. De be kellett látnom: ezzel csak magamat frusztrálom. Mert mindent, ami ebből a szűkre szabott keretből kilógott, azt óriási hibaként érzékeltem, ami ráadásul képes volt kibillenteni a lelki egyensúlyomból.
Sokat olvastam arról, hogy a tökéletes helyett érdemes inkább az elég jóra törekedni, azóta én is így próbálok gondolkodni és tényleg megkönnyebbülést hozott ez a hozzáállás. Onnantól nem bosszantott fel annyira, ha belebakiztam a szóbeli vizsgába vagy épp nem úgy sikerült egy karácsonyi sütemény, ahogy elképzeltem.
hirdetésÉs bár jobban éreztem magam a bőrömben, egyfajta szomorúsággal is eltöltött, hogy lemondtam a tökéletesre való törekvésről. Mintha beletörődtem volna abba, hogy a tökéletes nem létezik. Csak egy illúzió, egy vágy, amelyet soha nem érhetünk el. Egy reggel aztán Isten felnyitotta a szemem: nem kell lemondanom erről a vágyról, hiszen Ő maga teljesen tökéletes! Minden fogyatkozás nélküli. És tökéletesen szeret. Belegondoltál már ebbe? Úgy szeret, hogy annak semmi híja, semmi torzulása, semmi önzése nincsen. Annyira szeret, hogy elküldte Jézust, hogy helyettünk haljon meg. Tényleg tökéletes, még akkor is, ha nem értjük, miért enged meg valamit, miért vár annyit egy áldással, miért nem válaszol, vagy nem úgy, ahogyan szeretnénk. Akkor is tökéletes.
Rájöttem, hogy ezért vágyunk annyira a tökéletesre. Ez is mutatja az Isten alakú űrt a szívünkben. De minden alkalommal, amikor másra – egy emberre, egy célra, önmagunkra – vetítjük ezt a vágyat, újra és újra csalódunk. De Benne nem fogunk! Ő vár minket a tökéletes otthonunkban, a Mennyben, amíg pedig a földön van dolgunk, eldönthetjük, hogy beengedjük az életünk minden tökéletlen területére. Így a repedéseken tud keresztül hatolni a fénye.
Szilágyi Anna
Fotó: blog.collegegreenlight.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás