Az alap gondolat a MEHR konferencián született bennem: hányfelé figyel Isten egyszerre…? Micsoda zaj lehet nála a sok imától…? Hogy csinálja ezt a „multitaskingot”?
Itt van több mint tízezer ember ezen a németországi konferencián (amiről már többször is írtunk), meg sem tudom számolni, hogy hány új arc jön velem szembe már három napja.
Valaki szomorú, valaki ugrál az örömtől a dicsőítés közben, valaki a csendes kápolnában van, valakiért imádkoznak, valaki talán épp most tér meg… hányféle kérdéssel, problémával, örömmel, személyiséggel, élethelyzettel, kétséggel, hálával, imával vagyunk itt. A saját barátaim egymásba vágó szavaira nem bírok figyelni, hogy érezheti magát szegény Jóisten?
hirdetésHát elmondom: irtó jól!
Úgy vagyunk Vele itt a MEHR-en de amúgy bármikor bármilyen közösségben, hogy Ő A Fókusz, Miatta jöttünk, Neki örülünk együtt, Hozzá fohászkodunk. Ő pedig válaszol, egész bonyolult multitasking stílusban: itt egy vigasz, ott egy fénysugár, amott egy prófécia, melletted egy gyógyulás, mellettem kezeiket feltartó emberek. És leginkább: szeret minket! Akárhogy is vagyunk előtte.
Látjuk. Halljuk. Érezzük. Hisszük.
Hála Neked, Uram!
Téglásy Nóra
hirdetés
1 Komment
Avilai Szent Teréz írja valahol (sajnos pontosan nem tudom idézni):
„Istenem, milyen csodálatos vagy, hogy a bennünk lévő jelenléted nem akadályozza meg, hogy ugyanakkor a többi emberben is jelen legyél!”