2017. 12. 19.

Dos Caminos – Legyünk derűsek az utolsó napokban is!

Letettük köveinket a Cruz de Ferronál. Legyünk nyitottak advent utolsó napjaiban és sugározzuk azt az örömet, amit karácsony ünnepe jelent nekünk! Hiszen már közeledik a cél!

Gyönyörű és tartalmas napban volt részünk az El Caminon (bár ezt a sablonnak tűnő mondatot akár mindennap elsüthetném). Kezdésként bepótoltuk a tegnapról inkább a reggeli kellemesebb időjárási körülményekre halasztott Rabanal de Camino – Foncebadón közötti szakaszt. Így korán reggel még hűvös is volt, de cserébe nagyon szép napfelkeltében gyönyörködhettünk a hegymászás közben. Foncebadón után pedig már csak egy könnyed 2 kilométeres séta várt ránk a Cruz de Ferro (Vaskereszt) 1500 méteres magasságáig. Lelkileg próbáltam ráhangolódni, hogy hamarosan elérjük azt a pontot, ahol letehetem a zarándokút során magamban hordozott felajánlásomat. Egy kicsit csupán az vonta el a figyelmet erről a meghitt lelki állapotról, amikor egy olasz iskoláscsoportot kellett kerülgetnünk, akik elég hangosak voltak. Továbbá az is bosszantó volt, hogy ők az utolsó kilométereken kaptak fel egy kisebb-nagyobb szikladarabot, amit elcipeltek a Vaskeresztig. Ez pedig elveszi az egész hangulatát, hiszen nem ez a lényege a Cruz de Ferronak.

Az adventi készületben hányszor érzem azt, hogy például a boltokban, plázákban mennyire áttevődik a hangsúly a lényegről. Sajnos sokszor én is abba a hibába esek, hogy engedek a csábításnak és a nyüzsgés, valamint a nagy tömeg miatt ingerültebb leszek. Pedig mennyit jelenthet például az ott dolgozó eladónak, ha én nem ingerülten, közömbösen szólok hozzá, hanem a sok rohanó ember között mosolyogva fordulok felé. Próbálok erre figyelni az adventi hajrában, hogy ne az érződjön rajtam, hogy mindjárt itt a karácsony és még mennyi mindent el kell intéznem. Hanem inkább azt sugározzam az emberek felé, hogy mennyire örülök, hiszen mindjárt elérkezik a karácsony, ami Jézus születéséről szól és nem az ajándékokról! Próbáljunk meg az utolsó napokban erre kiemelten is figyelni, mert saját tapasztalatom az, hogy ha nem figyelek, akkor könnyen elveszthetem az ünnepi időszak lelkiségét.

A Cruz de Ferroig tartó utolsó kilométereken is hasonló érzésem volt. Nem szabad engednem a bosszantó körülményeknek, hanem inkább továbbra is örömmel kell járnom az utamat. Így tudom valóban átélni a spirituális élményét ennek az állomásnak. A Cruz de Ferrohoz már a középkorban is hozták az emberek a köveiket és manapság, a XXI. században is így tesznek. Így már egy kisebb kőkúp veszi körül ezt a helyet, ahol mi is megváltunk saját kis kövecskénktől. Számomra megható pillanat volt ez.

Innen még 25 kilométer várt ránk a mai napon Ponferradaig. Ez alatt majdnem ezer métert ereszkedtünk. Kellemes hangulatú településeken haladtunk át. Sőt, még fent a hegyekben volt egy 1 fő lakosú hely is, ahol egy templomos lovag (!) élt. Ott aztán a világ szinte összes zászlaja ki volt téve (még magyarral is találkoztunk). Az biztos, hogy az egyik legváltozatosabb napján vagyunk túl a Caminonak.

Dos Caminos Hortobágyi Tibor
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás